Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-11-13 / 5-6. szám
1898. •”)—6. sz. 55 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET functio zavar. Végcon clusi ójában igy szól: „C’est dans cette paralysie musculaire, qu’il feut chercher la cause de ses hyperaemies chroniques, qu’on apelle du nőm de conjunctivite folliculaire survenant á la suite ci’abus d’instillation d’atropine et cessant avec le suppression du medicament . . . Four nous rendre coutes de cette predisposition evident, nous n’avons qu’a supposer une faiblesse particuliére des fibres lisses, qui les rende particuliérement sensibilies au poison.“ Nem épen az atropin conjunctivitishez való viszonyát, de mégis az atropin localis hatását vizsgálta Wegner két trigeminus neuralgiához csatlakozott glaucoma simplex esete kapcsán. Vizsgálata eredményéül azt mondja: „ . . . das Atropin muss im Allgemeinen einen, die Gefässmusculatur lähmenden Einfluss haben.“ (Arch. f. Oplithalm. XII. 2.) Ezt a nyúlfülön eszközölt kísérleteivel is támogatta, midőn ugyanazt tapasztalta, mint később Glorieux. Bezold és Blocbaum (Surminsky alább nevezendő munkája után idézve) igen kiterjedt vizsgálatokat eszközöltek atropinnal, melyek eredményei közül igen édekes az, hogy ezen alkaloidának a sima izomsejtekre bénító hatása van, s a sima izomsejtek elvesztik hatására contractibilitásukat. Surminsky (Ueber die Wirkung des Nicotin und Atropin, Erlangen 1877) ellenben épen ellenkezőleg azt vallja, hogy a localis atropin hatás edénytágító tünete az érző idegek izgalmán alapul. Csakhogy ezzel ellenkezik az általános felfogás, mely az atropinnak épen némi anaeclutizáló hatást tulajdonít, mely nézet hosszú klinikai és experimentális adatokon alapul. A fenti szerzők kísérletei azonban mindinkább pharmakologiai szempontból vizsgálták ezen kérdéseket. Csak Glorieux vizsgálta egyúttal az atropinnak a lobhoz való viszonyát. De kísérletei mindig rövid ideig tartó atropin hatásra voltak berendezve. Szükségesnek látszott azért olyan kísérleteket is eszközölni, melyek hozzáférhetővé teszik a prolongált atropin használat hatásának észlelését. Ilyen kísérleteket Márk már eszközölt, de ezekről csak igén röviden számolván be, némi módosításokkal megismételtem. Helyszűke miatt én sem sorolhatom fel részletesen kísérleteimet s inkább csak ezek eredményeit leszek bátor röviden elmondani, megjegyezvén, hogy nehány kísérletre s kísérleti eredményre már az előzőkben voltam bátor hivatkozni, melyeket azért itt nem ismételek meg, hanem csak utalok rájuk. Kísérleteimet három seriesben hajtottam végre: 1. közönséges, a klinikán is használatos nem steril 1%-os atrop. borac.oldatból csöppentettem nyulak szemébe háromszor naponta heteken (s az egyik esetben) hónapokon keresztül. 2. Mindig felfűzéssel gondosan sterilizált, különben szintén 1 °/o-os atrop. borac.-oldatból instilláltam ugyancsak nyulak conjunctivájába háromszor naponta gondosan sterilizált eszközökkel. 3. Atropinum purumot illesztettem in substantia, részben vízzel ää partes oldatban nyúl conjunctivába, a tömény atropin hatásának észlelése végett. Az első két rendbeli kísérletnél parallel és control kisérletképen a másik szembe ugyanannyiszor aqu. destill.-ból cseppentettem egyenlő mennyiséget. A harmadiknál pedig saccharum lactis-jegeczet illesztettem a nem atropinozott szembe. A mi a két első seriesnél eszközölt becseppentések alatti conjunctivalis elváltozásokat illeti, azok igen csekélyek voltak. Conjunctivitis egyszer s egy nyúlnál sem lépett fel, sfft- mondhatnám, hogy ép conjunctivára az atropinnak semminemű befolyása sincsen. Olykor a becsöppentések után az ereknek kis vagy közepes fokú kitágulását, múló vérbőségét lehetett látni, mely azonban egyrészt igen hamar eltűnt, másrészt destillált vízzel való becsöpögtetésekre épen úgy mutatkozott. Ezen múló vérbőség (mely steril s nem steril atropin után egyaránt jelentkezett) azért inkább a szemhéjak rongálására s a becsöppentés mechanikai izgatására viendő vissza. A mi a tünemény atropin hatását illeti, ezt észleltem: Előbb atropinnal nem kezelt szemen az atropin in substantia még 10 napi alkalmazás után sem idézett elő valami feltűnő változást. Ha azonban olyan szembe illesztettem, melybe előbb i hosszabb ideig 1% os oldatot cseppentettem, vagy ha „friss“ I nyúlon 10 napnál tovább folytattam a kísérletet, úgy az atropin kristály beillesztése után már néhány perczczel úgy a tarsalis, mint a bulbaris conj. összes erei ad maximum kitágultak, az állat pilláit erősen összeszorította s nagyfokú fénykerülés mutaikozott. Ezen erős hyperaemia 20—30 perczig tart el, azután lassankint megszűnik. Néhány óra múlva a conjunctiva már a rendes képet mutatja. Ezen kísérletet néhány napon keresztül megismételve, a hatás mindig pontosan beállott, sőt napról napra hevesebben és a conjunctivák egy állandó vérbő állapotba jutottak, de olyanképen, hogy az atropin kristály a vérbőség beillesztése után néhány perczczel érte el tetőfokát, mely 1—2 órán keresztül megmarad, azután fokozatosan csökken, de többé a normalis halvány rózsapiros szín elő nem áll. Aíinél gyakrabban ismételtem meg a kísérletet, a hatás annál hevesebb lett, úgy hogy sikerült elérnem, miszerint a nagyfokú vérbőség és az ehhez csatlakozott erős könyezés és nyákos secretio más napig is eltartott. Ilyen értelemben véve, helyben hagyhatom saját tapasztalataimra nézve Mark azon állítását, hogy tiszta atropinnal nyúlon conjunctivitist tudott előidézni. I)e kifejezett conjunctivitisnek a fent leírt állapotot nevezni még sem merném, mert ha 24 óra múlva az atropin beillesztését nem ismételtem meg, a tünetek csakhamar, néhány óra múlva, visszafejlődtek, hogy közel a normalis viszonyoknak engedjenek helyet. Tetőpontját a hatás mégis akkor érte el, midőn kis darabka a conjunctivából kimetszetek s így illesztetek a conj. zsákba az atropin kristály. Ekkor egy több napig tartó, genyes, zavaros váladékot termelő gyuladás lépett fel. Azt hiszem, semmi kétség sem foroghat fenn az iránt, hogy mindez nem a mechanikai insultus vagy talán fertőzés következménye, hanem tisztán atropin hatás, még pedig az atropinnak töménysége által feltételezett hatványozott hatása. Ha tömény oldatban (atropin és tiszta víz) alkalmaztam az atropint, ugyanazt észleltem mint a kristály beillesztése után, azzal a különbséggel, hogy a hatás még gyorsabban következett be, a mit talán az előnyösebb diífusiós viszonyoknak kell tulajdonítani. Mit szabad s kell ezen kísérletekből következtetni ? 1. Hogy 1%-os oldat ép conjunctiván még hosszú idő alatt sem képes lobot előidézni. (Ezen állatkísérletek tehát megfelelnek azon kórodai eseteknek, a hol prolongált használatra sem lép fel a gyuladás.) Szabad tehát kimondanunk, hogy ezen esetekben azért nem lép fel atrop. conjunct., mert a) a conj. ép, b) az oldat csak 1%-os. 2. Atropin töményen bármikor képes kiváltani lobhoz igen közel álló nagyfokú hyperaemiát, ha olyan conjunctivára illesztjük, mely rövidebb-hosszabb idő óta ingereknek van kitéve, legyen bár ezen inger ő maga ismételt alkalmazása által. Mi már most ezen hatás lényege ? A külső megnyilvánulása vérbőség. De mi okozza ezen vérbőséget? Glorieux hűdésnek, Surminsky izgalomnak tartja. E kérdés felett vitatkozni tisztán akadémikus értékű volna. Minthogy csak a magyarázatra, de nem a végeffectusra nézve van a vizsgálók közt nézeteltérés, azt hiszem bátran fogadhatjuk el. 3. Hogy az atropin maga pharmakodynamikus hatásánál fogva idézi elő a conjunctiván a fentjelzett változásokat, melyek a behatolt mennyiséggel, a szer töménységével, továbbá a behatás idejéval arányosan súlyosbodó változásaiban nyilvánulnak a véredényeknek, mely szerint ezek kitágulnak, elasticitásukat, physiologikus működésképességüket elvesztik, szóval olyan állapotba jutnak, a minőbon őket minden lobfolyamatnál találni. Ha már most ezen alapokra támaszkodunk, nézzük, mint lehet az atropin conjunctivitis okát értelmezni ? Néhány pontot már eddigelé is kiemelvén, nem szükséges egyéb, mint mindezeket összefoglalni s ezen szempontból a vitás kérdéseket röviden mérlegelni. Az atrop. conj. oka tehát az atropin. Képes ezen hatását bárkinél érvényre juttatni? Igen. Mutatják az állatkísérletek, melyeknél kellő töménységben adva, tetszés szerint bármikor elő tudjuk idézni. Miért
