Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1900-05-20 / 3. szám
1900 3, sz. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 41 savai 10—15°/0. Részletes adatok találhatók Maschke idézett munkájában, valamint a „Zeitschrift für Augenheilkunde“ évfolyamaiban. Utóbbiak közül példakép néhányat közlünk: 1. 44 éves napszámos, kinek 12 D. myopiája volt, s ki 50 kilogramm nehéz dróttekercset emelt s e mellett köhögött is, üvegtestvérzést, ideghártya-leválást kapott s egyik szemén megvakult. A szakértők egy része azon állásponton volt, hogy ez foglalkozási betegség, s igy a rokkant pénztárhoz tartozik, másik része azonban balesetnek tekintette. A birodalmi biztosítási hivatal mint legfőbb forum a munkásnak megítélte a kártérítést. 2. Kályhás légvonatban dolgozva, felhevült s munka közben hirtelen megvakult. Kiderült, hogy már annak előtte tabes dorsalisban és tabeses látóidegsorvadásban szenvedett. Goldscheider és Greeff tanárok azon véleménye alapján, hogy az ártalom, a melynek a munkás ki volt téve, meglevő baját hirtelen fokozta: az állami biztosítási hivatal a kártérítést megítélte. 3. Üvegfúvónak a szél arczába fújta a kályhagázokat, mitől erősen prüszkölt, e közben egyik szeme luxálódott. Az orvos, ki a szemhéjak alatt levegőt talált, ezt úgy magyarázta, hogy a betegnek foglalkozása folytán chronikus náthája volt s a felső állkapocs üregébe jutott levegő az orbita falát áttörte. 12 nap alatt meggyógyult, de 4 hó múlva a látás a rendes 72—Va-a volt. Az esetet nem fogadták el üzemi balesetül. 4. Jégvermi munkás látása hirtelen megromlott, látóidegsorvadásban megvakult, balesetnek minősítették. 5. Munkásnö bal szeme sérülés következtében megvakult. Másik szemén myopiás és astigmás volt 1/e látással. A birodalmi biztosítási hivatal 60°/o-ot Ítélt meg. 6. 20 éves géplakatos 20°/o járadékot kapott, mert egyik szemén lencséjét elveszítette, mikor később hályogiiveggel 5/s-öt látott, 10°/o-ra leszállították. 7. Egyik szemén megvakult munkás ЗЗ'/з0/0 járadékot kapott, később Sympathikus úton megvakult a másik is, ekkor felemelték 100%-ra, mert az ajánlott enucleálás el nem fogadása nem okolja meg a kártérítés megtagadását. 8. A sérülés előtt már gyengült látású szem teljes megvakulása kisebb járadék élvezésére ad jogosultságot, mintha a szem a baleset előtt teljesen jó lett volna. 9. Egy szem teljes elvesztése a másik szem látásának 6 s-ra való csökkenése s külső izgalmak ellen való érzékenynyé válása 50°/o járadékra jogosít. 10. Munkás egyik szemét égetés által elveszítette s szemhéjai eltorzultak: ЗЗ'/зО/о kártérítést kapott. Másik közönséges munkás egyik szemének megvakulását 20°/o-kal kárpótolták. (Zeitschrift für Augenheilkunde I. 412, 418, 537, 539; И. 523.) Ez adatok természetesen csak akkor értékesíthetők, ha a vizsgálat alapos és megbízható volt. Az az orvos, ki a szem vizsgálásainak módszereiben járatlan, jól teszi, ha a megbízatást el sem fogadja, erre még bűnügyekben is megvan a lehetőség, a hol különben a bűnvádi perrendtartás 229. §-a értelmében „az, a kit szakértőül kirendeltek, nem tagadhatja meg közreműködését: ha a szemlénél szükséges szakmára rendes szakértő minőségben van alkalmazva, vagy ha a szakmát keresetképen gyakorolja és a 229. §. esete fenn nem forog“ (azon esetek, a melyekben a szakértők rokonságuk, részességük stb. folytán nem alkalmazhatók). Ugyanezen §. ugyanis a következő intézkedést tartalmazza: „ Mindazáltál, ha a szakértő az illető vizsgálat teljesítésére vagy vélemény adására magát kellően képesnek nem érzi, vagy más nyomós okot hozhat fel, egyes esetekben, ha sürgős eljárás esete nem forog fenn, a kirendeléstől kivételesen felmenthető.“ A szem sérüléseinek véleményezése alkalmával ilyen sürgős eljárás esete csak nagy ritkán foroghat fenn. Mint látjuk, a szem sérüléseinek véleményezése a szakértő orvosnak bő alkalmat nyújt arra, hogy ismereteit az igazságszolgáltatás munkájában értékesítse, ez pedig szép és nemes feladat. Igaza van Buckle-nek, mikor azt mondja, hogy a reális tudomány nem a tények ismeretében, hanem azok használatában áll — ez az, a mi philosophussá tesz! A szaruhártya felhámlazulása. Szili Adolf tanártól.1 II. A kórlefolyásnak legjellegzetesebb vonása az, hogy a rohamok majdnem kivétel nélkül alvás közben, legtöbb esetben reggel felé lépnek fel. A beteg erős fájdalommal az illető szemben ébred fel, úgy hogy alig képes azt kinyitni. A fájdalmasság és izgalom többnyire bizonyos időn át fennáll. Minden közleményből, melyben a megfigyelt rohamoknál a fellépés ideje is jelezve van, bizonyítékot nyerünk arra, hogy ez tényleg így van. Egészben csak két lényegesebb fájdalomroham van említve, mely napközben lépett fel, az egyikről Haab, a másikról Schröder tesz említést; mindkettőt azonban oly mellékkörülmények kisérték, melyeknél fogva nem döntik meg a szabályt. Ezen ritka rohamok egyike délután keletkezett. De a hozzáfűzött jegyzetből kitűnik, hogy az illető szem már nyolcz nap óta fájdalmas volt és így feltehető, hogy a roham talán csak egy már fennálló recidivnek exacerbatiója volt. A másik nappal fellépett roham pedig oly szemen jött létre, mely az utolsó typusos roham óta még érzékeny volt és melyet most (harmadnapon), miután tíz perczig a galvanikus áramnak ki volt téve, az orvos érintéssel nyomás iránti érzékenységre vizsgált. Ebben az esetben a mechanikus izgatás lehetőségét nem szabad figyelmen kívül hagyni. Beüss már említette, hogy olykor nappal is léphetnek fel fájdalmak, ha pl. a beteg mosdás alkalmával dörzsöli szemét. A roham leírásánál sokan ugyan határozottan állítják, hogy a fájdalom kelti fel őket; de nem csekély része a betegeknek, kiváltképpen olyanok, kik már többszörös rohamot kiállottak és a törekvésben, ismétlődését kikerülni, a fellépés körülményeit jobban megfigyelik, feltűnő összhangzással állítják, hogy mindig csak az ébredés után és különösen akkor, mikor a szemet nyitni akarják, tör ki a fájdalom. Már az első eset, mely objectiv észlelésem tárgya volt, ezen irányba vonta figyelmemet. Az illető beteg 30 éves kollega volt. Az eredeti sérelmet, igen felületes karczolási sebet saját kezem ejtette, midőn egy porszemet, mely előtte való nap a szarúhártyára jutott, egy összetekert czigaretta-papirral eltávolítottam. Ez által egy 2 mm. széles felhámhiány támadt és a szem már ugyanaz este fájdalom nélkül volt. Az erre következő rohamok, 24 órától három hétig tartó időközökben, több mint öt hónapon keresztül ismétlődtek. Az első rohamig minden esetre több, mint 8 nap telt el; csak a második erősebb roham után láttam a szemet víjra 14 nappal az eredeti sérülés után. Olykor, rövidebb és csekélyebb fokú éjjeli recidiv után a szarúhártya látszólag ép volt; minden erősebb roham után nappalis ugyanazon a helyen egészen friss kinézésű felhámhiányt találtam. Ez a kolléga a reám nézve oly fontos megfigyelést tette, hogy nála a hirtelen ébredés tulajdonképpen nem következménye a fellépett fájdalomnak, hanem hogy ellenkezőleg a fájdalom szemében mindig csak akkor lépett fel, ha álomból felébredve, szemeit hirtelen kinyitotta. így óvatosságból hozzászokott, ébredés alkalmával a szemhéjat csak lassan felemelni s legcsekélyebb nyománál a fájdalmasságnak szemeit inkább még egy ideig lehunyva tartani. Nem kételkedett abban, hogy ily módon sokszor sikerült a rohamot enyhíteni vagy akár el is kerülni. Ezentúl sok betegemtől hallottam hasonlót; talán azért, mert ezen irányban önmegfigyelésre felhívtam őket. A megerősítő tapasztalatok némelykor igen eklatánsak voltak. Például szolgáljon egy 50 éves höigy, ki az egyik szemét oleánderlevéllel sértette meg s három hónapon át igen számos és fájdalmas rohamokban szenvedett. Ezen beteg saját spontan jelentése szerint, délutáni álmát megtartandó a legtávolabb eső szobába volt kénytelen rejtőzni, hol hirtelen zaj fel nem riasztotta ; mert biztosnak vélte, hogy lassú ébredésnél szemét a rohamtól megóvhatja. Azon első közleményemben már nyilvánított véleményem, hogy az ilyen jelentések a rohamok megítélésére nézve fon-1 Lásd „Orvosi Hetilap“ Szemészet 2-ik sz.
