Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-10-29 / 6. szám
1899. 6. sz. ORVOSI I1E T J L A P — S Z E M É S Z E T 99 Ságnak okozására hajlandó külső gyuladások (conj. és corn.) csoportja. Ha tovább megyünk s egy kissé elemezzük a két tábla adatait, kutatva, hogy melyik korosztályban, melyik szem mennyit és mitől szenvedett leginkább ? következő felvilágosításokat kapjuk. (Megjegyzem, hogy azon esetekben, mikor a megvakulás időpontja kitudható volt, ezt jegyeztem fel, nem pedig a jelentkező vak életkorát; ily módon igyekeztem a magasabb korosztályok felszaporodó vakság-eseteit redukálni; a mi természetesen nem sikerülhetett tökéletesen.) A binocularis vakság táblája szerint legtöbb vak egyén volt 5 év alatt - 15'23°/o-a az egésznek; utána következik a 60—65 év közötti kor, ll'92° u-kal; a 45 és 60 közti 3 osztály igen egyforma (= 8‘28—8‘61° o); 40—45 közt meg 5 — 10 közt egyenlő számú eset volt. Hogy ezen sorrendnek mi az oka ? egy tekintetre meglátjuk ; az első korosztályban a veleszületett bajok, a himlő, az agybajok és az újszülöttek szemgenyedése okozza a magas vakságbeli százalékot, míg 60 éven felül hirtelen felszaporodnak a glaukoma-esetek s hogy nálunk mindeddig kevés glaukomát gyógyíttatnak, jól tudjuk. Nem szerint nem sok volt a különbség; 165 férfira 137 nö esett; minden korosztályban nagyjában ehhez hasonló a férfi- és nö-vakok száma s minden ok miatt megvakultak közt csak a glaukoma tünteti fel a mások által is kiemelt fordított arányt, mert 26 férfira 43 nö esik, tehát a glaukomától megvakultaknak mintegy 6ő°jo-a volt nö. Az egyszemi vakság 850 esete közt 482 volt férfi, 368 női egyénnél; itt a különbség a két szem közt nagyobb mint amott, a nők száma csak a 15—20. év közt múlja felül a férfiakét tetemesebb mértékben. Ugyanazon korosztályba esik a vakok leg-Monocularis vakság okai. Hódmezővásárhely 1876—1898- (850 esetből.) nagyobb száma, mihez legnagyobb mértékben járulnak : a sérülések, a trachoma és a meg nem határozott külső (szarúhártyát pusztító) gyuladások. * * * Hasonlítsuk össze röviden az én adataimat másokéval. Előre bocsátom, hogy alig van két, egészen egyformán csoportosított hasonló tárgyú kimutatás. Egyik a műtét utáni vakságot a sérülések rovatába teszi; másik a congenitus vakság eseteit csak a fejlődési hibákra szorítja; harmadik egy- és kétszemi vakságot összeszámít; a negyedik az érhártyát és retinát veszi egy csoportba stb. így azután részint a külön megnevezett egyes bajokat, részint az okok négy főcsoportját hasonlíthatjuk össze, egy csoportba összegezve minden genuin szembajt. így is találunk némely tanúságokat. Vegyük sorba az egyes fontosabb szembajokat. 1. A blennorrhoea neonatorum Magnus tábláján 10*81, az én két szemre vakjaim közt 5‘29, az egy szemre vakok közt 2'71, Magnus 770 betege közt 13-24, Grósz Emilnél 3'28, Trousseau-nál 4'6, Oppenheimer-nél 3'13°/o-kal van feljegyezve; Bániában 2'0, Svédországban 5'30, Norvégiában 0*81, Finnországban l‘22°/o.> Ebben a mi helyzetünk elég jó; tudjuk, hogy Nagy-Britanniában az összes vakoknak 22°/o-a, Amerikában (E.-Á.) mintegy 30°/o-a ezen baj miatt vesztette el szemeit. 2. A blennorrhoea adultorum (majdnem mindig gonorrhoeas). Magnusnál külön nincs a táblán, a szövegben 0'91, nálam 8'27, 1 Widmark: Mittheilungen aus der Augenklinik zu Stockholm. 2. Heft, Jena, Fischer 1899. 53. 1.
