Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)

1898-11-13 / 5-6. szám

50

ORVOSI H ETILA P — S Z EME S ZET

1898. 5—6. sz,

kap egy csepp atropint s egy csepp destill. vizet. Harmadnap reggelén a conjunctivák még ugyanazon állapotban vannak, a kísérlet azonban nem folytatható, mert az állat kimúl.

E kísérletet az I. sz. nyulon megismételtem. Ez szintén október 15-dikétől kezdve állott kísérlet alatt. November 24-dikén mindkét szemén a tarsalis és átmeneti redő határán levő conjunctivába 1—1 cm. hosszú, erélyes bemetszés eszközöltetik, szintén előzetes 3°/0 bórvizes öblögetések és cocain anaesthesia után. Nehány perczczel a bemetszés után, midőn a vérzés megszűnt, jobb szemébe főzés által sterilizált atropinoldatból, bal szemébe destill., de nem steril vízből instillaltatik 1—1 csepp. 24 óra múlva mindkét metszés körül erős hyperaemia fejlődött, mely azonban a conjunctiva távolabbi részeire ki nem terjedt, hanem csak a sértés körül mintegy 1/2 cm.nyire szorítkozott. — Ismét egy csepp, főzés által sterilizált 1% atrop. borac. és egy csepp destill. víz instillaltatik. 24 óra múlva a kép megváltozik. A bal conjunctiva u. i. (melybe a destill. víz cseppentetett) alig mutat már vérbőséget. A sértés helye is csak mint egy piros esik látszik. A jobb conj. ellenben diffuse egészen a bulbaris köthártyára kiterjedő, erős activ vérbőség képet nyújtja. A sértés körül duzzadt. Ismét egy csepp steril, atrop. és egy csepp destill. víz. Újabb 24 óra múlva, tehát november 27-dikén a jobb conj. még mindig erősen hyperaemiás, haragosvörös, míg a bal szinte teljesen visszatért a normához. 28-dikán a jobb conj. a folytatott becsöppentések daczára is kezd halványulni és a seb begyógyult. Innen kezdve naponta 3-szor kap atropint, még pedig közönséges, nem sterilizáltak De mindezek daczára ily erős hyperaemia már többé elő nem áll, s csak azon változások észlelhetők, melyek rendesen kisérték a becsöppentéseket, de nem e helyen tárgyalandók.

Habár ezek szerint a két kísérlet positiv eredménynyel nem járt, mert conjunctivitis nem lépett fel, mégis mutatta azt, hogy sértés után mindkét esetben az atropinozott conj. általánosabban, hevesebben reagál, mint a destill. vízzel kezelt.

Destill. és nem steril vizet azért választottam, hegy midőn egyrészt kizárjam a chemikus izgatást, másrészt esetleges bacterikus fertőzésnek útját ne vágjam. Annyi bacterium lehetett ebben, mint a mennyi normalis körülmények közt elég friss atropin-oldatban is lehet. Meg volt tehát az alkalom fertőzésre, ha ezt nem tette meg, csak kísérletemnek vált előnyére.

Az atropin-oldatok közül az egyiket sterilizáltam, a másikat nem. Minthogy úgy a leggondosabban sterilizált atropinoldatnak steril eszközökkel való becsöppentése után, mint a nem sterilizált, vagyis olyan atropinnak a becsöppentése után, milyent a budapesti szemklinikán a betegeknél is alkalmaznak, egyaránt lépett fel kifejezett diffus hyperaemiája a conj.-nak, sőt a steril oldat használata után ez még erősebb volt, jogosan következtethetni belőle, hogy ezen diffus hyperaemia egyedül az atropin számlájára Írandó.

Mit lehet, sőt mit kell mindezekből következtetni ?

Először azt, hogy a conj. sérülései hajlamossá teszik a conj.-t az atropinnal szemben érzékenyebben reagálni, másodszor, hogy tehát a szem sérülései és az atrop. conjunct, között határozott oki összefüggés létezik.

Van-e most már összefüggés egyéb localis, vagyis szembetegségek és atrop. conjunct, között?

Nézzünk ismét a statisztikára, de ismét ne a diagnosisok rovatát vegyük szemügyre, hanem azt, hol meg van határozva, hogy az atr. conjuuct.-ban szenvedett beteg mióta kap atropint. S ha itt határozott feleletet nem kapunk, tekintsük azon rovatát, melyben az van meghatározva, hogy az illető mióta szembeteg? A kettő u. i. szoros nexusban van. Hiszen tudjuk, hogy milyen gyakran vétetik igénybe az atropin. De mint látni fogjuk, nem is azon fordul meg a dolog lényege, hogy mióta kap atropint a beteg.

Most már persze el kell tekintenünk a fent kifejtettek után azon esetektől, melyek műtétek vagy sérülések után léptek fel. 45 eset közül tehát elesik 22, marad 23. Ezen 23 közül sok már évek óta szembeteg, legtöbb nehány hó óta, csak nehány van, ki 2—3 hét óta. Atropint is ennek megfelelőleg sok már évek óta kapott, a legtöbb nehány hó óta s csak kevés 2—3 hét óta. S csak ily prolongált kezelés után lépett fel a gyuladás. Mindezek között csak egyet találni (a 22-dik számú), kinél már az első csepp váltotta ki a gyuladást. Igen valószínű ugyan, hogy ez megelőzőleg szintén kapott már atropint. De ha nem kapott, ez nemcsak hogy nem bizonyít azonnal kifejtendő nézetünk helyessége ellen, sőt ezt legjobban igazolja. Ez t. i. distichiasisos beteg. És kinek distichiasisa van, nincs-e coujunetivitise is?

Mit akarok mindezekből kihozni ? Azt, hogy a sérüléseken és műtéteken kívül, azon conj.-ák esnek az artrop. conj.-be, melyek már hosszú időn keresztül voltak lobos vagy legalább vérbő állapotban. Klinikai tényekkel van tehát igazolva, a mit már a foglalkozás czímű pontban elméleti alapra állítottunk. Mert heveny iritis, heveny conjunct, catarrh., heveny ulcus corneae, heveny cyklitis, heveny keratitis alig fordul elő, vagy nincs is a megbetegedések közt. Pedig mennyi atropint kapnak ezek, némelykor szinte üvegszámra! De a conj még nem vesztette el úgy mint a hosszú lobok alatt, ellentállási képességét, hogy Mark kifejezését, melyet ő ugyan más értelemben használ (1. alább), átvegyem: nem vesztette el tónusát. Kiállja az atropint, nem bénulnak meg erei, ereiuek sima izomsejtjei, talán nem is jut el hozzájuk az atropin kellőképen, mert a heveny bántalom csak hyperaemiát, duzzadást okozott, de még nem tárta fel az atropinnak az utakat, melyek a chronikus betegség, a szövetek degeneratiója által méregnek kitáratnak.

Azt hiszem azért, hogy teljes jogosultsággal mondhatjuk, hogy a conj. chronikus folyamatai hajlamosak atrop. conj.-re.

Foglaljuk most e pont alatt elmondottakat tételekben össze, azok így fognak hangzani:

a) az atrop. conjunct, és a szembántalmak közt van összefüggés;

b) atrop. conjunct.-re első sorban sérülések és ígg műtétek is praedisponálnak ;

c) másodsorban praedisponálnak rá a conj. chronikus folyamatai.

B Az oldatban supponálliató okok.

A fentiekben, azt hiszem, elég kimerítően vettem egymásután tárgyalás alá mindazon lehetőségeket, melyek az atropconjunct, okául a betegben magában keresendők. Nézzük most azon lehetőségeket, melyek a szerben képzelhetők.

1. Chemiai tisztátlanság. A vizsgálók egy része nem magában az atropinban, hanem az oldatban, illetőleg a készítményben kereste az okot.

Tudjuk a pharmacologiából, hogy az atropin tiszta előállithatása végett a chemiai konyha egy egész sereg edényén kénytelen végig menni, s annyi mosást, tisztogatást, színtelenítést, közömbösítést stb. stb. szenved végig, hogy igen könnyen történhetik meg, hogy egy kis chemiai szeny rajta ragad. S ha ilyen chemiai szeny pl. szabad kénsav, úgy csodálkozni nem lehet gyuladás kifejlődésén, hanem épen az ellenkezőjén kellene csodálkoznunk. Ezen nézeteket az irodalomban nagy számmal lehet olvasni. Schmidt-Rimpler, Schweigger, Vossius és Hirschberg mind utalnak e körülményre, s némelyikük ennek tulajdonítja az aetiologiai momentumok közt az oroszlánrészt. Nem is lehet tagadni, hogy ezelőtt, midőn a gyógyszeripar jelenlegi magas fokát el nem érte, tisztátlan készítmények gyakran kerülhettek forgalomba. De ma másképen van. Nem is akarok másra hivatkozni, mint Markra. Felette fáradságos, bonyodalmas és alapos vizsgálatokkal nemcsak a budapesti szemklinikának szállító gyógyszertár különféle atropin-készítményeit vizsgálta meg ez irányban a magyar gyógyszerkönyv előírása szerint, de több más budapesti gyógyszertár készítményeit is. A vizsgált anyagokból mindig nagy mennyiséget, t. i. 3 gm.-ot vett, melyben okvetlenül nyomára akadt volna a chemiai tisztátlanságnak. Vizsgálati eredményéről azt mondja: „Constatálhatom, hogy tisztátlanságnak nyomára sem akadtam, nevezetesen nem találtam idegen fémeket, vagy azok sóit . . . Nincs okom tehát kételkedni, hogy a klinikán használt atropinoldat vegyileg mindenkor tiszta volt.“