Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1900-03-25 / 2. szám
1900. 2. sz. 33 ORVOSI HETILAP gesen ömlő genyes-nyákos váladék. Nem volt nehéz megállapítani a jobb homloköbölnek a náthához csatlakozott acut Irarutos bántalmát. A betegnél, kinek látása j. sz. b/ib M, T0 D v = 5/ю, b. sz. 5/15 M, T50 D v = 5/io és kinél a szemfenék teljesen ép, mindkét oldalt nagyfokú concentrikus látótérszükületet lehetett megállapítani. Kérdés, hogy nem nyertünk-e ezen látótérszükttletekben a melléküreg-genyedésekre vonatkozó diagnostikus segédeszközt. Ziem és Kuhnt többször észlelték, hogy mindig az ellenkező irány felé nagyobb a látótérszü kület, mint a hol a sinusbántalom van (sinus maxillai'isnál felfelé, sinus frontálisnál lefelé). Kuhnt ezenkívül sokszor észlelte a papilla hyperaemiáját és fátyolozottságát, a vénák nagyobbfokú teltségét a megbetegedés oldalán; sőt nem egyszer ezen csekély tünetek indították a sinus-genyedés keresésére, a mit azután mégis talált nem egy esetben. Nagyon fontos dolgok ezek, ha tekintetbe vesszük a sinus frontalis genyedéseinek veszedelmes voltát. így Kuhnt 17 halálosan végződött esetet '’gyűjtött össze; a halál oka meningitis ascendens és thrombophlebitis volt. A sinus sphenoidalis is játszhatik szerepet szembántalmaknál. Ziem és Berger szerint nem egy neuritis retrobulbaris az ik-öböl lobos bántalmára vezethető vissza, Uhthoff szerint ezeket meglehet különböztetni a toxikus eredetű neuritis retrobulbaristól nemcsak a gyorsabb lefolyás által, hanem a jelenlevő fájdalmak által is. Ha a szemet hátra nyomjuk, a beteg fájdalmat érez; sokszor a szemmozgások is fájdalmasak és a homlok felé kisugárzó fájdalmak is fellépnek. Hogy a melléküregekből kiinduló daganatok is benőhetnek a szemüregbe és ott mindenféle súlyos természetű változásokat előidézhetnek, régen és általánosan ismert tény. Különösen gyakoriak a cavum nasopharyngeumban fejlődő libromák, fibro-sarcomák, melyek rendszerint a fissura orbitalis inferioron át hatolnak a szemüregbe. Egy idevágó esetet láttam az elmúlt évben. A 26 éves férfibetegnél, a ki évek óta szenvedett gyakori orrvérzésben és a jobb orrfél eldugulásában, idővel a jobb szem teljesen megvakult. Protrusio bulbi d. atrophia n. optic, d. J. sz. v = 0; b. sz. 5/s E. Az orr jobb felében diónyi, szürkés-vörös, elég tömött, könnyen vérző, dúsan edényzett, kocsányos daganat látható, mely hátulról sokkal nagyobbnak tapintható. A kitágult jobboldali sinus maxillaris mutatta, hogy az agyalapból (ikcsont) kiindult fibrosarcoma, nemcsak a szemüregbe, hanem az állcsontöbölbe is beterjedt. Még meg kell említenem, hogy reflektorikus úton is támadhatnak az orrból kiindulólag szembajok. Ha az orrból szőröket kihúzunk, a szem könyezik és sokszor kivörösödik; viszont ha a pupillába erős fény esik, tüsszentünk. Nyákhártyatúltengéseknél (Nieden) és polypusoknál többször észleltek asthenopiás tüneteket, melyek a polypus eltávolításával megszűntek. Gyógybeavatkozások után is fejlődhetnek szembajok. Marckwort az orrban alkalmazott cocain-anaesthesia után glaucoma kitörését észlelte ; Berger és Ziem pedig a villamos égetés után látási zavarokat találtak. Schmidt- Rimpler polypus kiszakítása és kikaparása után kifejlődött atrophia n. optic.- és neuritisröl tesz említést. Az elösoroltakban iparkodtam összefoglalni az idetartozó fontosabb dolgokat. Látni való, hogy sok az érintkezési pont. Nagyon is helyes Bunas nézete, hogy az orbita megbetegedéseit az orr-mellékiiregek boncztani és pathologiai viszonyainak ismerete nélkül jól tárgyalni nem is lehet és igaz az is, a mit Ziem mond, hogy „az egyes szerveket egymástól élesen elkülönítő cliinai falak csak az ultraspecialisták fejében léteznek“. De ha Ziem ezt odaveti a szemorvosoknak, úgy ez talán még inkább megszívlelendő az orrspecialisták részéről, nevezetesen azok részéről, a kiknek agyában a rhinologia „kagyló-sebészetté“ korcsosul és a kik az orrt illető legtöbb panaszra a galvanocauterrel válaszolnak. Ilyen okokra vezethető vissza Silex ama kijelentése, hogy ö könytömlöbántalmaknál az orr kezelésétől feltűnőbb hasznot ritkán látott. Sok még a tenni Való; számos gyakorlatilag fontos, tudományos szempontból érdekes kérdés még tisztázásra vár. Eme kérdéseket csak a szemorvosok és rhinologusok együttműködése oldhatja meg. —SZEMÉSZET Ektogen eredetű panophthalmitis gyógyult esete. Közli: Vajda Géza dr., a Imre József dr. főorvos vezetése alatt álló „Erzsébet-szemkórház“ segédorvosa, H.-M -Vásárhelyen. Az igen rossz prognosist nyújtó iridochorioiditis suppurativa lényegét az érhártya gyuladása folytán termelődött, az érhártya és ideghártya között felhalmozódó, sőt az ideghártyán túl az üvegtestet is elözönlő geny képezi. Ezen genyes exsudatum következtében — akár kiürült az a szemgolyó burkainak áttörése után, akár benn maradva a szemgolyóban, organizálódott — olyan súlyos ideghártyai elváltozások jönnek létre, a melyek a látás tökéletes elvesztését okozzák. Az irodalomban található nehány, e — panophthalmitisnek is nevezett — súlyos betegség kórképe alatt lefolyt gyógyult eset. Ilyen, phthisis bulbi bekövetkezése nélkül, a látóképesség megmaradásával, tehát gyógyulással végződő panophthalmitis-eseteket írtak le Morax,1 Zimmermann,2 akik gonorrhoeát, Rauschenbach,3 Imre,4 akik rheumát tekintettek alapbetegségül. Despagnet5 28 éves normálisán szült, gyermekágyi lázban fekvő asszonynál észlelt a gyermekágyi láz ötöd napján a jobb lábszár phlebitiséhez társuló, gyógyulással végződő iridochorioiditis suppurativát. A gyógyult panophthalmitisek aetiologiáját tekintve, találunk eseteket, melyek endogen infectióból, vagyis a szervezet egyéb meglevő bántalmaiból (gonorrhoea, rheuma, febris puerperalis) eredve, az alap-megbetegedésnek csak egy tünetét képezik, de önállóan támadó, irridochorioiditis suppurativa kórképe alatt lefolyó, s gyógyulással végződő bánfáimat közölve eddigelé nem találunk. Ennek okát talán abban a körülményben kereshetnök, hogy a szemgolyónak ily megbetegedése — elszigetelten az egyébként egészséges testben — külső sérüléshez társuló infectiót feltételez s míg az endogen eredetű esetekben néha csak az egyes betegségeket okozó, gyógyulásra hajlamosabb fajlagos hatányokkal, vagy a mikroorganismusok által termelt toxinokkal van dolgunk, addig az ektogen eredetű infectiók eseteiben a kór közvetlen okozóiként magokat a fertőző mikroorganismusokat találjuk, s ezek ellenében a legtöbbször tehetetlenek vagyunk, nem lévén képesek meggátolni gyors felszívódásukat és tovaterjedésüket. A mikroorganismusoknak friss sebeken át a szervezetbe jutására vonatkozólag Noetzel0 vizsgálatai alapján azt találta, hogy a bacteriumok — akár pathogenek azok, akár nem — 15, 10 sőt néha már 5 perez múlva a vérkeringésbe, ezáltal pedig a belső szervekbe is eljutnak. E szerint tehát a leggyorsabb segély is alig akadályozhatja meg, — ha egyáltalán a seb helyzeténél fogva megakadályozható — hogy a fertőzött seb útján az egész szervezet ne inficiáltassék. Noetzel vizsgálatai útján azonban azon vigasztaló eredményre is jutott, hogy a legvirulensebb bacteriumok sem okoznak megbetegedést, ha oly — aránylag véve nagyobb — tömegben jutottak is egy-egy egészséges helyre, hogy az életerős szövetek a támadásnak ellen bírván állani, a harezban a bacteriumok mennek tönkre, míg beteg helyre (pld. egy seb körülirt pontjára) jutva, a legcsekélyebb mennyiség is fertőzésre képes. A bacterhunoknak gyors felszívódása a bármi ok folytán folytonosságukban megszakított véredények nyílt végein át történik. Mündlcr1 faágtól megütött bulbuson észlelt rögtön kitörő panoplithalmitist, melyet a seben át felszívódott diplococcus lanceolatus okozott. Bocci8 egy esetében a centrális szarúfekélyböl kiinduló genyedö szemgolyóbeli gyuladás már letalis kimenetelű volt. A nagy fájdalmak miatt a 12-dik napon exenteratio bulbi végeztetett, s az erre kővetkező 4-dik napon beállott az exitus laetalis 1 A propos d’un cas d’irido-choroidite suppurative terminée par la guerison. Annales d’Oculistique, 1895. október. 2 Kiin. Monatsblätter f. Aug. 1895. febr. 3 Kiin. Monatsblätter f. Aug. 1894. szept. 4 Szemészet, 1896. 4. sz. 5 Deux cas d irido-choroidite suppurative par auto-infection. Recueil d. Opht. p. 523. 0 Weitere Untersuchungen über die Wege der Bacterien-Resorption von frischen Wunden und die Bedeutung derselben. Arch. f. klin. Chirurgie. Bd. 60. Heft. 1. 7 Ein Beitrag zum Studium des Diplococcus lanceolatus im Auge. Ziegler’s Beiträge z. path. Anat. und alig. Pathol. XXH. S. 248. 8 Panophthalmite, erenteratio dei bulbo, meningite cerebrospinale I da diplococco di Fraenkel. Archivio di Ottalm. IV. p. 104.
