Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1900-01-28 / 1. szám
1900. 1. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 19 4. Az arteria és a vena centralis retinae thrombosisa az embolia arteriae centralis retinae és a retinitis haemorrhagica kórképében hirtelen keletkező nagyfokú látászavarral keletkeznek. 5. A retinitis albuminurica a retina circulationalis zavarainak kifejezője és pedig arterio és phlebosclerosis következtében. (Zeitschrift für Augenheilkunde. 1899. 4.) G. E. 16 év óta váltakozva gyógyuló és recidiváló egyoldali üvegtesti vérzésről. Kaufmann dr.-tól. 28 éves teljesen egészséges férfiról ír, kinek jobb szeme ép, a bal szem corneáján kis folt, a szem különben ép. 12 éves korában először sötétedett el hirtelen a látása, a mely 3—4 nap múlva azonban ismét visszatért. Azóta évente legalább egyszer szokott ez a tünet nála jelentkezni. A jelenség lefolyása rendesen ez : a látás lassanként csökken, majd lassanként 3—4 nap múlva ismét rendessé lesz a látóélesség. 1898-ban jelentkezett a beteg a szerzőnél, ki akkor az üvegtestet diffuse zavarosnak találta, sötét úszkáló üvegtesti zavarokkal, visus = 0. Meleg lábfiirdöket véve a beteg, 3 nap múlva a látása 5/t. Négy hónap múlva újabb rohama volt, a fent jelzett tünetekkel, 3—4 nap múlva a szemfenék teljesen ép. Jodkali, magas dosis chinin adagolása után, a tünetek nem jelentkeztek. Kaufmann az úgynevezett dyscrasiás üvegtesti vérzések közé sorolja ezen esetet, s a dyscrasia a phosphaturia, azaz asoturiában mutatkozik. A betegnél a vérzés előtt polyuria szokott jelentkezni, s lehet, hogy a vizeletben jelenlevő oxalsav, mint Antonelli megjegyzi, oka az erek elváltozásának. Lényeges, hogy a status quo ante mindig helyreállott. Kaufmann a meleg lábfürdöknek tulajdonít igen jó hatást. A prognosis bizonytalan, de a szerző lehetségesnek tartja, hogy az öregkorban teljes gyógyulás következik be. A Lyonban kezelt spontan üvegtesti vérzésekből arra a következtetésre jut a szerző, hogy a 20—30-as évek között a férfiaknál gyakoribb, mint nőknél, 30—50 évek között egyforma arányban fordul elő, de hogy a fiatabb korban a férfiaknál miért gyakoribb, annak kellő magyarázata nincs megfejtve. (Die ophthalm. Klinik 111. 22.) Az uvealis sarcoma prognosisáról. Stock W. dr. A szerző a tübingi szemklinika fennállásától 1899. augusztus 1-ig előfordult és operált uvealis sarcomák statistikáját állította össze, s ebből von következtetést a prognosisra. 72,618 beteg közül 28 operáltatott meg sarcoma miatt. Nőknél 46'9°/o-ban fordult elő; a korra nézve 3/i— 76 évek között fordult elő leggyakrabban. Az anamnesisre és lefolyást illetőleg a szerző semmi characteristikusat nem talált. Az első adatok, a melyek a bántalommal összefüggésbe | hozhatók, öt évnél előbbre nem vihetők vissza. Két esetben a sarcoma az irisböl, 4 esetben a corpus ciliareből indult ki, a többi esetekben az aequator mögötti részekből. A Fuchs-féle 4 stádium szerint állítva össze az eseteket, az első stádiumban operáltak 9 esetet, él köztük 7 ; a gyógyulás 80°/o. A 11-dik stádiumban 11 operáltatott, gyógyulás 57’14°/o. A III. stádiumban operáltatott 8 eset, gyógyulás egy esetben sem következett be. Azon conclusi óra jut, hogy minél előbbi stádiumban operálunk, annál kedvezőbb a prognosis, sőt még aránylag jó látó szem enucleálása is okvetlenül szükséges. (Die ophthalm. Klinik III. 20.) A sirás és könyelválasztás az újszülötteknél. Wecker tagadja, hogy 3—4 hetes gyermeknél reflectorikus sirás lehetséges volna. A sirás az embernek egyedüli tulajdona, mert az állatok közül egyedül neki van psychikai élete, az újszülöttnél pedig a psychikus élet hiányozván, az orbitalis mirigyek, csak a szem desinficiálására szolgálnak. Axenfeld erre kifejti, hogy a reflectorikus sirás alatt azon jelenséget értjük, midőn physiologikus viszonyok mellett reflectorikus úton bővebb elválasztás jő létre, Axenfeld 16 esetben 1—30 napos csecsemőnél izgatta ecsettel, sondával az orr nyákhártyát, s azt találta, hogy már fél pereznyi izgatás könyezést idéz elő, míg a cornea érintése kisebb fokú nedv-elválasztást létesített. S hogy a felnőtt és újszülötteknél a köny-elválasztás bősége között különbség van, ennek oka az, hogy az újszülötteknél az innervatio, főleg a centrális még tökéletlen. (Die ophthalm. Klinik III. 21.) A simulatióról és aggravatióról. Rindfleisch dr.-tól. Az iró három csoportba osztja a simulansokat. Az első csoportba sorolja azokat, a kik azt állítják, hogy egyik szemük valamely véletlen folytán megvakult, a másik szemük teljesen ép, a másik csoport egyoldali gyenge látást simulál, a harmadik csoportba tartoznak azok, a kik gyenge látásról panaszkodnak rosszul látó vagy vak másik szem mellett. Rindfleisch szerint már a viselkedésből lehet némiképen a simulansra ismerni, mert míg a tényleg rosszul látó nyugodtan néz a vizsgálat elé, a simulans önmagától kezd mindenféle szerencsétlen esélyekről, kellemetlenségekről beszélni. Figyelmeztet azonban, hogy azért ebből hamis útra nem szabad magunkat vezéreltetni. Ajánlja, hogy a vizsgálat elején a vaknak mondott szem felé valami hegyes tárgygyal közeledjünk, annak érintése nélkül, ha a szem látó, pislogás fog beállani, míg ha vak, teljesen nyugodt marad a szem. A beteg kezét különböző helyzetbe hozzuk, s felszólítjuk, hogy nézzen a kezére, a vak szem azonnal arra fordul, mert az izomérzés vak szem mellett is fennáll, míg ha a szemével keresgél, simuláns. Azután a Graefeféle prisma-próbát ajánlja. Egy további kísérlet, hogy erős concav üvegen át a látó szemmel egy lángot nézetünk, míg a vaknak mondott szemet eltakarjuk, most a láng körül fénykoszorú látszik, ha a másik szemmel is reá nézve éles lángot lát, akkor simulál. Pupillaris reflex jelenléte kizárja a vak szemet. A speetroskopikus vizsgálattal szemben az a véleménye a szerzőnek, hogy ideálisán ép szemű embernél is a binocularis nézésnél a két szem nem teljesen egyforma mértékben vesz részt. Ha a speetroskopba egy függélyes és egy harántvonalat teszünk, úgy, ha keresztezve is látjuk a két vonalat, az egyik kevésbbé élesnek látszik, s erről a simulans azt állítja, hogy nem látja, ha most a speetroskop prismáját, pl. reálehelés által homályossá teszszük, zavarba jő és nem tudja, hogy melyikét tagadja el. Igen fontos a simulálás kiderítésére a skiaskopia is. Vörös üveggel olvastat fekete tábláról, a melyre vörös betűk vannak nyomtatva, akkor ha olvas, úgy azt a jó szemével teheti csak. Kitanult simulansnál azonban ezzel czélt nem érünk, mivel ez eltagadja, hogy lát valamit. Egy meglehetősen raffinált simulanst úgy leplezett le a szerző, hogy azt mondá, hogy a szem alapos megvizsgálása czéljából cocaint cseppentett mindkét szembe, azt mondá azonban, hogy az atropin, mivel a beteg ismerte ennek tágító hatását. Rövid idő múlva azt mondá, hogy a jól látó szem pupillája még nem elég tág, s egy másik cseppet kell adni, most azonban valóban atropin volt az. A beteg rövid idő múlva észrevette, hogy mindkét pupillája egyenlően tág, most a beteggel a távolból olvastatott, a jó látó szemmel, azután közelből kisebb olvasó próbát tartott eléje, s a beteg elolvasta, fogalma sem lévén, hogy jó látó szeme a közelből az accomodatio hiánya miatt nem olvashat, s így a mit olvasott, a vaknak mondott szemmel olvasta. Felemlíti még a Schmidt-Rimpler-féle látótér-próbát, a llelmbold-féle tükörképpróbát. (Wochenschrift f. Therap. u. Hyg. d. Auges. 111. 7—8.) Gabler Lajos dr. A trachoma operálásáról ir Hirschberg. Hangsúlyozza, hogy a trachoma operálását 2 évezred óta gyakorolják, olykor divatba jön, e században most negyedszer virágzik. Manapság két eljárás jöhet szóba: a kimetszés és a csomók kinyomása. Előbbi tetszetős közvetlen eredményt ad, de két utólagos veszélyt rejt magában : a recidivát és a xerosist. A csomók kinyomásának ez utóbbi veszélye nincs meg, s esetleges recidiva esetén megismételhető. A kimetszést két ritka indicatióra szorítja: 1. ha a szem elpusztult s így annak eltávolítása a beteg kötőhártyával együtt a ragályozás veszélyét is megszünteti; 2. ha a túltengés körülirt, kemény s ellentáll a kezelésnek s kinyomásnak. (Berliner kiin. Wochenschrift. 1899. Nr. 39.) Chinin-amblyopiáról referál Zanotti. Esetében az intoxicatio 12 gr. chinin után, melyet az illető egyszerre vett be, lépett fel. Az általános tüneteken kivlll, múló zöld- és ibolyavakság jelentkezett; a hameralopia azonban állandósult. A látásélesség megromlott, s a mérgezés után 1 évre atroph, n. optic, fejlődött ki, mely mellett a retinában szétszórtan fehéres fénylő pontok, degeneratiós góczok jelentek meg. Ezen elváltozásokat sz. a chinin edényszíikítö hatásától magyarázza. (Die ophth. Klinik. 1899. I Nr. 13.) Leitner Vilmos dr.
