Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-10-29 / 6. szám
ORVOSI HETILAP SZ EMESZ E T 1899. 6. sz. 102 a szemnek a bacteriumok ellen való physiologikus védelmi eszközéről. Ennyit a kötés elméleti hátrányairól. A mi a Hjort ajánlotta egyeb eljárást illeti, ezek a kötés elhagyásánál nem kisebb figyelmet érdemelnek. A hátonfekvés hátrányait mindenki ismeri nemcsak a betegek bőséges panaszai útján, hanem jól tudjuk, hogy különösen öreg egyének hosszú hátonfekvése éppen nem közömbös dolog. 11a elgondoljuk továbbá, hogy a seb nyugalmához a hátonfekvés alig járulhat hozzá, sőt a betegeket türelmetlenné téve, még annak hátrányára is válhat, haladásnak kell tekintenünk annak elhagyását. A szoba besötétítését már mások is kezdik abbanhagyni, de nem a szemnek elzárását a fénytől. Ha valaki ezzel szemben azt állítja, hogy az operálások után fellépő fénykerülést mesterségesen idézzük elő éppen a besötétítés illetőleg a kötözés által, ez eléggé plausibilisnek hangzik s theoretikusan nehezen czáfolható. Mindenképpen előny lesz, hogy a sötét szoba elhagyásával annak egyéb hátrányai is elesnek. Ez alatt értem, hogy a tisztaság könnyebben lesz ellenőrizhető, s hogy a kórházban való tartózkodás kevésbbé borzalmassá lesz a beteg előtt. Különben is ilyes körülményeknek a beteg psychicumára való hatásában kereshető az operálások után néha fellépő örjöngési rohamok alkalmi oka. Ezeknek ritkulása szintén várható a Hjort-féle utókezelés alkalmazásával. Nem kell hosszabban kitérnem azon egyéb rendszabályokra, melyeket Hjort még ajánl. Hogy a szemnek gyakori nézegetése operálás után, a szemcseppeknek különösebb ok nélkül való adása és a túlságosan gyakori mosogatás felesleges, sőt káros is lehet, könnyen érthető. Ezért semmiképpen sem találom megokoltnak Rohmer azon eljárását, hogy nyitott sebkezelés mellett az operált szemeket 2- 3 óránként 1 :1000 oxycyanat-oldattal mossa. A mi végül a pillaszörök kihuzogatását illeti, ennek haszna alig lehet. Megfosztjuk vele a szemet egyik, bár zárt szobában nem annyira fontos védő eszközétől s könnyen képzelhető, hogy az újból kinövő rövid pillaszörök viszketést okoznak, izgatnak s a váladékot a szemhéjszélen rögzítve tartják. Legalább is ezt a tapasztalatot tettük az egyetemi szemklinikán a pillaszörök tövig való levagdalása után, a mit több hónapon keresztül végeztünk. Ha a mondott okok alapján plausibiliseknek is látszottak előttünk a Hjort-féle sebkezelés előnyei, annak eldöntését, hogy jobb-e az eddig követett utókezelésnél, csakis a gyakorlati eredményektől tehettük függővé. A dolog természetében fekszik, hogy csak számos észlelés alapján foglalhatunk állást a nyitott sebkezelés mellett vagy ellen. Az egyetemi szemklinikán 1898. február 20-tól 1899. október 20-ig, azaz 19 hónapon keresztül 1238 esetben alkalmaztuk a nyitott sebkezelést, melynek eredményeit a következőkben bátorkodom ismertetni. A követett eljárásunk némileg eltér a Hjort-féle utókezeléstől. Először is a pillaszörök levagdalását több hónapi tapasztalat alapján a fent, említett okokból elhagytuk. Továbbá az első nehány operálás után úgy látszott, hogy jobb a csarnok teljes helyreálltát bevárni s csak azután engedni meg a pislogást. így hát a szem csukva tartását és a teljes nyugalmat biztosítandó, mindkét szemet kötöttük oly módon, hogy a szemre tett száraz, steril borlinth fölé kevés vattát téve, azt Arit-féle tapadócsíkkal rögzítettük és e fölé Fuchs-íéle rácsot alkalmaztunk, de ez utóbbit csak az operált szemre. A beteg 2—3 óráig nyugodt háton fekvésben maradt s azután karosszékbe kiülhetett. 24 óra múlva a kötés teljesen elmaradt, de az operált szemet el nem takart Fuchs-íéle rácscsal védettük, esetleges szembenyúlások és durvább traumák ellen. Ez szükségesnek látszott, a mennyiben minden külső védelem nélkül hagyni az operált szemet csak intelligens és rendelkezéseinkhez pontosan alkalmazkodó betegeknél lehetne veszélytelen. A szoba, melyben betegeink tartózkodtak, kellemes félhomályban volt tartva. A szemrésen kivül levő váladékot naponként kétszer mostuk le langyos 3°/o-os búr-oldattal. A kórházi tartózkodás ideje 10, 11 nap volt a hályogoperáltaknál. Ilyen eljárást alkalmaztunk minden a szemteke burkain áthatoló sebzés után, kivéve, ha aláfelé készült lebenyes seb és ha tágulásos folyamatok (staphyloma) kívánatossá tették a nyomó kötést. Ily elbánásban részesült 015 öregkori hályogoperálás, valamennyi iridectomiával, 124 extractio linearis simplex, 38 extractio linearis cum iridectomia, 78 discissio és dislaceratio, 296 iridectomia, 12 iridotomia, 19 sphincterolysis anterior, 4 sphincterotomia, 11 koremorphosis, 34 punctio corneae és 7 sclerotomia, vagyis összesen 1238 operálás. Valamely sebkezelés eredményeit legjobban megítélhetjük a sebrepedések és az infectiók számából, különösen a mennyiben ez utóbbi nem az operálás közben jött létre. Az öregkori hályogoperálások után 56 esetben észleltünk sebrepedést. Ez megfelel 9'l°/o-nak. Ezen szám elég nagynak látszik, de megjegyzem, hogy ebben azon kisfokit sebrepedések is foglaltatnak, melyeknél a csarnok alján mutatkozó kevés vér 1—2 nap alatt teljesen felszívódott, úgy hogy ezen sebrepedések a betegek kórházi tartózkodását az esetek túlnyomó számában nem hosszabbították meg s már elbocsátáskor a látáseredmény teljesen kielégítő volt. Csak nehány esetben kellett a vért punctio corneae útján eltávolítanunk. Ha ezen százalékszámot összehasonlítjuk a klinikán tett régebbi tapasztalatainkkal, nevezetesen az 1895—96-ban közölt kimutatásunkkal,1 a hol 9’66°/o sebrepedést jegyeztünk fel, azt kell mondanunk, hogy a nyitott sebkezeléssel a sebrepedések száma lényeges csökkenést nem mutatott, de semmi esetre sem szaporodott. A mi az infectiók számát illeti, iritist, iridocyclitist és iridochorioiditist 16 esetben észleltünk. Ez megfelel 2'6°/o-nak, tehát valamivel több, mint az 1895—96-diki kimutatásban, a hol 2° o iritis szerepel. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a míg a régebbi kimutatásban csak a nem complicált hályogok eredményeiről van szó, addig a mostaniban az összes hályogoperálások szerepelnek s így e különbség éppen nem fog nagynak látszani. A mi a gynladások fokát illeti, 11 esetben megfelelő kezelés mellett a szem megmenekült részben látással, részben occlusio pupillaevei, melyen utóoperálás még segíthet és 5 esetben a gyuladás a szem fényérzésének teljes vagy részleges hiányára vezetett, a mi megfelel 0-81°/o veszteségnek. Ezen számmal az említett kimutatás eredményét szembehelyeznünk nem lehet, nemcsak azért, mert ott csak nem complicált hályogok szerepeltek, hanem azért sem, mert ez mitsem bizonyítana az utókezelés helyessége tekintetében. Ugyanis a sebkezelés rovására csak az utóinfectiókat írhatjuk. Ha a veszteségeket ebből a szempontból Ítéljük meg, constatálnom kell, hogy kettő azok közül olyan volt, hogy az iritis már 24 óra múlva volt felismerhető, olyan idő múlva tehát,"a meddig a szem amúgy is kötés alatt volt tartva. A másik 3 iridochorioiditis suppurativa 48 óra múlva volt felismerhető, a mi különben is a legtöbbször észlelt incubatiónak felel meg, úgy hogy ezen esetekben is az infectio bizton a műtét közben jött létre. Az enyhébb gyuladások a 2—6-dik napokon léptek fel s a gyuladás hevessége mindenkor megfelelt egy rövidebb-hosszabb incubatiónak, tehát ezen esetek sem tekinthetők utóinfectiónak. Általában véve, az utóinfectio lehetősége igen kicsi, s így bátran állíthatjuk, hogy egy esetben sem volt a sebkezelésnek tulajdonítható az infectio. A 124 extractio linearis simplex 9 esetében észleltünk sebinfectiót és egyszer sebrepedést a 6-dik napon. A 9 infectiós eset közül a szem 3 esetben pusztult el, a mi megfelel 2'4°/o veszteségnek. Ezen gynladások fellépése idejét és hevességét tekintve, ugyanaz áll, mint az öregkori hályogoperálásokra. Két esetben 24 óra múlva s a többiben 2—6 nap múlva lehetett az iritist felismerni s ez megfelelvén a gyuladás hevességének, utóinfectióról itt sem lehet szó. A 78, részben lágy hályog és myopia ellen, részben cataracta secundaria ellen végezett discissio és dislaceratiónál kétszer észleltünk 24 és 48 óra múlva fellépő és a szem elpusztulására vezető gyuladást és egyszer enyhe lefolyású iritist. A veszteség megfelel 2'6°/o-nak. Utóinfectio itt is kizártnak tekinthető. A mi végül az összes többi operálást illeti, sem sebrepedést, sem infectióból származó gyuladást nem észleltünk egyszer sem azok kezelése idejében. Általában véve mondhatjuk, hogy a nyitott sebkezelés óta az eredmények alig szenvedtek változást. Ki kell azonban emel-1 A budapesti szemklinikán végzett legutolsó 300 Graefe-extractio I eredménye. Közli: Blaskovics. Szemészet, 1896, 4. szám,
