Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-03-26 / 2. szám
ORVOSI HETILAP-SZEMÉSZET 24 1899. 2. sz. XXIV. Aromás alkoholok, aldehydek, ketonok. 78. Benzaldehyd, K-tól kezdve 1/i M-nél mindent elnyelt. Mégsem használható, mert sárgul és változékony. XXV. Aromás savak. 79. Acid, benzoicum. 80. Natrium benzoicum. 81. Acid, cinnamylicum. 82. Acid, salicylicum. 83. Tannin, vízzel 1 :5 kitűnően elnyelt V'a H-tól progressive és kevéssel K fölött már fény nem maradt. De megbízhatatlan és bomlékony. 84. Acid, chinicum. 85. Acid, phtalicum. 86. Acid, terephtalicum. XX VI. Diphenylcsoport. 87. Diphenyl. XX VII. Diphenylmethan-csoport. 88. Diphenylmethan, alkohollal 1 : 1 két sávot mutatott az ultraibolyában, egyet L M közt, a másikat N. vonalon. Érdekes, de nem hasznosítható. XX VIII. Triphenylmethan-csoport, ** 89. Triphenylmethan, C19 H1(i = CH . (Cd H5)3. Színtelen jegeczek, melyek már szilárd állapotban gyenge kékesibolya színjátszást árulnak el, oldva pedig tündöklő heliotrop színben fluorescálnak. Minthogy az itt felsorolt anyagokból a legjobban válik be, tulajdonságainak felsorolása egészen helyén van. A trypkenylmethan úgy származik, hogy a methanba = CH4 három H helyén phenyl = C,; H5 lép be helyettesítőnek, tehát (C0 H5)3 . CH, a minek hasonképzésűek mint a tolyldiphenylmethan, ditolyphenylmethan stb. a párirányosai. Ezek a szénhydrogenek különösen abban érdekesek, hogy a feslékanyagok nagy sorának alapanyagai. Triphenylmetkant többféleképen lehet előállítani, így először Kekulé és Franchimont (1872) benzalehlorid és benzolból, Friedel Crafts chloroform és benzolból, E. és 0. Fischer paraleukanili'nből és még 6 más módon.1 Fehér prizmákban2 jegeczedik. Alkoholban nehezen, aether és benzolban (melegben ref.) könnyen, vízben nem oldható. Olvadó pontja 93°, forrpontja 359°. Származékai közül különösen azok érdekesek, melyek belőlük amid, hydroxyl vagy carboxyl belépése által keletkeznek. Három amid- vagy hydroxyl-csoportnak belépése őket leukovegyületté, tehát részben nagyon fontos színanyagokká, változtatja. Következő csoportokba lehet őket foglalni: 1. Diamidotriphenylmethauok (a keserű mandolaolajzöld csoportja); 2. triamido-triphenylmethanok (rosanilin-csoport); 3. trioxy-triphenylmethanok (aurin-csoport) ■ 4. carbonsav-triphenylmethanok (eosin-csoport). A triphenylmethan-csoport minden festékanyagja képes színtelen vegyületté válni, ha 2 atom H felvételével reducáiódik, de 0 felvétel újra visszaállítja az előbbi festőanyagot. A leuko-vegyület visszaélenyülése sokszor a levegő O-jával gyorsan történik, de ebben a triphenylmetkan-csoportban mégis lassabban és nem oly egyszerűen mint más (indigófehér, kék methylenfekér)3 csoportban. Ezen vegytani adatokból az ujjmutatást kapjuk, hogy az ezen csoportbeli anyagok a fény és színek iránti viselkedésükben a legváltozatosabb jelenségeket szolgáltatják, hogy a színtelenek közöttük további figyelmünkre méltóak volnának, és hogy a pápaszemes kamarákban használható ezen anyagok oldataiból a levegőt minél teljesebben ki kell hajtani, ha ugyan a színtelenséget biztosítani akarjuk, a mi pedig ügyünkben fontos. A triphenylmethannal és származékaival W. N. Hartley (Dublin) behatóan foglalkozott, a szénvegyületek molekulás szerkezetének a saját elnyelési színképükhöz való viszonyulásáról 1 Lásd Beilstein II. 286. 2 Lehmann szerint 3 alakban. Bér. d. chem. Ges. 1880, 376. 3 L. Bernthsen: Org. Chemie. 1896, 453—464. 1. tett tanulmányainak 8 ik részében. Ezen részben színes anyagokról és festékekről tett buvárlatait közli (a Study of coloured Substances and dyes)1. 0. Witt felállításaiból2 indul ki. Spectroskoppal előbb szinte'en szerves anyagok oldatait, melyek az ultraibolyából elnyelnek, vizsgálja; azután ugyanazokat újra vizsgálja, minekutána különböző helyettesítő atomcsoportoknak a molekulába bevezetésével az anyagokat színesekre átváltoztatta. Azt találja, hogy az absorptiónak ily módon okozott változásában tisztán felismerhető törvényszerűség nyilatkozik, annyira, hogy még a színváltozásból a molekulák szerkezetének physikális változására és ebből ugyanazon csoporton belül a chemiai összetételre is következtetni lehet. Megvizsgálta a triphenylmethant és származékait (bázisos rosanilin, aurín, rosanilin hydrochloricum, trimethylrosanilin hydrochloricum [Hofmann-ibolya]), a trimethylrosanilin dimethyljodidokat (jodzöld), az azobenzint származékaival és a murexidot. A tömérdek táblázatos adatból a következők a kiemelendők: Triphenylmethan, mól. súly 244 = CH (Cti H5)3. Adott 0 244 gr. 20 kcm. alkoholban és mm. 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1 rétegben absorptiós sávot 0398—0'390-től 0'303— 0’334-ig, mi mellett a színkép 0'300—0'274 p-ben végződött. Adott 0'244 gr. 100 kcm. alkoholban és mm. 5, 4, 3, 2, 1 rétegben absorptiós sávot 0'389—0‘389-től 0’334—0‘370-ig, mi mellett a színkép 0’274—0'265 p-ben végződött. — Adott 0‘244 gr. 500 kcm. alkoholban és mm. 5, 4, 3, 2, 1 rétegben ibsorptiós sávot 0.261—0'260-tól 0’231-0'242-ig, mi mellett a színkép 0'265—0'228 p ben végződött. — Adott 0'244 gr. 2500 kcm. alkoholban és mm. 5, 4, 3, 2, 1 rétegben absorptiós sávot 0'261—0'256-tól 0’243—0’247-ig, mi mellett a színkép 0'228—0'219 p-ben végződött. — Következnek táblázatok a származékok fényelnyeléséről, és végre az összefoglalás (160 1.) a következőkben. Ezen munkálat egy tényt állapít meg, t i azt, hogy ha a színkép látható részében elnyelés történik, akkor az ibolyántúli sugarak is elnyeletnek.3 Reménytelen a várakozás, hogy erősen festett anyag az ibolyántúli sugarakat átereszsze. Tekintettel az érzékenyítésre (sensibilisatio) és a természetes színekben photographálásra (H. W. Vogel, J. Eder, V. Schumann) érdekkel bir, hogy a különböző színeknek az összes világító és nem világító lengések (vibrations) irányában való magatartását ismerjük. Szerző a „homolog spectrumok“ munkájában (1883., Chem. soc. 43 k., 390. 1.) ásványos elemek jól körülírt sorozatának szikraszínképeiről írt és kimutatta, hogy itt azon vélemény támogatására nyomatékos bizonyíték Jván adva, mely szerint elemek, metyeknek atomsúlya egy állandó nagyságban különbözik, valóban hasonos (homolog), azaz hasonló szerkezetű testek, vagy más szóval, hogy ezek ugyanazon nemű anyagok, a sűrűsödés különböző állapotában. Az emissiós színképek mutatják, hogy ezen elemek ugyanazon módon rezegnek, csak különböző mértékben (at different rates), mi mellett a rezgés mérete (rate) az atom tömegétől függ, a mennyiben a legnagyobb tömegű atomok a lengés leglassubb méretével bírnak. Ez összevág azzal, a mitjszénvegyiiletek hasonos sorozatainak elnyelési színképéről tudunk. Eddig Hartley. Az én triphenylmethan-oldataim töménysége messze túlment az imént említetteken. Nem is lehetett molekulasúlyméretű oldatokra tekintenem, mert a vizsgálati kérdés ellenkező alakban állott elém; t. i. nem úgy, hogy adott oldat mit nyel el, hanem úgy, hogy a színképet milyen oldattal lehet a H vonalnál elvágni. Azért mégis felette érdekes látni, hogy ama gyöngébb és finoman lépcsőzött oldatok elnyelési sávjai itt a tömegesbe, az ultraibolyának teljes felemésztéseig, megtágulnak. Az itt tovább nem külön ^idézett adatok a szár-1 Journal of chem. Soc. vol. 51 (1887), pag. 152—202. 2 1876 Bér. d. chem. Ges. Bd. 9, S. 522. 3 Ez, mint magam is hiszem, a szénvegyületekről állhat, de az ásványos anyagokra nem talál. így pl. csak meg kell nézni Eder füzetében (bécsi Akad. 1894) a színes üvegek absorptiós rajzait (a 9. lapon 1., 9., 11. és a 10. lapon 1., 3., 4., 9. számokat). Vannak ott vörös, sárga, zöld, kék, barna, ibolyás üvegek spectrographálva, melyek sok ultrát átbocsátanak. A többieknél sincs a színkép élesen elvágva. Sch.
