Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-09-03 / 5. szám
62 ORVOSI HETIL ÁP — SZEMÉSZET 1899. 5. sz. milliméterekben leolvashatni. Már most, ha ez eszköz kampóit a lepraeparált elövarrandó izomrész alá helyezzük a közönségesen használtatni szokott kampók helyére, kellő feszülést biztosítva egyszersmind az izomrész hosszúságát is leolvashatjuk, miáltal a két kampónak az assistens által való tartása, másrészt a külön lemérés feleslegessé van téve. (Archiv, für Augenheilkunde XXXIX. 2. 109—111.) Bradách Emil dr. A nagyfokú közellátóság operatióját és e műtét indicatióit fejtegeti Schmidt-Bimpler. A műtét haszna tisztán a fénytörési viszonyok m égj avulásában keresendő. A várható refractio Hirschberg és Ostwald formulái szerint megközelítőleg kiszámítható, bár egyénileg elég nagy ingadozások fordulnak elő. A látásélesség megjavulását abból magyarázza, hogy az erős concav üveg kicsinyítő hatása elesik, néha a jelen volt leneseastigmatismus vagy enyhe homályok megszüntetése is hozzájárul a látás megjavulásához. Nagyon számbaveendö, s esetleg mint ellenjavallat szerepelhet azon körülmény, hogy a műtét után a közeibe látás nem ritkán megrosszabbodik, annyira, hogy az egyén előbbi hivatásának nem felelhet meg. Ezen hátránynál azonban fontosabbnak tartja azt, hogy egy szem operálása után a binocularis látás elvész. A műtét veszélyeit sebfertőzés, tensióemelkedések, chorioidealis vérzések, üvegtesti zavarok és retinaleválás szolgáltatják; az utóbbitól főleg üvegtestveszteség után félhetünk. Az operálhatás alsó határát 15'0 D-ra teszi; érhártyaelváltozások csak akkor képeznek contraindicatiót, ha újabb keletűek. Egyszemű egyént nem operál. A második szem műtété csak akkor jöhet szóba, ha az első szem sikerült operatiója óta legalább egy év telt el, s ez esetben a másik szem megoperálása már a binocularis látás érdekében is tanácsos. Sz. eddig szükkörü indicatiók mellett 19 esetben végezte a műtétet, mindig jó sikerrel. (Die Therapie der Gegenwart. 1899. April. Centralblatt für Augenheilk. 1899. Juli.) Blepharospasmus után előállott cerebralis amaurosis esetét közli Baas, melyet egy 2Vs éves fiúnál észlelt, ki phlyctaenás, pannosus keratitisének javulása közben is még szemhéjait állandóan görcsösen összeszorította. Két oldalt végzett kantoplastika után a szemhéjgörcs megszűnt, azonban vakság állott be, melyhez bizonyos szellemi eltompultság szegődött, a szemfenéken elváltozás nem volt található. A gyermek rövid idő múlva bronchopneumoniában elhalt; sectiónál a látószervek — a cornealis homályoktól eltekintve — épeknek bizonyultak; a górcsövi vizsgálat semmi kórosat sem derített ki. Hasonló eseteket Graefe közlése óta többet ismerünk; általában nem gyakori betegség. A látás rendszerint csak mulékonyan vész el, több nap vagy hónap múlva fénykerülés kíséretében újból visszatér, előbb a centralis s később csak a peripheriás látás is. A bántalom magyarázatában eltérők a vélemények. így pl. Leber amblyopia ex anopsiának tartja, míg Silex az eseteknek legalább egy részét kérgi vakságnak tulajdonítja, a többiekre nézve csak annyit mer állítani, hogy a sajátos tünetek functionalis agyi bántalomra vezetendők vissza. Sz. azt a nézetet vallja, hogy e betegség a functionalis bántalmak schemájának egyikéhez sem sorolható, hanem inkább úgy fogja fel, mint a szellemi fejlettség egy korábbi stádiumába való visszaesést, melynél úgyszólván reflectoricusan estek ki a lelki életre nézve oly fontos látási benyomások. (Münch, med. Wochenschr. 1899. Nr. 4. — Centrbl. f. Augenhk. 1899. Juli.) Bacillus pyocyaneus okozta hypopyonkeratitist ismertet Gallenga. A bacillust tiszta kultúrában sikerült kitenyésztenie. A hypopionkeratitis növényi anyaggal történt felszínes corneasériilés után támadt, s igen súlyos lefolyású volt. A nevezett bacillus csak ritkán oka az ilynemű megbetegedéseknek. (Die ophtbalm. Klinik. 1899. 11.) Brandenburg a nap heve által előidézett szembajról tesz említést. Az esetet érdekesnek tartja azon szempontból, hogy túlságos hideg vagy meleg esetleg bizonyos valószínűséggel okolható a szem megbetegedéseinél. Esetében 69 éves földmívesröl van szó, ki egy meleg júniusi napon déltájt szántva, nemsokára észrevette, hogy látása rosszabbodik, úgy hogy alig volt képes egyedül hazamenni. Tíz nap múlva neuroretinitis volt megállapítható, a látásélesség nagyfokú csökkenésével; később atroph, n. opt. fejlődött ki mindkét szemen, s a lencsék elzavarodtak. Ugyanezen egyén hat év előtt is szenvedett neuroretinitisben, mely ugyancsak erős napos helyen való munkálkodás után keletkezett. Sz. a szem megbetegedéseit mindkét ízben a napfénynyel hozza okozati összefüggésbe. Több idevágó esetet is ismertet az irodalomból. (Die ophth. Klinik. 1899. Nr. 10.) Janeway chinin-amaurosis egy esetét ismerteti, melynél a bonczolatkor kiderült, hogy a harmadik agygyomrocsban egy glioma székel. Az egyén 2'5 gm. chinin bevétele után teljesen megvakult. J. meggyőződése, hogy számos chinin-amaurosisnak vélt esetben tuberculosus meningitis, vagy valamely más agybántalom a valódi oka. (Die ophth. Klinik. Nr. 9.) Leitner Vilmos dr. VEGYESEK. — A magyar orvosolt és természetvizsgálók XXX-ilc Szabadkán tartott vándorgyűlésére a következő a Szemészet körébe vágó előadásokat jelentettek be: Feuer Náthán: A trachoma operatív gyógymódjáról ; Grósz Emil: Grósz Frigyes indítványa — ingyen gyógyító és ápoló intézetekről szombetegek és gyógyítható vakok számára — a magyar orvosok és természetvizsgálók 1846- és 1847-iki vándorgyűlésein; Imre József: A vakság okai a magyar Alföldön; Lippay Sándor: Catarrhus vernalis ; Mohr Mihály : Az influenza utáni szembántalmak ; Wilhelm : A trachoma gyógykezelése hajdan és most; Hoor Károly: Az iskolai rövidlátásról. — A Vili. nemzetközi szemészcongressust folyó évi augusztus hó 14—18-ig Utrechtben tartották. A gyűléseken körülbelül 300 szemorvos vett részt, a világ minden nemzete képviselve volt. Tálnyomó számban az angolok jelentek meg; a német tudományosság legelső tekintélyei, sok franczia, olasz, orosz, sőt egy japáni is részt vettek a tárgyalásokban. Ausztriából csak hárman, Magyarországból ketten voltak jelen. Az első nap a beiratkozással, elszállásolással telt el, este a városházán fogadtatás volt, melyen a házi gazdai tisztet Utrecht, város polgármestere viselte. Augusztus 15-ikén 10 órakor az egyetem nagy termében Argyl Robertson nyitotta meg a congressust, utána Snellen beszélt. Mindketten meleg szavakkal adóztak Donders emlékének. A megnyitás után közvetlenül Pristley Smith tartott előadást a gyermekek kancsalságának gyógyításáról. Ennek befejeztével a sectiók (anatómia; biológia és optika; klinika és therapia) haladéktalanul megkezdték működésüket; nem kevesebb, mint 99 előadás volt napirenden. Az elnökök a 15 pereznyi szólási időt pártatlan pontossággal betartatták. A második nap együttes ülésén Leber a szem táplálkozási viszonyairól beszélt, a harmadikon Fanas a traumatikus eredetű szemizombénulásokról, a negyediken Reymond és Knapp. Legnagyobb hatást Panas (Páris) előadása keltett, ki tartalmi s formai tekintetben egyaránt mestermunkát terjesztett elő. A viták keletkezését azonban épen az előadások nagy száma nagyon akadályozta. Elénkebb eszmecsere indult meg Hippel előadása kapcsán, ki a rövidlátás operálásának tartós eredményeiről beszélt. A tudományos munka naponta d. e. 9—1-ig, d. u. 2—4-ig tartott. Az estéket ünnepélyek s kirándulások töltötték ki. Egyik napon Amsterdam, másikon Baarn- Soestdijk (a királynő parkja), a harmadikon Scheveningen volt napirenden. A záró ülést augusztus 18-dikán tartották s előzetes bizalmas megbeszélés alapján (a melyen Budapest is szóba került) a jövő congressus helyéül egyhangúlag Svájczot tűzték ki, idejéül pedig 1904-et. Az egyetem épületében érdekes kiállítás volt, melyen Kagenaar mester eszközein kívül különösen a páratlan gazdagságú Collectio Boerhaaviana, valamint Brettauer éremgyüjteménye s Donders arczképei s kézírásai keltettek általános érdeklődést. A tagok egy sereg nyomtatványt is kaptak, köztük: „Notes historiques sur la clinique d’ophtalmologie de l’université royale hongroise de Budapest depuis son origine jusqu’ä nos jours 1801 —1899. par Guillaume Schulek“ és az „Ungarische Beiträge zur Augenheilkunde unter Mitwirkung von Fachgenossen herausgegeben von Prof. Wilhelm Schulek kön. ungar. Ministerial-Rath, Director der Augenklinik an der Universität in Budapest II.“ ez. munka Deuticke által beküldött prospectusát. A congressus föjellemvonását a résztvevő tagok szívélyes érintkezése, a közös törekvések megbecsülése, s mindenek fölött igazi tudományszeretet képezte. Nemzetiségi, faji vagy vallási súrlódásoknak nypma sem volt, a német hymnust megtapsolták a francziák is, a francziák élvezettel hallgatták a németet, a hollandi királynő éltetésében pedig valamennyi nemzet képviselője lelkesen részt vett. De ez nem is lehet máskép, a mikor az angolok élén Argyl Robertson, Berry, Critchett, Me. Hardy, Lawford, Noyes, Pristley Smith, Swanzy, a francziák részéről Panas, Meyer, Landolt, Ostwald, Valiidé, Sulzer, a Németországból : Leber, Zehender, Schmidt - Rimpier, Kuhnt, Hirschberg, Hess, Sattler, Axenfeld, Nieden, Michel, Hippel; Olaszországból Reymond, Pedrazzoli, Lengyelországból Wicherkiewicz, Svájczból Pflüger, Haab, Dufour. Hollandiából Snellen, Straub, Mulder, Koster, vettek részt. S ha a nagy nemzetek között a magyarnak is jutott megfelelő hely, az első sorban a magyar szemorvosi iskola öntudatos s következetes eljárásának köszönhető, mely tudományos munkásságát mindenkor a magyar színek védelme alatt vitte a külföld itélőszéke elé. (A részletes tudósítást a legközelebbi számban.) Grósz Emil. Budapest, 1899. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája. (Felelős vezető Müller Ágoston.) Dorottya-utcza 14. sz.
