Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-01-29 / 1. szám
1899. 1. sz. 13 ORVOSI HETILAP—SZEMÉSZET változásokat levezetni. A kötöszövetes gyűrű nyilván a papillitissel járó régebbi vérzés eredménye. Leszámítva mindezen eseteket, az irodalmi anyagban találtam hatot, a melyekben sem az egyén korában, sem általános betegségekben a retinalis kötőszövetképződésnek magyarázatát nem találjuk, de a kötőszövet képződését megelőzőleg egyszeri vagy ismétlődő tömeges retina- és üvegtesti vérzések constatáltattak; ezek Wecker,47 Rotmund Eoersbusch,20 Axenfeldf1 Theobald,90 Charnley,17 Plange35 esetei. Különös magyarázatra ezen esetek nem szorulnak, hiszen hányszor látunk üvegtesti vagy retinavérzéseket, a melyeknek okát adni nem tudjuk. Szintén megelőző üvegtesti vérzésekre következtethetünk az anamnesis-bői Strawbridge 7 esetében. Betegének látása hirtelen megromlás után javult, majd különös ok nélkül ugyancsak hirtelen megromlott. Másból, mint vérzésből egv ily momentán bekövetkező, látásromlást magyarázni alig lehet. További két, esetben (Hirschberg20 és Charnley1"1) a szem-2. ábra. tükrözésnél talált tömeges üvegtesti homályokon kívül semmi egyéb jel előrement vérzésre nem mutatott; tekintve azt, hogy ezen homályok izzadmányból is állhatták, ezen két eset elbírálása nem lehetséges. Ezek után áttérhetünk a retinán fejlődő kötőszöveti képződéseknek egy másik fajára, a melyet joggal illet meg a szűkebb értelemben vett retinitis proliferans elnevezés. Az igazi retinitis proliferanst egyszeri vagy nagyobb időközökben ismétlődő vizsgálatokból diagnostizálni nem lehet; csak akkor beszélhetünk retinitis proliferansról, ha a bajnak hónapokon keresztül folytatott észlelése alatt annak sajátszerű lefolyása jogosít fel ezen diagnosis felállítására. Részben ez az oka annak, hogy a rendelkezésünkre álló nagy irodalmi anyagból alig egy-két esetre fogható rá biztossággal ezen elnevezés. Az igazi retinitis proliferansnál a látás romlása lassan, szinte észrevétlenül következik be. A szemfenéken látható kötöszövetes képződmény folytonosan nagyobbodik, terjeszkedik, a nélkül, hogy ezen nagyobbodásnak egyéb elváltozások, pl. retinavagy üvegtesti vérzések magyarázatát adnák s a nélkül, hogy bárminemű megkísértett therapeutikus beavatkozásnak sikerülne a képződményeket visszafejleszteni, vagy akár csak megállapodásra is bírni. A baj előhaladtával a szemen olyanforma degenerativ elváltozások támadnak, mint a milyenek a vérzésekből származó kötőszövetképződések egyes eseteiben említtetnek: hátsó lenövésekkel járó hályogképződés, majd atroppia bulbi. Retinavérzések itt is felléphetnek, azonban határozottan alárendelt szerepet játszanak s csak mint kisérő tünetek szerepelnek. Annál inkább előtérbe lépnek az edények elváltozásai, melyek különösen a baj kezdeti szakában figyelhetők meg jól s igen nagyfokú venosus pangásra mutatnak. A retinitis proliferans legfőbb ismertető jelének tartanám progressiv jellegét. Ezen betegség képe egyszeri vizsgálatra — az egyéb okokból származó kötőszövetképződésektől tekintetbe véve ezen alakulások kiszámíthatlan változatosságát — nem különböztethető meg. A vérzésekből eredő proliferatiók a vér felszívódása után, vagy az ismétlődő vérzésekből eredők két recidiva közt eredetüket nem minden esetben fogják elárulni; az ilyen esetekben csak a további lefolyás dönt: ha vérzésből származott a kötőszövet, az tovább nem fejlődik, sőt bizonyos mértékben megkisebbedhetik, ha újabb vérzés be nem következik; az igazi rétin, prolii, kötőszövet képződése lassan, de feltartózhatlanul halad előre. A retinitis proliferans főképen fiatal egyéneken támad, oka ez idő szerint ismeretlen. Magyarázatára egyetlen theoria a Banliolzer-féle, a mely szerint a betegségnek oka egy functionalis szívbaj lenne, a melynek következtében hyperplastikus lob támad a retinán. Minden valószínűség arra mutat, hogy a baj lényege a retina edényeinek egy eddigelé közelebbről nem ismert megbetegedése. A retinitis proliferans typikus lefolyását mutatja a következő IX. eset. K. Borosa, 17 éves, cselédlány. Jobb szemének látása 4 év előtt kezdett lassanként romlani, 3 év óta semmit sem lát vele. Bal szeme látása ti hét óta romlik. Gyermekkorában kiállott kiütéses betegsége óta egészséges. 1895. október 12. Mindkét szem conjuncti vája és corneája ép. A jobb szem csarnoka középmély, az iris színe és szálazata normalis, pupillaris széle három helyen a mellső lencsetokra lenött. A lencse fehéres-szürke, tokja helyenkint megvastagodott. A szem fájdalmatlan, feszülése rendes. Látás: fényérzés nincs. A bal szem csarnoka középmélységií, irise ép, pupillája közepes tág, kerek, fekete, jól reagál. Tükörrel bevilágítva, szürke-vörös visszfény nyerhető. A papilla n. opt. határai annyira elmosódtak, hogy helye inkább csak az erek összefutásából gyanítható. Az egész szemfenéket egy szürkés lepel látszik borítani, mely a papilla közül legintensivebb; csak itt-ott látszik keresztül a chorioidea vörös színe. Az erek egy részét a szürkés képződmény takarja; a látható artériák épek, a vénák rendkívül megvastagodottak, kanyargósak, körvonalaik fátyolozottak. Alul valószínűleg a vena temper, inf. egy része a szürkés tömegek között láthatóvá válik ; a törőközegek nagyításában várjútollvastagságúnak tűnik fel. A szemfenék szürke részei erősen hypermetropiás fénytörésüek. Látás: 4/60. Üveg nem javít. Az egyén erősen megtermett, magát egyébként egészségesnek érző parasztlány. A belgyógyászati vizsgálat negativ eredményű. Rendelés: 3 gr.-os unguent, hydrarg. einer, bedörzsölések. November 24. 30 bedörzsölést végzett. A bal szemfenék csaknem egyenletesen szürke, az erek alig vehetők ki. A szürketömegek mindinkább beemelkednek az üvegtest felé. Rendelés: jodkali. Deczember 15. Látásromlásról panaszkodik. A bal szem látása: 2 m.-röl ujjakat olvas. 1896. január 20. A szemfenéken fejlődött szürke képződmény hártyaszerü és ágazatos nyúlványokat bocsát az üvegtestbe, a melyek egy része az orri oldalon már focalis világítással is láthatóvá vált. A szemfenék részletei már nem láthatók, csak a fent leirt vastag vénának egy darabja vörösük ki a szürke képletek közül. Látás: 1 m.-röl olvas ujjakat. Rendelés : 1 cgm.-os pilocarpin-befecskendések. Január 24. A pilocarpint nem tűri. Szédülés, fejzúgásról panaszkodik. Rend.: bromkali. Az injectiók elhagyása után körülbelül két hétig a beteg gyakori szédülésekben szenved. Pulsusa igen gyenge, néha alig érezhető, perczenként 90 és 110 közt van. A belső szervek felett a pliysikalis vizsgálat semminemű egyéb eltérést nem mutat ki. A beteg elbocsáttatott Márczius 19. Az üvegtestbe nyúló képződmények felszíne
