Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-05-28 / 3. szám
46 ORVOSI HETILAP - SZEMÉSZET 1899. 3. sz. bizonyította, a mennyiben teljes trigeminus bénulás kíséretében keletkező keratitist a szem védelme által (szűk likas kagyló) meggyógyított. Ezen kísérlet és tapasztalás alapján kimondotta, hogy a trigeminus átmetszése vagy bénulása következtében keletkező keratitis tisztán traumás eredetű. Schiff6 a gyuladást a neuroparalytikus értágulat következményének tekinti, a mennyiben a traumák érvényesülésére ez ad alkalmat. Büttner és Meissner7 kísérletei a trophikus theoriának újabb alapot szolgáltattak, a mennyiben egyes esetekben a keratitis a cornea érzéketlensége ellenére sem fejlődik ki, ilyenkor a bonezolás kiderítette, hogy az átmetszés a trigeminus medialis rostjait megkímélte, sőt utóbbi azt is tapasztalta, hogy az elváltozások érzékeny cornea mellett is megjelentek, ha a metszés épen ezen rostokat érte. A trophikus idegek szerepének térfoglalását Samuel8 álláspontja is nagyban elősegítette, a mennyiben a cornea trophikus központját a Gasser-dúczba helyezi, melynek elroncsolása a cornea csökkent ellentállását idézi elő. Sinitzin9 1871-ben közölt nyúl-kisérletei alapján azon meggyőződésre jut, hogy a sympathicus felső nyald dúczának kiirtása azt eredményezi, hogy az operált oldalon a cornea külső ingerekkel szemben ellentállóbb, a trigeminus átmetszése következmények ép nem jelentkezik a keratitis neuroparalytica, sőt a már megindult folyamatot is megakasztja. Új szempontot hozott a kérdésbe Eherth,10 ki a trigeminuskeratitist két ártalomra vezeti vissza, úgymint a cornea kiszáradására és mikroorganismusok bevándorlására, mit épen az előbbi körülmény segít elő. Annak, hogy az elváltozás a különböző állatokon máskép jelentkezik, az az oka, hogy a kiszáradást a szem helyzete, a szemrés tágassága s egyéb külső körülmények is befolyásolják. Ezen felfogáshoz csatlakozott Balogh Kálmán 11 is, ki meggyőződött arról, hogy a Gasser-dúcz átmetszése után a cornea genyedése a Sympathikus dúcz kiirtása ellenére is bekövetkezik, de a szemrés jól végzett bevarrása megakadályozza, sőt a már megindult gyuladás elé is gátat vet. Fontos azon kisérietsorozata, melylyel bebizonyította, hogy a facialis kiszakítása után a szem nem gyuladt meg, de ha a pislogó hártyát is kivarrta, a trigeminus keratitiséhez hasonló genyedés jelentkezett s ezzel már reámutatott arra, hogy a nyúl facialis bénulása még nem fosztja meg a szemet teljesen a védelemtől. Viszont idézi Szilágyi Etele12 eseteit, a melyekben a szempillák hiánya keratitist eredményezett. Balogh Kálmánnak már akkor az volt a nézete, hogy „a Gasser-dúcz átmetszése után a szemben létrejövő gyuladás nem valami különös folyamat, a mely csak ideghüdés után következik be, hanem ugyanolyan bántalom fellép mindannyiszor, valahányszor a szem bármilyen okból annyira védtelen állapotban van, miszerint az eröszaki befolyások szabadon hathatnak reá“. Az a conclnsiója, hogy a Gasser-dúcz átmetszése a szemgyuladást úgy idézi elő, hogy a cornea epitheljének sérelmére vezet, a mi azután alkalmat ad a mikroorganismusok behatolására. Senffíeben13 Cohnheim initiativájára a kérdést alapos tannl-11 Lehrbuch der Physiologie des Menschen. Lahr. I. 387. 1858—59, Moritz Schilfs gesammelte Beiträge zur Physiologie I—III. Lausanne j •1894—1890. 7 Über die nach der Durclischneidung des Trigeminus am Auge des Kaninchens eintretende Ernährungsstörung. Zeitschrift für ration. Medicin XXIX. 96. 1867. 8 Die trophischen Nerven. 1860. 9 Zur Frage über den Einfluss des Nervus ‘Sympathicus auf das Gesichtsorgan. Centralblatt für die medicin. Wissenschaft IX. 161. 1871. 10 Die Keratitis nach Trigeminus-Durehschneidung. Centralblatt für die med. Wissenschaften. XI. 502. 1873. 11 A Gasser-dúcz és szemgyuladás. Orvosi Hetilap. XX. 1. 1876. Sphärobacterien in der entzündeten Hornhaut. Centralblatt für die med. Wissenschaften. XIV. 99.1876. 13 Szemhéj képlések hámrákos új képletek kiirtása után. Orv. H. 1874. 13 Über die Úrsacken und das Wesen der nach Durchschneidung des Trigeminus auftretenden Hornhautaffectionen. Archiv für pathologische Anatomie und Physiologie und für klinische Medicin. Band 65. 69. 1875. — Nachträgliche Bemerkungen zur sogenannten Trigeminuskeratitis. Archiv für path. Anatomie und Phys, und für klin. Medic. Band 72. 278. 1878. mány tárgyává tette s 1875-ben közölt dolgozatában azon eredményre jut, hogy 1. a trigeminus átmetszése után keletkező keratitis független a trophicus idegektől, ilyenek a trigeminusban valószinüen nincsenek is; 2. a corneán keletkező elsődleges elváltozás: necrosis, mely a szemet — érzéketlensége folytán — ért sérülésekből keletkezik; ezen necrosis gyuladást gerjeszt, mely a szarúhártya széléről indul meg; 4. a sympathicus nyald dúczának kiirtása a szem bántalmát nem befolyásolja. Senftlében ezen felfogását későbbi dolgozatában fentartja s a kiszáradás szerepét is tagadja. Feuer11 * 13 14 pedig épen ezen kiszáradásra fekteti a fősúlyt, a mennyiben a nyulakon végzett kísérletei alapján azon következtetésekre jut, hogy 1. a trigeminus átmetszése nem zavarja a szem táplálkozását; 2. a gyuladás oka a pislogás megszűnése folytán keletkező kiszáradás ; 3. a kevesbedett könyelválasztás is elősegíti a folyamatot s előáll érzékeny szemeken is, ha a szemhéjak lemetszvék vagy szétvarrottak; 4. a szemre alkalmazott sodronyfedő vagy hasonló készülékek az által képesek a keratitist megakadályozni, hogy ezek közvetítésével a szemhéjak olykor a szarúhártyára reáhuzatnak; 5. a szemhéjak összevarrása a bántalom keletkezését megakadályozza : 6. ütések a keratitis neuroparalyticával azonos folyamatot nem idéznek elő. Feuer az ember trigeminus bénulása kíséretében keletkező keratitist is a pislogás ritkulásával s a kiszáradással hozza összefüggésbe s utal arra, hogy a xerosis facialis bénulásnál, a Basedow-betegségnél, ektropiumnál s soporosus betegeknél is jelentékeny szerepet játszik. Ugyancsak a kiszáradást tekintette a gyuladás okául Hőgyes Endre,15 ki a szemen a facialis átmetszése és kiszakítása után jelentkező elváltozásokat tanulmányozta s ki ezen alkalommal kimutatta, hogy az ilyen módon keletkező keratitis azonos azzal, a mely a trigeminus átmetszése után keletkezik. A kiszáradás kezdetén jelentkező kis gödröcskéket, melyeket Feuer is említ, pontosan leírja s kimutatja, hogyan lehet ezek keletkezését reáfúvás által elősegíteni, nedvesítés által pedig megakadályozni. Később látni fogjuk, hogy ezen gödröcskéket Gaule hibásan értelmezte s belőlük téves következtetéseket vont. Gudden 16 1889-ben értékes kisérietsorozatot közölt, melynek alapján a trophikus befolyást tagadja s a baj traumás eredetét fogadja el. Kimutatta, hogy újszülött nyulakon végzett blepharoraphia megakadályozza a trigeminus átmetszése után keletkezni szokott keratitist. A látóideg és ciliaris idegek átmetszése nem vezetett gyuladásra, mert a szemhéjak érzékenyek maradtak s így a védelemről eléggé volt gondoskodva. Ha a trigeminus szemhéji ágait is átmetszette, de egyszersmind az oculomotoriust is, a ptosis megakadályozta a gyuladás kifejlődését. A sympathicus nyald dúczának kiirtása annyiban hátráltatja a cornea bántalmát, a mennyiben a felső szemhéj kissé sülyed (a Miiller-féle izombénulása) s így nagyobb védelmet biztosít. Ha a trigeminus átmetszése után a nyulakat izolálták, jól kipárnázott ládákban tartották s a szemet gondosan tisztogatták, akkor keratitis nem keletkezett, a mint azonban ezen óvórendszabályok kivitelének pontossága csökkent, a gyuladás újból megjelent. Hogy a facialis kiszakítása után a corneán nem keletkezik elváltozás, annak az az oka, hogy a retractor bulbi nagyon erősen kifejlődik s a szem így mégis védelmet talál. Mindezek alapján Gudden a trophikus befolyást tagadja s a .tranmatikus theoria hivéül szegődik, bár a herpes zoster keletkezési módját ő is meglepőnek mondja. Hippel17 jun. is az idegek trophikus szerepe ellen nyilatkozik s a keratitis okául a kiszáradást tekinti. Úgy látszott, hogy Gudden kísérletei kimerítették a kérdést s egy ideig tényleg nem volt ellentmondás. 1891-ben azonban 14 Sitzungsbericht der k. k. Akademie der Wissenschaften. Wien. III. Juli 1876. A kórodai ideghüdési szarúhártyalobról. Keratitis neuroparalytica. Orvosi Hetilap. Szemészet. 1877. 1. 15 Az arczideg kiirtása után keletkező szembeli változásokról. Orvos-Természettud. rtesítő. 1879. Über die Veränderungen des Auges nach Facialisexstirpationen. Archiv für experimentelle Pathologie und Pharmakologie. XI. 258.1879. 10 Über die neuroparalytische Entzündung. Bernhard Gudden’s Gesammelte und hinterlassene Abhandlungen. Wiesbaden. 1889. 17 Zur Aetiologie der Keratitis-Neuroparalytica. Leipzig, 1889. Inaugural-Dissertation.
