Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)

1899-10-29 / 6. szám

1899. 6. sz.

ORVOSI HE T IL A P — S Z E M ESZE T

107

perczig, majd ezután egy fekete foltot, később több apró fekete foltot látott szeme előtt forgolódni. A bal szemén látóélessége 5/i5 Sn. centrális relativ scotomája, kisfokú metamorphopsiája van. A szemfenéken a macula lutea táján több apró elszórt szürkés csomócska. A photometrikus vizsgálat csak a scotomának megfelelőleg mutat némi eltérést, úgyszintén a színlátásban is némi eltérés annyiban van a bal szemen, a mennyiben a beteg ezen a szemén mindent világosabbnak, fehérebbnek lát. Jobb szem teljesen ép. A következő év májusában ismét jelentkezett a beteg, s csupán annyiban mutatkozott eltérés, hogy a szemfenéken az ati’ophiás chorioretinalis csomócskált valamivel kifejezettebbek. Subjective azonban arról panaszkodik, hogy egy idő óta rendkívül ideges, hogy folyton valami aggódó érzés kínozza, álmatlan, főleg este növekedő főfájása van, a számokat, neveket illetőleg emlékező tehetsége gyöngült, munkaképessége csökkent. Objective a reflexek fokozottak, a bal nervus supraorbalis érzékeny, a bal arczfélen az érzékenysége némileg csökkent. Mindezen tünetek okául a szerző az intensiv villamos fényt tartja. (Zeitschr. für Augenheilkunde. 1899, II. 4.)

A terhesség megszakítása retinitis albuminurica gravidarumnál. Meyer Ottó-tói. Egy 28 éves másodszor terhes nőről szól, ki terhessége ötödik hónapjában azon panaszszal jött a breslaui szemklinikára, hogy 14 nap óta ködöt lát szeme előtt, erős főfájástól kisérve, a mely nap-nap mellett növekedik. Szemfenekén a papilla szürkés sárga, kissé elmosódott határú, a mac. lutea táján több fehéres plaque, s a véredények mentén kicsiny haemorrhagiák. A vénák kissé kanyargósak. Látóélesség jobb szemen '/io, bal szemen Vóo. A vizeletben fehér és vörös vérsejtek, hyalin és szemcsés hengerek. A terhesség alatt növekedő chronikus nephritis diagnosisa állíttatván fel, a terhesség megszakítása határoztatott el. Az abortus után öt nap múlva vizsgálván meg a beteget, a szemfenéki kép megváltozott: a papilla határai kevéssé voltak most elmosódva, a plaqueok és vérzések száma és nagysága lényegesen megcsökkent, a vénák normálisak, az artériák azonban fonál vékony sggúak. Az egész szemfenék szürkés fehér. A retinitis képe hetek alatt majdnem teljesen visszafejlődött. E mellett azonban a látóélesség állandóan erősen meg volt zavarva, a mennyiben csak a felső látótérfélben volt kézmozgás a látása.

Ezen esetből s szerző arra a következtetésre jut, hogy retinitis albuminurica gravidarumnál a terhesség megszakítása mellett is a prognosis quoad visum mily kétséges, a retinalis vér edények későbbi megváltozása miatt.

(Zeitschr. f. Augenheilkunde. 1899. II. 4.)

Gabler Lajos dr.

Szemgödri genyedés következtében keletkező agytályog.

Közli Maéhek tanár lembergi klinikájáról Szülislawski dr. A Szemgödri phlegmone leggyakoribb okát sérülések képezik, a complicatiók között a legjelentősebbek az agy részéről jelentkeznek. Az agyhártya a gyuladás vagy a genyedésnek a fissura orbitalis superioron át való terjedése, vagy a vena ophthalmica és a sinus thrombosis közvetítése vagy a csontnecrosisa vagy metastasis útján keletkezhetik. Ez utóbbi módon nemcsak meningitis, de valódi agytályog is támadhat, úgy hogy mindazon esetekben, a melyekben az orbita phlegmonejához általános agyi tünetek társulnak s a meningitis tünetei hiányoznak, jogosult agytályogra gondolni. Ha ilyen körülmények között nincsenek gócztíinetek, akkor az agytályog székhelyéül az azonos oldali homloklebeny vehető fel. Az általános agyi tünetek közül a hányás, szédülés, fejfájás rendesen jelen vannak, míg a pangásos papillitis hiányozhat. Utóbbi jelenléte a diagnosist eldönti.

(Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde. 1899. August.)

Szemgödri genyedés fogbaj következtében. Közli Dagilaiski (Nishni-Nowgorod). Tekintettel arra, hogy 69 Hermann által összegyűjtött szemgödri genyedés közül 13 ízben a látás nagyon megromlott, 7 esetben teljes amaurosis, 4-ben halál következett be, e bántalom aetiologiájának kutatása fontos. I). esetében az ok a felső állkapocs bal molaris fogának cariese volt. Az alveolaris periostitis két úton terjedhet át a szemgödörre, vagy közvetlenül a csonthártya mentén vagy a Highmoor-barlang közvetítésével.

A literaturában 27 olyan eset található, a melyekben orbitalis phlegmone foghúzás vagy fogcaries következtében fejlődött.

(Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde. 1899. Juli.)

Az ulcus corneae serpens therapiája. Wolccnius Hugó referátuma. A régi autorok a mai ulcus corneae serpenst a cornea abscessusai közzé számították, s onyx vagy unguisnak nevezték. 1870-ben nevezte el Saemisch ulcus corneae serpensnek. Ma ezen elnevezés alatt oly inficiált cornea fekélyt értük, a mely bizonyos klinikai charakterrel bir, ilyen, hogy a cornea felületén mindig tovább terjed, hogy legtöbbször centrális fekvésű, hogy leginkább felnőtteknél fordul elő, stb. Az infectio kiindulhat mint Arlt-Saemisch már régebben kifejtették a dacryo-cysto-blennorrhoeából, vagy lehet oka a kötőhártya, szemhéjszél betegsége, tisztátalan kéz, műszerek, kötés stb. Uthoff-Axenfeld újabb vizsgálatai szerint oka a Fränl'el-1 Vcichselbaum-féle diplococcus. Máskor vegyes infetio (staphylococcus, streptococcus, diplococcus, bacillus stb.) mutatható ki kórokul.

Az ulcus serpenseket Kulint két főcsoportba osztja. Ulcus serpens simplex, a hová azon alakok tartoznak, a melyek sima tiszta alappal bírnak, s a cornea felületes és középső rétegeinél mélyebbre nem terjednek, s e szerint superficialis és profundus alakot különböztet meg. A második főcsoportba sorolja az tllcus serpens compti cut umot, azon fekélyeket, a melyek infiltrált, duzzadt kocsonyás alappal bírnak, s a melyek a mélységbe hatolnak.

Az ulcus serpens gyógyítására a legkülönfélébb eljárások használtattak. A legrégibb a Graefetöl származó, a mely nedves meleg, atropin, nyomó kötés alkalmazásában áll. Az injectio leküzdésére már Horner a könyszervek állapotának megfigyelésére utal, s a könytömlö kinyomását, sondázását, fecskendezését ajánlja. Volkers, Kuhnt a könytömlö teljes kiirtását végezték, s ez által a reinfectio veszélye is ki van zárva. Az antisepsisnek az ophthalmotherapiában meghonosodása után a kezelés más irányt vett fel. A conjunctiva alapos desinficiálása, az infectiós fészek direct kezelése, lemosás, ecsetelés stb. desinficiens anyagokkal szerepel most a therapiában. Első ily anyag volt a Graefe, majd Grossmann-Schmidt-Rimplertől használt chlorvíz, a melylyel igen jó eredményt értek el, hátránya a chlor illékonysága. A chininum hydrochloricumot 1870-ben Nagel alkalmazta először, később Gotti, Prout stb. kénsavas chinint, a borsavat Just, Pflüger ; a salicylsavat Horner, Sattler, Samelsohn stb. mint borogatást és kötést használták. 1878-ban Graefe Alfréd carbolsav öblögetéseket végzett. A subliinatot 1:4000- 10,000 oldatban Rothmund alkalmazta, később subconjunctivalis injectiókat végeztek, melyet azonban a fellépő necrosis miatt csakhamar elhagytak. Pflüger jodtrichlorid, Dolganoff paraphenolt ajánl. Nagyobb elterjedésnek örvendett a jodoform por és kenőcs alakjában. Újabban a resorcin, kali hypermanganicum, creolin, pyoktanin, hydrarg. bijod jöttek használatba. Goldzieher natrium sozojodolt, Mellinger ichtyolt ajánlanak. Az ulcus radicalis kezelésére három eljárás van használatban, edző szerek, műtéti beavatkozás és izzó vas. Az arg. nitricum pálczával való érintést már Horner alkalmazta, Suarez carbolsavat, Kuhnt 1:500 subliinatot, Ttolgenkow 5°/o tejsavat használt.

Michel, Fukala az infiltrált és alávájt széleket körülvágták, Holmes, Meyhöfer stb. éles kanállal, vésővel stb. távolították el a kóros részeket. A ferrum candenst (tüzes kötőtű, sonda stb.) 1873-ban Martinache alkalmazta, a galvanocautert Gillet de Grandmont, a thermocautert pedig Sattler vették először igénybe. Noha a szerzők egy része (Lavailléc? Martin) nem láttak elég kedvező eredményt a cauterisatiótól, mégis a legtöbben nem tagadhatták kiváló jó hatását (Simi, Fuchs, Nieden, Rothmund stb.). Igen kedvezöleg foly be a gyógyulásra mindazon eljárás, a mely a cornea lehető jó táplálásának előmozdítását czélozza. Ilyen á nedves meleg borogatás antiseptikus oldatokkal, atropin becseppentésekkel kapcsolatban, ilyen a konyhasós subconjunctivalis injectio. Ily czélú lenne az áthajtási redőnek cauterizálása (Schiess- Gemuseus), kevés pártolóra talált. A műtéti beavatkozás közül használták a cornea paracentesiset, késsel, lándzsával, később izzó vassal, azután a Saemisch-féle keratotomiát, a melyet az autorok legnagyobb része mint kitűnő eljárást ajánl. Ez eljárás ellen felhozták, hogy iris becsípődés, az iris sérülése, a lencse előbukkanása jöhet létre, mindez azonban óvatos eljárással elkerülhető.