Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)

1899-01-29 / 1. szám

ORVOSI H E T ILAP-SZE M É S Z E T 17 1899. 1. sz. Intea táján és e között és a papilla között egy gyengén kifeje­zett fehér pirosán pontozott folt. Több Ízben végeztek lumbal­­pnnctiót, de sem ez, sem a gyógyszeres kezelés (jód, phosphor, csukamájolaj) nem használt. 26. és 27. Koplik Henry20 két esete. Első: 11 hónapos fiúgyermek, 15'/2 fontot nyom, anyja ideges asszony, orosz ; öt gyermeke volt, mind ép. Ez mindig gyenge volt, üvegen nevelték fel; öt hóval ezelőtt elejtette testvére, azóta gyengébben nö. A míg szerző ismerte a gyermeket (6 hónapon át) igen apathiás, gyenge gyermek volt; anyja karjaiban fekszik, alig mozdul. Nem játszik, nem akar felülni, szemeivel üresen tekint, kar és láb izmai gyengék, kezei beszorítvák ökölre; ha az alsó végtagjait megmozdítják, gyenge spastikus contractura jelentkezik. A pupillák váltakozva összehúzódnak és kitágulnak és feje egyik oldalról a másikra fordul, minden intentio nélkül. Fogai nincse­nek, rachitis alkat. Április 5-dikén baloldalt pneumoniája volt és meggyógyult. Jelenleg bronchitis. Szemeit Cowan dr. vizsgálta: mindkét macula lutea helyén symmetrias fehér fölt, melynek közepén a cseresnyepiros petty. A látóidegfö szürke és halavány, mint degeneratio kezdetén. A gyermek nem egészen vak, kötö­­hártyareflex jelen van. Ha asztalra csapva zajt ütnek, a gyermek felijed, azután elcsendesül. Hyperacusia van jelen. Izmok reagál­nak faradikus áramra, de csak lassú összehúzódással. Második eset. Másféléves leánygyermek, 171/* fontot nyom. Anyja orosz nő, ideges asszony, 8 gyermeke volt, négy meghalt, egy sem volt ilyen, mint e beteg. Atyja egészséges. A gyermek farfekvésben született (breech presentation). Egészséges volt 5 hónapos koráig. Ekkor leesett a székről. Ettől fogva apadt a gyermek. Nem játszik, nem nyúl tárgyak után, nem ül fel; figyelmetlen lett és csak akkor sír, ha éhes. Lassanként butább lett és úgy látszik, nem nő, nem akar ülni vagy járni. Szék­rekedés. Mechanikusan veszi magához táplálékát, anyja nem hiszi, hogy látja a tárgyakat. A gyermek anyja karjaiban fekszik, elernyedve. Arcz­­kifejezése buta, tekintete üres, nyelvét majd kiölti, majd behúzza. Halavány, két felső metszőfoga kissé erodált. Nem kiséri figye­lemmel a tárgyakat. Fejét egyik oldalról a másikra hajtja. Alsó végtagjai felváltva merevek és relaxáltak. Ha felveszik, feje előre bukik mellére és karjai kétoldalt lelógnak. Szemeit Cowan dr. vizsgálta. Lassan követi a fényt. Szem­fenék mindkét oldalt a macula lutea táján ugyanazon symmetriás elváltozásokat mutatja, mint az első esetben, csak a fehér folt szélei hyperaemiásaknak látszanak. A látóideg csekély fokban elváltozott. 28. Peterson Frederick21 esete. A beteget 3 hónapos korá­ban látta először, s az meghalt 7 hónapos 20 napos korában. Bonczlelet a következő: Agy makro- és mikroscopice hiányos fejlödésíí, a mi megerősíti a többi bonczleletet. Az idegsejtek a cortex és medullában úgy számra mint fejlődésre nézve hiányosak voltak, különösen az occipitalis lebenyben a fissura calcarina táján, a temporo-sphaenoidalis lebenyben, a homlok-lebenyben, a motorius zónában, a corpora quadrigemnia és corp. genieulatum­­ban és a harmadik és negyedik agyi magban. A halálutáni elváltozások nem gyakoroltak nagy befolyást ezen leletekre. így a sejt chromatikus anyagának megváltozása is a beteg halál­­előtti állapotának tudandó be. Határozott elváltozás e rostokban vagy hiányos fejlődés a tractusokban nem volt található. 29. Jacobi esete.22 Egyéves leánygyermek, egészséges zsidó szülőktől, három testvére egészséges. Szemtükör typusos macula­­beli elváltozásokat és látóidegsorvadást mutat, a mint azt 1881- ben Waren Tay leírta. 30. Strome33 esete nincs közölve, csak Sachs említi fel, leánygyermek. 31., 32., 33. és 34. Sachs esetei 23 25 egy családban. Sachs azt hiszi,25 (316. I.)23 hogy a Freud80 által „Familiäre Formen cerebraler Diplegie“ név alatt felemlített két fiúnak esete hasonló az általa leirt bántalomhoz, bizonyítja ezt véleménye szerint ezeknek egy 10 hónapos korában elhalt test­vérük, ki születésétől fogva bénult és idiota volt. Hogy vak volt-e, nem volt constatálható. A gyermek atyja (orvos) azt gon­dolja, hogy rachitisben halt meg. Sachs azt hiszi, hogy inkább marasmusban. De a két fiúnál hiányzik a typikus lelet a macula luteában, csupán atrophia n. optici van jelenj és a fiuk 5 és 6 évesek felette intelligensek, bár spastikus járásúnk. Azt hisszük, hogy Sachs magyarázata kissé erőszakos. Úgy,‘hogy csak 34 esetről szólhatunk, melyeknek egy részét azonban a szerzők nem észlelték, csak az anamnesisböl tudják, hogy a bemutatott betegek testvérei is hasonló bántalomban szenvedtek. A mi esetünk volna tehát a szó legtágabb értelmében vett 35-dik; de ha csak azokat vesszük tekintetbe, a melyeket szer­zők észleltek, akkor esetünk a 31-dik. És ha azt vesszük figye­lembe, hogy hánynál végeztetett bonczolás és szövettani vizsgálat, akkor a 6-dik eset; ha pedig azt nézzük, hogy hány esetben vizs­gáltatott a szem is, akkor a 4-dik. (Folytatása következik.) Klinikai közlések. Leitner Vilmos dr. szemklinkai gyakornoktól. I. Periodikus exophthalmus esete. Az „intermittáló exophthalmusrólu irt czikkében Richter1 16 idevágó kóresetet közöl az irodalomból. Az összegyűjtött anyag alapján a kórképet a külsőleg látható tünetek szerint három cso­portba osztja : az 1. csoportba sorolja azokat, melyeknél már az exophthalmus fellépése előtt is külsőleg észlelhető elváltozás (varixok, tumor cavernosus; van jelen (5 eset); a Il-dikban ezen külső elváltozás csak az exophthalmus kíséretében jelentkezik (2 eset), végre a 111. csoportnál az exophthalmus egyáltalán nem jár külsőleg is észrevehető elváltozásokkal (9 eset). Ezen esetekhez újabban Lesshaft2 csatolt egyet. 29 éves férfi 2 év óta észleli, hogy a mint munkaközben a fejét lehajtja, jobb szeme kidülled, annyira, hogy a szemrést zárni * sem képes. Egyenes álláskor a különben ép szem még mélyebben ül az or­­bitában, mint a bal, a törzs előrehajlásakor azonban 15 mm.-re előbbre áll s ilyenkor mozgásai minden irányban korlátoltak. A szem kidüiledése csak feszülési érzettel, de fájdalmassággal nem jár. Tágult vénák sem a szemen, sem a környékén nem láthatók. E sajátos kórképhez sokban hasonlót volt alkalmunk ész­lelni az egyetemi szemklinikán is. I. M., 44 éves nö azon panaszszal jelentkezett, hogy 4 év óta hajolás vagy erőlködés közben jobb szeme kellemetlen feszülési érzés kíséretében előredülled s ugyanakkor a jobb felső szemhéja s környéke is megdagad. Látása e közben változatlan; kiegye­nesedve szeme lassankint ismét visszatér rendes helyzetébe. El­mondja, hogy mióta szemén ezen változást észrevette, a jobb fiile is megromlott, a hallása csökkent s folytonosan csengést és zúgást vél hallani, mely előrehajláskor még fokozódik. Bajának okát nem ! tudja; sérülést nem szenvedett el. A vizsgálat azt mutatta, hogy a beteg látásélessége mindkét szemén — 5’0 1)., myopiája javításával — rendes i/s-e (6/iu); szín­látása jó, látóterei szabadok. A myopiás szemfenék feltűnő el­változást nem mutat. Szemmozgások szabadok. Egyenes álláskor mindkét szemteke helyzete rendes és azonos. A jobb felső szem­héjon a szemöldökív alatt 1 fillérnyi területre szorítkozó kékes érhálózat tűnik fel, mely azonban bőr síkján túl nem emelkedik. A szemteke teljesen ép. A beteg leliajolásakor a jobb szem I perez múlva az orbitaszéleken át fektetett síkon túl körülbelül 15 mm.-re dülled előre, középállást foglal el, mozgása minden irányban kis fokban korlátolt. A jobb felső szemhéjon az orbita szélének megfelelöleg tágult, vastag visszerekböl álló fonat látható, mely a beteg egyenes állásakor 2 perez múlva teljesen lelohad s valamivel rövidebb idő alatt a szem is elfoglalja rendes helyzetét. Újabb kísérleteknél ugyanezen tünetek ismétlődnek. A kidülledt szemteke vissza­­nyomása ellenállás nélkül, könnyen sikerül. Objective zörej sem a szem felett, sem a környékén nem mutatható ki. A szemteke ezen időszakos kidülledését esetünkben is minden valószínűség szerint a szemteke mögött székelő varicosus tumor 1 Arch. f. Augenhk. XXXI. B. 2 Centralbl. f. Augenhk. 1898. szept.

Next

/
Oldalképek
Tartalom