Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-09-04 / 4. szám
ORVOSI HE T LEAP —SZE AI ESZE T 1898. 4. sz. 42 2. Glauc. simplex (36 eset). Iridectomia végeztetett 31 esetben, sclerotomia 5 esetben. A 31 iridectomiált szem közül 7 rossz, 6 kielégítő, 18 pedig jó eredményt adott. Kiújulás 7-nél volt. Az 5 sclerotomia 2 szemen rossz, 1-en kielégítő, 2-ön pedig jó eredményű volt. Kiújulás volt 2-nél. Egy betegnek, kinek bal szemét Horner, jobb szemét pedig egy évre rá Haab operálta, mindkét szemén rosszindulatú volt a lefolyás, holott iridectomia előtt a látás egészen jó volt. Ez az eset szinte arra látszik figyelmeztetni, hogy ha rosszindulatú lefolyást észlelünk az egyik szemen, akkor rendesen a másik szemnek bármily korai operatiója is koczkáztatott dolog. A többi rossz eredményű esetek közül 3 nál fokozatosan fogyott el a látás, 4-nél pedig alig ujjolvasásra szorítkozott. Két szemet a folytonos tensioemelkedés és fájdalmak miatt enucleálni kellett, a többieknél részben ismételt sclerotomia és mioticum segélyével sikerült rendes nyomásviszonyokat fentartani. Mindez esetekben már műtét előtt meglehetős gyatra látás volt jelen mély excavatióval. Ugyanez a törvényszerűség volt felismerhető a közepes és jó eredményű eseteknél is. A prognosisra nézve tehát itt is nagy fontosságú a műtét előtti látás és esetleges complicatiók mérlegelése. A műtétek közül az első rang itt is az iridectomiát illeti meg, mely a még meglevő látást több éven át biztosítani tudta ; mindazonáltal a sclerotomia is jó eredménynyel végeztetett, ha mindjárt ismételni kellett is. Hatása azonban nem oly tartós, mint az iridectomiáé és néha többször is ismételni kell. Általában inkább segédmütét értékével bir iridectomia illetve sclerotomia után, a visus és a rendes nyomásviszonyok fenntartására. Utóbbi tekintetben különben a mioticumok is jó szolgálatot tehetnek. Gyógyulási arány iridectomia után 77'42°/o, sclerotomia után tí()°/o. 3. Glauc. haemorrhagicum (10 eset). 4 esetben sikerült kielégítő sőt jó eredményt elérni, a többi 6 eset megvakulással végződött. Ez utóbbiaknál már műtét előtt igen alacsony volt a látás magas tensio és többnyire előhaladott glaucomás folyamat mellett, egy pedig megelőzőleg két hónapon át atropinnal tractáltatott. Szerző tapasztalata szerint a műtétek közül ezen glaucomaalaknál a miotizálással combinált, akár többszöri sclerotomia föltétien előnyt érdemel az iridectomiával szemben, mely veszedelmes intraocularis vérzéseket vonhat maga után, a csarnok is megtelik vérrei s a tensio állandóan magas. Mind e veszélyek elkerülhetők a jóval enyhébb beavatkozást képviselő selerotomiával, mely tehát annál is inkább indicált, mivel úgy a glaucomás folyamat enyhítésére, mint a még meglevő látás fentartására hatásosnak bizonyult. Általában szerzőnek — ha mindjárt kicsiny — statistikája azt mutatja, hogy még ezen odiosus hírben álló glaucoma alak prognosisa sem oly rossz, mint a minőnek feltüntetni szokták, a mennyiben az idejekorán alkalmazott rationalis therapia még mindig képes 20% recidivanélküli gyógyulást, illetőleg 40°/o kielégítő látást felmutatni. 4. Miotica-esetek (9 eset), vagyis olyanok, a melyek 6—10 éven át csakis pilocarpinnal és eserinnel kezeltettek. Közülök 6 rossz, 3 pedig jó eredményt mutat. Előbbieknél a látás már korán rossznak bizonyult, míg utóbbiaknál jó volt és meglepő módon a rendesnél magasabb tensio mellett is ilyen maradt több éven át, holott ezalatt tetemes excavatio és látótér-szűkület fejlődött ki. Szerző ebből azt következteti, hogy mioticum segélyével legfeljebb elodázható a kedvezőtlen lefolyás, definitiv gyógyulás azonban el nem érhető, mert a mioticum csak csökkenteni, de teljesen megszűntetni nem képes a baj lényegét, a tensioemelkedést, mely évek során át végtére is csak a látásnak amaurosisig menő lassú de folytonos fogyását okozza. (Beiträge zur Augenhlk. XXXII.) Prohászlca László dr. Egy sajátszerü, valószínűleg anilin festékek által előidézett toxicus centralis amblyopiát ir le Clarence A. Veasey. Betege egy 53 éves férfi, ki 12 évig volt festékgyárban alkalmazva és pedig 7 év óta az volt a ftdadata, hogy a festékek előállítására szolgáló különféle anyagokat kimérje; ezt pedig egy kis szűk helyiségben kellett tennie, melyben a különféle vegyszerektől, főleg azonban az anilinvegyiiletektöl származó gőzökkel annyira telítve volt a levegő, hogy a beteg gyakran kapott fuladási rohamokat. Látására vonatkozó panaszai jelentkezése előtt 2 hónappal kezdődtek. Ekkor vette észre, hogy homályosan lát s látása ez idő alatt mind ködösebbé lön. Az objectiv vizsgálatnál neuritis optica kis foka (kissé elmosódott határú papilla, tágult, de nem kanyargós vénák) voltak kimutathatók, a functionalis vizsgálat pedig a megfelelő correctionalis convex-üveggel előállítható teljes visus daczára mindkét szemen vörös és zöldre egy legyező-alakú, fel- és kifele mintegy 20°-ra terjedő relativ centralis scotomát mutatott ki. Alkohollal, dohánynyal abusus nem történt s ama vegyszerek közül, melyek az egyén kezén megfordultak (chromsók, timsó, konyhasó, rézgálicz, anilinvegyek), Veasey csak az utóbbiakat véli a mérgezés kútforrásául tekinthetni, annyival is inkább, mivel Mackinlay is látott már anilin-festékmunkásoknál a látást alteráló mérgezést. Az ö eseteinek egy részében legjellegzöbb elváltozás a cornea pigmentatiója volt, mely a szembe való beláthatást meg nem engedé; az esetek más részében a centrális látás enyhe megromlása mellett retinitis csekély foka (tág vénák, némi borússág, kevés vérzés) volt constatálható. Veasey betegénél kellő hygieniás rendszabályok foganatosítása (a mérlegelő helyiség alapos szellőztetése) s strychnin belső adagolása után 2 hét múlva lényeges javulás állott be; azóta a beteg nem is jelentkezett nála, de megirta, hogy teljesen jól lát. (Americain Journal of Ophthalmology 1898. május.) Intermittens vagy transitorius exophthalmus név alatt irja le Teillais, az exophthalrausnak egy sajátságos, csak ideig-óráig fennálló alakját. Az eddig ismertetett ilynemű exophthalmusok, melyeket Magnus, Gessmer, Van Duyse és Bribosia, továbbá Terson Írtak le — spontan voltak elöidézhetök. A Teillais által leirt esetek nem birtak e sajátsággal; ö ezen exophthalmust csak nőknél észlelte s azt tapasztalta, hogy annak fellépte az uterus menstrualis vagy egyéb alteratiójától függ. Legalaposabban észlelt esetében, mely egy 35 éves nőt illet, az exophthalmus 9-szer lépett fel mindig csak a jobb szemen, mindig csak a menstruatio idején s mindig az orbitába localizált fájdalomérzés, homályos látás és általános rosszullét kíséretében. E kísérő tünetek az exophthalmus teljes kifejlődésekor, mintegy 10 óra múlva eltűntek, maga az exophthalmus pedig 6—14 napig állott fenn. Objective a szemteke helyzetének megváltozásán kivül, conjunctivalis injectio, tág és renyhén reagáló pupilla volt kimutatható, szemfenék ép, functionalis vizsgálat is teljesen normális viszonyokat tüntet fel. Ilyen recidiváló eseteket észlelt még egy 53 éves nőnél, kinél négyszer 5—6 s egy 55 évesnél, kinél kétszer 3—-4 napig fennálló exophthalmus lépett fel. Enyhébb esetet 8-at látott, 3 nőnél egy- és 5-nél kétoldali transitorius exophthalmust. A fent leirt tünetcsoportot Teillais az uterusról a sympathikusra reflectorice átterjedt izgalomból s a sympathicusnak az orbita sima izomzatúra és vénáira kifejtett hatásából igyekszik ki magyarázni. (Annales d’Oculistique 1898. junius.) Alglaucoma, „migraine ophthalmique“ néven ir le Parisotti egy kórformát, melyet egy 25 éves neuropathice terhelt, neurasthenias egyénen észlelt. Az illetőnek látása bal szemén 6 év előtt hirtelen ködössé vált, e ködösség azonban nehány óra alatt elmúlt; ez állapot nehány napig mindig ugyanazon időben ismétlődött; nehány hónap múlva ez állapot ismétlődött s azóta több hasonló cyclus, utóbb olyanok, hogy naponta kétszer keletkezik és szűnik meg a ködös látás és a bal arczfél s halánték kipirulásával s az egész bal fejfélre vonatkozó fájdalommal jár ; egy esetben általános rosszullét, émelygés előzte meg a rossz látási rohamot. Objective egy ily roham alatt a conjunctiva injectiója, csekély cornea homály észlelhető, a szemfeneket látni lehet, néha tensioemelkedés s a centrális edények lüktetése is kivehető, egy esetben főleg a látótér felső részére vonatkozó látótérszűkület is kimutatható volt, mely a roham megszűnésekor visszafejlődött. A papillán szélig érő excavatio, az edények megtörtek, de nem buknak hirtelenül le ; az excavatiót Parisotti physiologikusnak tartja s 4 évi állandó észlelés alatt nem tapasztalt rajta változást. A papillát atrophiás chorioidea gyűrű veszi körül. A szemen 7'0 D. myopia van, a másik szem 18’0 D. myopiás és igen amblyop. Szerző kifejti, hogy esetét miért nem tartja glaucomának, hogy azonban e szemen, daczára az időleges sympathico paralytikus congestióknak nem fejlődött ki glaucoma, azt abból magyarázza, hogy a myopszem falai csekélyebb resistentiájuk folytán biztonsági szelepként működtek, minek bizonyítékául tekinti, hogy a myopia az észlelés ideje alatt nőtt. (Annales d’Oculistique 1898. május.) Pólya Jenő. Budapest, 1898. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája. (Felelős vezető: Müller Ágoston.) Dorottya-utcza 14. sz.
