Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1900-03-25 / 2. szám
1900. 2. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMESZET 29 Különösen feltűnők ezen esetben a fölötte hosszú időközök az egyes rohamok között. Nincsen szerző, ki ebhez hasonlóról tesz jelentést. A roham kitörési idejére a figyelem nem irányul. Mindazonáltal néhány véletlen feljegyzéssel találkozunk, pl. a negyedik rohamnál: „mint utolszor éjszaka minden ok nélkül“ vagy a hatodik rohamnál: „beteg tegnap óta megint szúrásokat érez a bal szemén, az éj folyamán támadtak“. Csak a hatodik rohamról különösen említve van, hogy délután keletkezett, de azzal a megelőző megjegyzéssel, hogy a szem már 8 nap óta csekély tokban fájdalmas. II. eset. (30 éves hölgy.) Felületes, 4 mm. széles felhámhiány a szarúhártya alsó felének közepén, odatitközö fadarab okozta horzsolás következtében. Gyógyulás 7 napon belül. Első roham 29 nap múltán (kezdetben csak csekély egyenetlenség az eredetileg sérült helyen); atropinbecseppentés és szemkötés daczára az izgalom nő és másodnapra egy felhámhólyag mutatkozik. A felhám regenerálódása után a gyógykezelés két hónapon át atropinjodoformkenöcscsel való massage-ból áll; ezen idő alatt a szem egészen jó maradt. Csak a 3-dik hónap vége felé jön létre a második roham reggel 6 órakor oly heves fájdalommal, hogy a szem alig felnyitható; ez alkalommal is felhámhólyag képződött a szarúhártya alsó felében. Harmadik roham nem lett bejelentve. Az első roham alkalmával a hólyag gondosan el lett távolitva. Górcső alatt pusztán epithelből állónak mutatkozott; csakhogy egyes helyeken igen nagy polygonális sejtek, a többi kisebb, inkább rendesen kinéző fel hámsejtek között voltak láthatók. Feltűnő volt, hogy a felhámréteg a hólyag megfogásánál annak területén túl majdnem a szarúhártya széléig kisebb-nagyobb czafatokban leemelhető. Megjegyzésre méltó azonkiviil, hogy 5 nappal a második roham után a regenarált hely érző képessége érintésre némilég aláfolcozottnak mutatkozott. III. eset. (Asszony, mezei munkánál sérült meg.) Egy későbbi recidivvel került Haab-пак megfigyelése alá. A két megelőző rohamot, mely közt két hónapi nyugalom volt, Horner észlelte. Ha már a két első esetben az intermissiók rendkívüli hosszúsága igen feltűnő volt, felülmúlja azt azon jelentés, hogy ebben a harmadik esetben a következő recidiv csak 3 év múltán lépett fel. De ezen időközre vonatkozólag egy véletlen megjegyzés találkozik, melynek, a mint későbbi megfigyelésekből ki fog tűnni, némi jelentőséget kell tulajdonítanunk. 31. lapon szerző t. i. azt Írja, hogy „a bal (beteg) szem olykor sérülékeny és reggel idegen test érzése volt“. Az utolsó, behatóan leirt roham, hirtelen, minden ok nélkül teljes jóllét közben éjjel lépett fel oly heves szúrással, hogy a beteg szemeit nem bírta kinyitni; mint a vakot vezetni kellett. Itt is a hólyagszerüen leemelt felhámmal a többi szarúhártyának felhámja is könnyen egyes czafatokban lefejthető volt. Sehol sem mutatkozik benne zavarodás vagy vastagságában különbség. A következő évek folyamában még néhányszor visszatért a baj, de enyhébb mértékben, hólyagképződés nélkül, legfeljebb a szarúhártya felületének csekély egyenetlenségével. 4 évvel az említett erős roham után a szem teljesen gyógyultnak látszott. A bántalom jelenségeinek összefoglalásából kiindulva szerző következőképen nyilatkozik: A szarúhártya ezen másutt a szervezetben analogonnal nem biró megbetegedésének magyarázatára egyelőre még hiányzik a boneztani alap. A hólyagfalzat vizsgálata a leválás oki tényezőjére nem utal. Mindazonáltal feltehető, hogy az már az első anyagveszteség hiányos vagy helytelen regeneratiójában van megalapítva, és hogy az újonnan képződött felhám nem elég erősen tapad alapjához és könnyen róla leválik. Tulajdonképen a leirt esetekben, csak a tényleges leemelődésnek közvetlen okát találja rejtélyesnek. Glaucomás belnyomásnagyobbodás egyetlen egyszer sem volt jelen, de talán elegendő oly tensio-emelkedés, mely még az élettani határokon belül fekszik. A mennyire azonkívül a rendelkezésemre álló szemészeti tankönyveket átnéztem, feltűnőnek találtam, hogy a legtöbb a betegséget nem is említi. Kevés van, a mely rövid megjegyzést tesz róla, a nélkül, hogy képes volna ez által az olvasónak figyelmét helyes irányba fordítani. Csupán Schweigger1 i i Handbuch der Augenheilkunde. 5. kiad. 1885. 313. 1. és Fuchs1 nyilatkoznak némileg határozottan. Véleményüket tekintetbe akarom venni, mert a szóban forgó tárgy fölött legújabban keletkezett vitában fontossággal bir. Schweigger biztos abban, hogy a szabad időközökben a szarúhártya teljesen épnek mutatkozik. Az eredeti sérülésnek helye vagy egyáltalában nem, vagy csak mint finom, felhámmal borított homály ismerhető fel; az ismétlő gyuladás azonban mindig ugyanabból a helyből indul ki, a mennyiben megzavarodik, feldagad s így heves izgalmi tünetek forrásává válik. Fuchs is csupán újonnan fellépő felhámveszteségről szól az eredeti sérülés helyén, melynek okát valószínűleg abban kell keresnünk, hogy a felhám ott nem teljesen rendesen regenerálódott, úgy hogy csekély okból ismét leemelődik, lekopik. így körülbelül mindent említettem, a mit egyes észlelők a szarúhártya ezen bántalmáról kórházi jelentésem megjelenéséig közöltek. Én ezen jelentésemben első sorban arra a tényre figyelmeztettem, hogy a fájdalomrohamok majdnem kivétel nélkül éjjel vagy kora reggel következnek be; oly tény, mely ugyan már Grandclément figyelmét is foglalkoztatta, de a mely intelligens, önmegfigyelésre alkalmas betegeknek feltűnően összhangzó spontan jelentései által különös jelentőséget nyer. Ezek közül sokan azt állítják, hogy kétségenkivüli, miszerint nem, a hirtelen fellépő szemfájdalom következtében ébrednek fel, hanem hogy ellenkezőleg a szemfájdalom csak akkor lép fel, ha álomból felébredve a szemet hirtelen kinyitják. Ebből az okból sok beteg arra szokik, hogy ébredéskor a szemhéjat igen óvatosan emeli s a legcsekélyebb fájdalmasság érzésénél inkább behunyva tartja, mert egészen biztosnak tekinti, hogy ily módon már többször sikerült a rohamot vagy enyhíteni vagy teljesen kikerülni. Ezen állítások összhangzók voltak azzal, a mit magam is saját szememen tapasztaltam, és így nem utasíthattam vissza a gondolatot, hogy a rohamnak közvetlen okát egy erőművi behatásban keressem, melynek a szem nyitás alkalmával, sőt talán már az első mozgásainál zárt szemhéjak alatt ébredés alkalmával ki van téve. Minthogy gondosan észlelt eseteimben, majdnem minden hevesebb, s tartós izgalmi tünetekkel együtt járó roham után többé-kevésbbé kiterjedt, látszólag friss sérüléstől eredő felhám-hiányt többnyire ugyanazon a helyen vettem észre, feltettem, hogy ez az újonnan képződött felhámnak hirtelen erőszakos leszakítása által jött létre. A mellett különösen hangsúlyoztam, hogy valamely ismeretlen kórtani állapot a regenerált felhám tapadóképességét a sérült helyen csorbítja; de bizonyosnak lenni véltem, hogy csupán a szemhéjkötőhártya s a szarúhártya felülete közti, álomban párolgás által valahogy szorosabbá vált, érintkezésnek hirtelen feloldása idézi elő tulajdonképen a felhámnak leszakítását Ezen közleményem két új egymást gyorsan követő nyilatkozatra szolgáltatott okot. A nélkül, hogy abba a polémiás irányba bocsátkoz! ám, melyet az egyik szerző, Hirsch C., dolgozata2 velem szemben követ, csupán az abban foglalt tényeket, a mennyiben a kórképnek rögzítéséhez járulni képesek, kellő mértékben tekintetbe venni óhajtom. Szerző két typusos esetet észlelt; mindkettőben az eredeti sérülés körömmel történt. Három dolog az, melyre az illető kortörténetek fősúlyt fektetnek: először a helynek gondos megfigyelése, a melyen az egymást követő rohamokban a felhámhiányok fellépnek ; másodszor a teljes jóllét által kitűnő intervallok typusos tartamára; harmadszor a gyógyulást előidéző szer jelentőségére, mint specificum. Az első pontot illetőleg az adatok egymáshoz fűzve a következők: I. esetben: eredeti sérülés (második napon) gyógyuló erosio nyoma a pupillaterület felső felében. 1. recidiv: „A szarúhártya pupilla területében, a sérült helynél valamivel lejebb igen felületes homály s néhány rendetlen kis felhámhiány.“ 1 Lehrbuch der Augenheilkunde. 5. kiad. 1895. 215. 1. 2 Über die sogenaunte „recidivirende Erosion der Hornhaut“ (Arit) und ihre Behandlung. Wochenschrift fiir Therapie und Hygiene des Auges. 1898. 21. és 22. sz. Különlenyomat, és Über die sogenannte „recidivirende Erosion der Hornhaut“ und ihre Behandlung. Prager med. Wochenschr. 1898. 25. sz. Kiilönlenyomat.
