Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)

1899-05-28 / 3. szám

1899. 3. sz.

ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET

53

olyan fog lenni. Vagyis a sók oldatainak színképei, ha a sók ugyanazon színes iont tartalmazzák, azonosak.1

Landauer a chrysoidinokat és a rokon azofestőanyagokat vizsgálta8 és a vegyületek ezen csoportjánál lehetett először bizonyítani, hogy vegyi helyettesítés útján az elnyelési sáv a színképben eltolható és a szerint a szín tetszés szerint változtatható.

Krüss8 elnyelési sávot a C (szén) tartalom növelése által eltolt a vörös színképrész felé, II (hydrogen) hozzáadása által a kék oldal felé, és ezt a vegyi helyettesítések útján tetszés szerint ismételhette. Krüss azután annyira ment levezetéseiben, hogy a vegyi alkat és az elnyelési színkép közötti vonatkozást átalában azonosnak lenni állította a szín és a vegyi alkat egymásközti vonatkozásával. E. Vogel azonban mutatta, hogy az elnyeléses sávok eltolásának a helyettesített atomok számával való ezen részarányossága (Proportionalität) csak kivétel. Mert nemcsak a helyettesített atomok száma, hanem helyük a molekülben is, úgyszintén az oldó anyag is (pl. az eosin festőanyagoknál) lényeges befolyással van4 Az azofestékekről ezt már H. W. Vogel kimutatta volt. Az utóbbiakat Grebe még behatóbban tanulmányozta. Grebe azt találta, hogy az azofestékek kénsavoldatainak elnyelési sávjai a növekedő széntartalommal szintúgy mint a hydroxyl és az amid befolyása alatt az ibolyától a vörös felé vándorolnak, még pedig ezen helyettesítőknek a molekülben levő helyük értelmében. A sulfocsoport a sávokon eltolást az ellenkező irányban okoz, ugyancsak a helyük szerint való mértékben.5 6 *

W. Spring ismereteinket az elnyelési színképnek a molekulás alkattól függéséről még tovább fejleszti.11 Csövekben víznek hatalmas rétegeit az áteresztett fényre vizsgálta és találta, hogy az kék. Ebből tovább indulva, más ú. n. színtelen anyagokat hasonlóan vastag rétegekben vizsgált és azokat szintén színeseknek, még pedig ha hydroxylcsoportot tartalmaznak, kékeknek, ha a hydroxylcsoport hiányzik, vörössárgáknak találta. Még tovább szaporítva és részletezve kísérleteit, azon eredményre jut, hogy az ú. n. színtelen szerves vegyületek sáv nélküli színképet adnak, ha moleküljök szénelemlánczolatokból áll, melyek közül a másnemű (heterolog) atomok vagy csoportok egyenletes vagy részarányos módon vannak elosztva. Ha ellenben a lánczolatnak egyik végén tömörültek, akkor ez a vegyület a színképben sávot ad. A kék fluorescálás a benzolmagnak sajátsága.

Egy későbbi közleményben Spring még kiegészíti a csövekben fényáteresztésre vizsgált ú. n. színtelen szerves anyagok sorát és mind jobban megerősítve találja ugyanazt a törvényt. A látszólag színtelen folyadékokból a részarányos szerkezetű molekulákkal bírók nem adnak elnyelési sávokat, míg a részaránytalanul elhelyezett substituáló atomokkal bírók sávos színképet szolgáltatnak. Ilyen összetett anyagok színképeiket és sávjaikat is egyszerűen összegezik. így valamely ester 2 sávval bir: az egyik a savgyöknek, a másik az alkylnak felel meg. A sávok száma és fekvése e szerint sokszorosan csak összeadásos (additiv) tulajdonsága az anyagoknak. Csak ha két csoport nagyon szorosan egyesül, képződik a sávokból valamely átlag.

Ha mindezeket összegezzük, akkor a színtelen szerves anyagokra vonatkozólag az elnyelési színkép és a vegyi alkat közti viszonyból kiderül, hogy Kekulé nézeteinek értelmében mint Spring mondja, a szerves vegyületek mindegyike egy

1 Ezt Ostwald 300 színképpel kivétel nélkül beigazolta. Abli. d. sächsischen Akademie (1893) 18. k. 281. 1.

2 Bér. d. chem. Ges.»(188i) 14. k. 391. 1.

3 Bér. d. chem. Ges. (1883) 16. és 18. k. (1885) 22. k. 2065. 1.

(1889).

4 Wied. Ann. 43. k. (1891) 449. 1., Vogel az eosin festőanyagokat az elnyelés helyeire vonatkozólag, úgyszintén a photogr. lemezek sensibilisatióját vizsgálja és kapcsolatosan kimutatja, hogy az eosin festőanyagok érzékenyitő ereje a íluorescentia apadásával nő ! Nagyon érdekes adat ez, tekintettel arra, hogy az emberi lencse fluorescentiája is az életkorral fogy, holott az egyén színlátása nem változik.

5 Z. f. physik. Chemie 1893. 10. k. 673. 1.

6 Bull. acad. roy. Belgique (1897) 33. k. 165. 1. és 31. k. 246. 1.

(Ref. Chem. Centrbl.)

olyan külön rendszert teszen, a melyben az egyes atomcsoportok egyéniségüket még nem vesztették el.

Az elmondottakban az elnyelés kérdéséről átnézetet adtunk. Elhagyni nem lehetett, mert e munkálat tárgya vele szorosan összefügg. A molekulás szerkezet magával hozza az absoiptiót. Az absorptiótól viszont függ a fény áteresztése vagy az ellenkező. Ha a fény bejutását szabályozni akarjuk, a lehetőségeket, melyeket a physika és a chemia velünk megismertetnek, egyenként mérlegelnünk kell, hogy azután öntudatosan választhassunk. Általános törvényt a fényelnyelésről ugyan még nem ismerünk, de a töredékek is már becsesek és erős igyekvés eredményei. Ezen tannak fejlődését feszült várakozással követheti a szemész, mert minden a mi a photologiába vág, saját ismereti területét termékenyíti és magasztos feladatát, hogy cselekvését az anyagnak örökös tulajdonságai szerint rendezze, megközelíteni engedi.

Saját vizsgálataimra visszatérve, a chemiai összegezést illetőleg, még kiemelendő, hogy a vizsgált anyagok közül számos a benzolgyűrűhöz tartozik. Az eredményeket, tekintettel a H vonalra, mind az elmondottakkal összevetni kell. A terpenek, olajok és gyanták kevésbé váltak be. Az alkaloidok és glycosidok többje jól bevágott.

9. A Kundt-féle szabály1 azt mondja, hogy fényelnyeléses sávok annyival inkább a vörös színképvég felé vonulnak, minél erősebb az oldó folyadék szóró, tehát törő ereje (dispersio). Ha ugyanazon anyagot különböző oldó szerekben fényelnyelésére vizsgálunk, ezen tétellel számítanunk kell. És ha részletekben és egyes esetekben a szabály ellen még ellenvetések fennállanak, az czéljaink követésében mégis számba jön. így ha alkoholos oldat a színképet H alatt elvágja, aetherrel mint kisebb törési kitevővel bíró folyadékkal remélhetjük, hogy megint a H vonalig feljuthatunk, vagyis alkohollal rövidíthetjük, aetherrel hosszabbíthatjuk a színképet stb. Példák erre főjelentésemből a jód (3) és sántáim (220).

H. W. Vogel ez irányban, bár diagnostikus chemiai czélokat követ, a „Spectralanalysis“-ben sok becses tapasztatatot közöl és az oldó szernek az egyes anyagokat jellemző színképjelenségekre való befolyását folyton szemügy alatt tartja. Összegezésében1 2 ezeket mondja :

a) A színképek között, melyeket valamely test szilárd és gázos alakban ad, rendszerint tetemes eltérések vannak.

b) Az oldatok sávjai nagy különbséget mutathatnak, de néha meg alig, úgy hogy a Kundt szabálya nem megbízható. Sőt egy anyagnak több sávja közül egyik vándorolhat, a másik megmaradhat, többféle oldó szeren keresztül.

c) A sávok helye a színképben csak kivételesenjellemzŐ az anyagra. Egészen különböző anyagok ugyanolyan sávval bírhatnak.

Azóta Stenger3 kimutatta, hogy valamely anyag színképe nemcsak a vegyi összetételtől függ, hanem attól is, hogy a physikalisan számbajövő molekula a chemiainak teljes egyenlője vagy annak többszöröse-e ? valószínű, hogy épen oldatokban a legkisebb physikalis rész még halmaza több, vegyi értelemben vett molekülnek. A Kundt-szabály minden oldó szerre érvényes, a melynél a physikalis és a chemiai molekula egyenlő.

Mindezekkel szemben az itt tárgyalt vizsgálások útja I egyszerűen ki volt szabva. Minden új anyagnál az első tennivaló az volt, hogy az adott folyadékban jó sok oldódjék és I tájékozás nyeressék. Csak azután lehetett esetleges hígításokkal a lépcsőzés kérdésébe ereszkedni.

10. A Beer-féle törvény4 azt mondja, hogy a fényelnyelés arányosan a réteg vastagságával vagy épúgy az oldat töménységével növekedik.5 Ez a törvény a jelen munkálat tárgyát közel érinti. A fényelnyelési görbék alakjában közölt eredmények, t. i. a nitrobenzol, triphenylmethan, anthracen, chinin

1 Poggendorf’s Ann. 1874. Jubelband 615, 1.

2 123—125. lapon.

3 Wied. Ann. (1888) 33. k. 577. 1.

4 Pogg. Ann. (1852) 86. k. 78. 1.

5 Vierordt és Krüss coloriméterjei ezen elven alapulnak.