Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-10-29 / 6. szám
1899. (i. sz. ORVOSI H E T 1LAP — SZE M E SZET 97 egyetemi szemklinika anyagából veszi az adatokat, én a magam szűk köréből, a magyar Alföldről, melynek több vármegyéjéből gyűlnek a mi szemkórházunk látogatói. Vakjainkat illető jegyzéseim összegyűjtése közben, nemcsak azért, mert a mindkét szemre végleg megvakultak száma nem valami nagy, hanem általában is, aggodalmam támadt az iránt, helyes-e, ha csupán a mindkét szemre megvakult egyéneket veszem tekintetbe ? Mindig jobban meggyőződtem arról, hogy nem volna helyes ; mint az alább közlendő táblák összehasonlításából is kiderül, a megvakulást okozható bajok uralkodásának és veszélyeinek tökéletes ismeretére csak az az eljárás vezethet, ha úgy a mindkét szemen, mint az egyik szemen történő megvakulást feljegyezzük, összeszámítjuk s elemezzük. Mert mikor a pusztító szembajok hatását s az ellenök való küzdelem módját forgatjuk elménkben, nem az a kérdés, hány embert tett nyomorulttá, munkára képtelenné valamely betegség, hanem az, hogy hány szem nem gyógyult meg belőle ? A belső baj is, a sebészi vagy szemészi baj is, vagy halállal (a mi terünkön a szem végleges használhatlanságával) vagy elnyomorodással, vagy gyógyulással végződhetik ; miért tartanók jelentéktelennek az olyan eseteket, melyekben nem mindkét szem, csak az egyik hal meg ? A szemet fenyegető hajók veszedelmeit csak akkor ismerjük meg igazán, ha a monocularis vakságot is, a binocularist is, külön-külön, okok szerint ismerjük és megvizsgáljuk. Ebben én, Magnussal ellentétben, Cohn H.-hoz csatlakozom.1 Ez az okoskodás vezetett arra, hogy az összes jegyzőkönyveimben talált mintegy 20 évi idő alatt látott2 vakság-eseteket két táblán tüntessem fel, hogy a másoktól származó hasonló adatokkal összevethessem. Az első táblán 302 binocularis, a 11-ikon 850 monocularis vakság-esetet mutatok be, lehetőleg pontosan állapítva meg a vakság okát.3 De itt mindjárt egy megjegyzést kell tennem. Minden kutatóra nézve alkalmatlan, de elkerülhetlen hiba, hogy az okok, melyeket az illető rovatban feljegyzünk, egymástól igen eltérő dignitásúak; vannak igazi, elsőrendű okok, pl. lues, blennorrhoea neonatorum, de vannak köztük egyszerű anatómiai diagnosisok, pl. abscessus corneae, iridochorioiditis stb., melyek nem is okai, hanem módjai a megvakulásnak. A megvakulás igazi okai igen sok esetben ki sem kutathatók; a glaucoma, a látóideg sorvadása, a myopiás érhártyasorvadás stb. mind nem elsőrendű ok, csak a szervezet valamely első okát szolgáló bajának lokalizálása a szemen, mely a megvakulásnak nem igazi, csak közvetlen, alkalmi oka. De ebbe egyelőre bele kell nyugodni, míg a vakság-okoknak és a szembetegségeknek kórtanilag helyes rendszerét valaki megalkotja. Én igyekeztem lehetőleg rövidíteni a betegségek s más okok sorozatát, mert a kép, melyet a néhány fő baj uralkodásáról kapunk, annál élesebb, s mivel úgy is csoportokat kell alkotnunk az összehasonlítások alkalmával. Az elnevezések változó volta, igen eltérő részletezése lehetetlenné teszi, hogy az összes okokat külön-külön hasonlítsam össze egy közös táblán. Külön tehát a mellékelt két tábla eredményét, az okok gyakoriságát százalékokban is feljegyezve, a mint következik : A vakság oka Iiélszemi szám vakság °/o Egyszei szám mi vakság O/o I. Veleszületett vakság .......... 10 3-31 6 0-70 II. Sérülések................................ 4 1-32 125 14-70 III. Általános betegségek: 1. Agy- és gerinczagy-bajok... 24 7-98 9 1-70 2. Hólyagos himlő ... .......... 9 2-98 25 2-94 3. Vörheny... ......................... 4 1-32 8 0-94 4. Kanyaró .. ... ... ... 1 0-33 3 0-35 5. Bujakórság ... ... 2 0-66 4 0-47 6. Orbáncz ... ......................... — — 1 0-117 7. Vesegyuladás.. .................. — — 1 0-117 1 H. Cohn. Hygiene des Auges, 765 1. 2 Három évről magán jegyzőkönyveimet nem találtam meg. 3 Vaknak minősítettem szokás szerint minden olyan szemet, mely 0-5 m.-nél nagyobb távolról nem számlált ujjakat, s melynek állapota javíthatatlan. A vakság oka Kétszemi vakság szám o/o Egyszemi szám vakság °/o IV. Genuin szembajok: a) kötőhártya és szarúhártya 1. Blennorrhoea neonat.... ... 16 5-29 23 2-71 2. „ adultorum . 25 8-27 36 4-23 3. Trachoma. .......... ... ... 19 6-29 65 7-64 4. Kerato-conj. phlyctaen. ... 1 0-33 20 2-35 5. Abscess, et Ulcus corneae 2 0-66 9 1-07 6. Epibulbaris álképlet... ... — •— 5 0-55 7. Ismeretlen külső gyuladás 24 7-98 143 16-82 b) Az uveal tractus bajai 1. Iritis és irido-cyclitis . ... 7 2-32 51 6-00 2. Chorioidit. suppurat ... ... 1 0-33 8 0-94 3. Chorioidit. disseminat. ... 3 0-99 4 0-47 4. Chorioidit. tuberculosa ... 1 0-33 2 0-23 5. Chorioidit. myopica .......... 3 0-99 7 0-82 6. Iritis sympathica................ — — 8 0-94 c) Glaucoma.. ... ... ... 69 22-84 143 16-82 d) Látóideg és retina 1. Atrophia optici ... ... ... 48 15-87 47 5-53 2. Ablatio retinae ... ... ... 1 0-33 28 3-29 3. Retinitis pigmentosa.......... 9 2-98 2 0-23 4. Retinitis et neuritis opt.... 16 5-3 15 1-78 5. Meghatározhatlan háttérbeli baj (catar. compl.) .......... — — 15 1-78 6. Periostitis sicca orbitae (látóidegsorvadással).......... 1 0-33 — — e) Különfélék: 1. Dacryocystitis ... ... ... 2 0-66 — — 2. Szemgödörbeli álképlet ... — — 2 0-23 3. Szemgolyóbeli „ — — 9 1-7 4. Vakság műtét után .......... — 26 3-17 302 100 850 100 Ezek a számok magokban, idegen adatokkal összehasonlítás nélkül bizonyítják a következőket. A két szemre és egyik szemre megvakulásnak okok szerinti sorozatában feltűnő különbségek vannak. A sérülések csak l'32°/o binocularis, de 14"70 monocularis vakságot okoztak ; az agy és gerinczvélö bajai 8°/o-ban két szem vesztét okozták, de csak l‘70°/o-ban rontották meg az egyik szemet; a lázas exanthemák (maga a himlő is) meg a trachoma és az uveal-tractus bajai majdnem egyenlő mértékben okai egyszemiíségnek és teljes vakságnak, míg a blennorrhoea, úgy felnőtteknél mint újszülötteknél, kétszertc több esetben okozott teljes vakságot, mint egy szemen valót; a látóideg sorvadása három annyi kétszemi, mint egyszemi vakság előidézője volt. A legnagyobb százalék a vakság-okok közt (az egyes betegségformákat számítva) a glaukoma rovására esik, 22'8°/o binocularis vaksággal, 16'8 monocularissal; tehát a glaukoma nálunk az Alföldön a legrosszabb indulaté szembaj, mert csak a látóidegsorvadás okoz nála több esetben teljes vakságot, akkor ha három faját (az agybajok utánit, az idiopathiknsnak nevezett faját s a neuritis kimenetelét) összeadjuk. Ilyen különbség van, de jobb irányban azon külső gyuladások hatásában is, melyek a staphylomák, szarúhegek, phthisis corneaek stb. alakjában jelennek meg, de melyek okát s kezdete módját utólag nem lehetett megállapítanom. Ilyen esetekben mindig a köthártya vagy szarúhártya valamely (genyedéssel végződött) baja áll fenn, tehát egész nyugodtsággal lehetett e csoportot a kötőhártya és szárú rovatába illesztenem. Ezek a bajok binocularis vakságot csak 7'98°/o-ban, míg monocularist 16'82°/o-ban okoztak, tehát a vakságnak leghathatósabb, de jobb indulaté okai közé tartoznak, mert kevesebb embert tesznek tehetetlen nyomorékká. Ha most már a szembajok főcsoportjait vetjük össze, az én adataim következőket tanúsítják a binocularis vakságra nézve.
