Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-09-04 / 4. szám
36 ORVOSI HETILAP - SZEMÉSZET 1898. 4. sz. A földmívesek után a cataractás betegek legnagyobb contingensét szolgáltatják a napszámosok és napszámosnők, kik összesen 19'8%-kal vannak képviselve; majd az iparosok és gyári munkások következnek 15'8%-kal ; azután szolgák és cselédek 4*6 %-kai, a kereskedők 3'4, hivatalnokok 3*6, tanítók és földbirtokosok egyenlően l*6°/0-kal; bérlők, gazdatisztek, erdészek és kertészek összesen 3*2°/0-kal vannak képviselve. 4. Arra nézve, hogy a hályog mely szemen lép fel, az adatok azt mutatják, hogy a jobb szemen 4'3°j0, a balon 4'7 és mindkét szemen 91°/0-ban volt hályog, hogy tehát a betegség az esetek túlnyomó részében mindkét szemen támad. Ugyanezt látjuk földmíveseknél is, kiknél 3'5%-ban a jobb, 3'8%-ban a bal és 92'7°/o‘ban mindkét szemen volt a hályog. 5. Azon esetekre nézve, melyekben a hályog mindkét szemen volt, a statistika azt mutatja, hogy a jobb szemen előbb szokott kezdődni, mint a balon. A cataracta előbbi megjelenési módja 49'77°/o, utóbbi megjelenési módja 39*46%-ot mutat; mindkét szemen egyszerre 10*2%-ban lépett fel a cataracta. Földmívelőknél: jobb szemen kezdődött 5O‘33°/0-ban, bal szemen 39*46 °/o-ban és egyszerre 10'21%-ban. 6. Arra való tekintettel, hogy a lencse mely részében (aequator vagy közép) kezdődött a hályog, az adatok azt mutatták, hogy körülbelül egyenlő számban van mindkét megjelenési mód képviselve, hogy azonban az aequatorialis tájon kezdődő hályogok túlnyomó részben (26*9°/0) belül-alul kezdődnek (főleg földmíveseknél), mig az aequator külső szélén kisebb számban (7*6°/0). 7. Fontos kérdés, hogy az egyik szemen fellépett liályogol mennyi idő múlva szokta követni a másik szemlencse zavarodása ; továbbá mennyi idő alatt szokott teljes vakolás beállani a kérdéses szemen a lencsezavarodás kezdetétől számítva. Az első kérdést illetőleg az adatok ezeket mutatják: 24* 7 °/0 -ban egy év múlva, 16'4°/0-ban 2 év múlva, 10'l°/0-ban 1/2 év múlva, 8'7%-ban 1V2 év múlva, 7'5°/0-ban 3 év múlva, 7*2°/0-ban 4 év múlva, 6*l°/0-ban 21/2 év múlva és 4°/0-ban 5 év múlva szokott beállani a másik szemen a lencsezavarodás. Továbbá 6 és 12 hó közti időben 3*80/o-barb 1—6 hó múlva 2*5°/0-ban, és öt éven túl 4*6°/0-ban lépett fel. A második kérdést illetőleg az adatok ezeket mutatják: 26*4°/0-ban egy év múlva, 14%-ban 1V2 év múlva, 12*8°/0-ban két év múlva, 10*2°/o-ban í/2 év múlva, 8%-ban három év múlva, 60/o*ban 21/2 év múlva, 3*8°/o-ban 3 éven túli idő alatt, 7*6°/o'ban 6—12 hó közti idő alatt és 3*6°/o-ban 1—6 hó alatt szokott a hályogos szemen teljes megvakulás bekövetkezni. Mindezen adatok természetesen a betegek észlelésén és kimondásán alapszanak és így talán kevésbbé is megbízhatók. 8. A mi a cataractának a geographiai viszonyokkal való összefüggését illeti, itt tekintetbe veendő, hogy a távolabb fekvő megyék természetszerűleg kisebb számú beteggel vannak képviselve, mint a közelebb fekvők. Ez annál is inkább jut kifejezésre, mert hisz a szegény néposztályhoz tartozó betegekről van itt szó. Mindamellett azonban azt mondhatjuk, hogy különösen a lapályos vidéken lakó magyar faj az, mely a hályogosak legnagyobb számát szolgáltatja. Első helyen áll a betegek számát illetőleg Pestmegye 16*8%-kai, következik Tolnamegye 5*7°/0-kal, Fehérmegye 5*4°/0-kal, Veszprém 4'8%-kai, Jász-Nagy-Kún-Szolnokmegye 4*6°/0-kal, Hevesmegye 3*4°/0-kal, Bács 3°/0-kal. A többi megye ezeknél kisebb számmal van képviselve, még pedig legkisebb számmal az erdélyi megyék. Mindez adatok, különösen az, hogy a senilis cataracta főleg földmíveseknél és más olyan foglalkozást űzőknél fordul elő, kik nyáron a szabadban végzik munkájukat; hogy továbbá a senilis cataracta főleg a jobb szemen belül-alul szokott kezdődni, különösen azoknál, kik sík vidéken laknak, mind a mellett bizonyítanak, hogy a napsugaraknak és pedig a mint Widmark kísérletei mutatják, a hyperibolyás sugaraknak lényeges szerepük van a senilis cataracta keletkezésében. Az atropin conj uncti vitisröl.1 Irta : Hauer Ferenez, szigorló orvos. A szemészek előtt már régóta ismeretes egy bántalom, mely természeténél fogva soha sem keletkezett önállóan, hanem mindig egy más szemészeti megbetegedéssel, helyesebben ennek gyógyításával kapcsolatban: ez az atropinos kötőhártya-gyuladás. Hogy mióta ismeretes, arra az irodalomban felemlítést nem találván, pontosan nem felelhetek. De tekintve elég gyakoriságát, kétséget nem szenved, hogy ismerete egykorú lesz az atropinnak a szemészetben való használatával. Graefe az Arch. f. Ophthalm. 1855-iki évfolyamában mint egy megszokott dologról s csak per tangentem tesz róla említést. Az atropinnnal, úgy toxicologiai, mint therapeutikus szempontból a búvárok sokat foglalkoztak, de ezen specialis kérdéssel az egész világirodalomban csak elvétve találkozunk. A legtöbb szerző csak futólag emlékszik meg róla s az atropin ezen specialis hatását sokan vagy tagadják, vagy tisztán egyéni impressiók alapján bírálják meg. Feladatom az aetiologia tanulmányozása szövettani vizsgálatok, a kórképnek jellemzése s betegészlelés alapján. Ezen vizsgálati módokat állatkísérletekkel toldottam meg, a mit annál inkább kellett tennem, minthogy egynémely aetiologiai momentum (a fertőzés kérdése, a sérülések befolyása stb.) emberi beteganyagon exacte tulajdonképen nem vizsgálható. Midőn azért mindezek s az irodalom gondos áttanulmányozása alapján bátor leszek elmondani, hogy minő bepillantást nyertem ezen, sokszor igen rejtélyes viszonyokba; engedtessék meg, hogy tanulmányom anyagának feldolgozásánál a körfolyamatok leírásánál megszokott sorrendtől eltérve, először a bántalom előfordulását, klinikai kórképét és kórszövettanát tárgyaljam és csak azután térjek rá feladatom tulajdonképeni tárgyára, a kóroktani viszonyokra, hogy ezek méltatásánál a fentiekre hivatkozhassam. I. Előfordulási viszonyok. Nézzük mindenekelőtt, hogy mily gyakorisággal fordul elő e bántalom ? E kérdés nehezebb, mint a milyennek látszik, mert az adatokat megszerezni nagyon nehéz, a mennyiben az atropin becsöppentések után fellépő conjunctivalis izgalmak, ha ezek kisebb fokúak és lappangva fejlődők, a kortörténetekben nem mindig jegyeztetnek fel. Ez az oka annak is, hogy 1896—97. évben a budapesti egyetem szemklinikáján látszólag sokkal nagyobb számban fordult elő e megbetegedés, mint 1890—92. években. Mark dr. u. i. ez időben e kérdéssel foglalkozván személyesen és közvetlenül figyelhette meg az összes betegeket napról napra s az olyan eseteket is felvehette statistikájába, melyek talán egyébképen a bántalom kisebbfokú kifejlődése miatt, mint a főbetegség lefolyásában alárendelt jelentőséggel biró complicatiók, a kortörténetekben nem szerepeltek volna. Csak így érthető, hogy pl. 1890-ben az összes klinikán feküdt betegek közül 0*28°/o) 1897-ben pedig 1'97% esett atropin conjunctivitisbe. Ha már most a statistikai összeállításra tekintünk, azt látjuk, hogy a feljegyzett 5 évi betegállományból 43 kétségtelen atrop. eonjuuct-t tudunk kimutatni, a mi 3769 betegnél l*14°/0-nak felel meg. (L. I. sz. statist, táblát.) I. Év Atrop. conjunct.-t kapott Összes betegek száma o/o 1890 2 691 0-28 1891 3 672 0-44 1892 7 652 1-07 1896 14 914 1-53 1897 17 860 1-97 Összesen 43 3769 1-14 1 A budapesti kir. magyar tudomány-egyetem f. é. május hó 13-án tartott ünnepén a Pasquich-féle alapból jutalmazott pályamunka.
