Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-07-24 / 3. szám
26 1898. 3. s'/. ORVOSI HETILAP - SZEMÉSZET A látóidegsorvadás progressiv jellegű, a tabeses atropinétól elütően azonban teljes vakság a sclerosis polyinsularisnál rendszerint nem következik be, sőt az általános állapot javulásával nem ritkán észleltek javulást a látásélességben is. II. Idült ólommérgezés következtében keletkező' látóidegbetegség. Ismert dolog, hogy az ólom a látóidegekben is súlyos elváltozásokat képes előidézni. Hatásának módja olyan, mint más toxikus anyagoké,, nevezetesen a sokkal gyakrabban szereplő nicotin és alkoholé. JKlinikus megjelenésükben is igen hasonlítanak egymáshoz. Legmegszokottabb kép ólomintoxicatio után is a neuritis retrobulbaris, mely functionalisan a centrális csökkenésében, szabad peripheriás látóterek mellett centrális scotomákban nyilvánul, mi mellett a szemfenekén csekély, vagy éppen semmi elváltozás sem látható. A látóideg gyuladásának későbbi stádiumát azonban már a papilla külső felének elhalványulása is jelzi. Ezen szokottabb alaktól azonban több irányban mutatkoznak eltérések. Úgy mint a nicotin amblyopiánál, az ólommérgezés következtében is előfordul, hogy a centralis scotoma hiányzik, s e helyett a látótér a peripheria felöl szűkül be (amblyopia peripherica). Másrészt pedig a szemfenekén olykor súlyos elváltozások láthatók: kifejezett neuritis optica, neuroretinitís, sőt kiterjedt retinalis vérzések is; ez utóbbit azonban csak ólommérgezés mellett észlelték. Ólomintoxicatio ezenkívül oly nagyfokú látási zavarokat is okozhat, melyek mulékonyságuknál fogva az uraemiás amaurosisokkal állíthatók párhuzamba. A látás rendszerint egy kólikás roham alatt, vagy után jelentékenyen megromlik a nélkül, hogy látható elváltozásokat okozna a látószerven, s többnyire gyorsan el is múlik. Az ily látás-zavarokat corticalis eredetüeknek kell tartanunk, s az ólomnak directe az idegelemekre gyakorolt befolyásának tulajdonítanunk ellentétben ama látásromlásokkal, melyek indirecte, az ólom által létrehozott interstitialis neuritis folytán keletkeznek. A következőkben előadandó két ilynemű intoxicatio, melyet a budapesti egyetemi szemklinikán észleltünk, a megjelenésük különböző módja által válik érdekessé. I. L. S. 42 éves férfi 30 éve foglalkozik betűszedéssel. Elmondja, hogy 4 év előtt hirtelen összeesett, eszméletét elvesztette s görcsei is voltak, a görcsök többször ismétlődtek, eszmélete azonban ezentúl zavartalan maradt. Első összeesése után nehány napra heves kólikája támadt, mely gyakran ismétlődött. Látása ily rohamok után mindig megfogyott. Időnkint úgy érzi, mintha gégéje összeszorulna, rövid idő múlva elveszti beszélő képességét, melyet 10 perez múlva ismét visszanyer. Sokáig volt orvosi kezelés alatt s jelenleg az ideggyógyászati rendelésről idült ólommérgezés diagnosisával küldetett hozzánk. Gyermekkora óta rövidlátó, betegsége alatt azonban látása észrevehetöleg megromlott. A vizsgálat kideríti, hogy mindkét szemének látásélessége — 6'0 illetve 8’0 D. myopia javításával — a rendesnek V3-a (5/is). Színlátása jó. Mindkét szem tárgylátótere concentrikusan kb. 20°-ig, a színes látóterek pedig a centrumig szűkültek. A szemfenéken csekély myopiás elváltozásokon kiviil a papillák decoloratiója látható. II. F. Zs. 32 éves férfi több év óta betűszedő. IJjabb időben remegés, fejfájások és izgatottság jelentkeztek nála ; nehány hónap óta bal szemének látása is romlik. Jobb szemének látásélessége jelenleg csaknem teljes, a bal szeme azonban a rendesnek V4'e Ó/20). Külsőleg a szemeken elváltozás nem látható. A jobb szem látótere szabad, a bal szemnél normalis kiterjedésű peripheriás látótér mellett 10°-ú absolut centralis scotoma található; ugyané szemen a színlátás teljesen hiányzik, míg a jobb szemen kifogástalan. A szemfenék a venosus pangás képét mutatja a jobb szemen csak kisebb fokban, a balon ellenben a hyperaemia s a papilla duzzadtsága oly fokú, hogy valóságos neuritis opticáról beszélhetünk. Kétségtelen, hogy mindkét esetben az ólommal történt idült intoxicatio okozta a szemen talált elváltozásokat, melyek épen az által keltik fel figyelmünket, mert a ható ok közössége mellett is oly változatos tünetekben jelentkeztek. Az I. esetnél a papillák decoloratiója és a látóterek concentrikus szűkülete centrális scotomák nélkül, a látásélesség megfelelő romlásával együtt a látóidegek részleges sorvadására mutat, melynek eredetére csak az anamnestikus adatokból következtethetünk, mert éppen az intoxicatiós neuritisek leginkább állandó symptomája, a centralis scotoma hiányzik. Fel kell tennünk, hogy a látóideg interstitialis gyuladása ez esetben nem a papillo-macularis rostokban, hanem a látótér peripheriás részeit ellátó részletben zajlott le. Az ily esetek a ritkábbak, s helyes megítélésük csak az összes tünetek méltatásával lehetséges. II. esetünk még érdekesebb eltérést mutat az ólomintoxicatio rendes képétől. Itt ugyanis megjelent a centralis scotoma, de csak az egyik szemen, míg a másikon, melyen a látásélesség is alig tér el a normálistól, a látótérben semminemű rendellenesség sem mutatható ki. Ily egyoldali centrális scotomát localis okok nélkül az irodalom ritkán említ fel; úgy volna magyarázható, hogy a toxikus anyag az anatomicus viszonyok különbözősége miatt az egyik opticusban előbb indította meg az interstitialis gyuladást, mint a másikban ; e szerint tehát nem az egyik opticus kizárólagos bántalmazottságáról, hanem csak időbelileg az egyiknek korábbi aíFectiójáról van szó. E mellett szól az is, hogy az a folyamat, mely a scotomás szem papilláján úgyszólván a tetőfokán látható, már kezdeti stádiumában a másik szemfenéken is jelezve van: ott kifejezett neuritis, itt pedig venosus hyperaemia. Várható, hogy a retrobulbaris gyuladás előrehaladtával a centralis scotoma a másik szemen is meg fog jelenni. A perimetrikus adatok, melyeket az ólomintoxicatio eseteiben kaphatunk, mint látjuk, elég változatosak. Jelen lehet mind a két szemen centralis scotoma, előfordul mindkét látótér peripheriás szűkülete scotoma nélkül, valamint centralis scotoma csak az egyik szemen, sőt Hertel (Charité-Annalen 1890. Centrbl. f. Aughk. 1891.) baloldali homonym hemianopsiát is említ, melyet a többi tünetek (bal facialis és hypoglossus, valamint a bal test fél motoricus és érzési liiidése) számbavételével a caps, intern, góczmegbetegedéséböl magyaráz. KÖNYVISMERTETÉS. Jelentés a pesti izr. hitközség kórházának szembetegosztályáról, különös tekintettel működésének utolsó hat évére. Szerkesztették: Dr. Szili Adolf egyetemi ny. rk. tanár, főorvos és Dr. Fejér Gyula alorvos. Budapest 1898. A 140 oldalra terjedő füzetnek az a czélja, hogy az izraelita kórház szembeteg-osztályának működéséről és törekvéseiről képet adjon. A füzet érdekes adatokat tartalmaz a kórházi osztály fejlődéséről. Az 1805-ben alapított kórház kezdetben bérelt helyiségben volt elhelyezve; 1842-ben épült a gyárutezai kórház 70 ágygyal. Kezdetben a szemoperálásokat meghívott specialisták végezték (Fabiny), s csak 1850-ben bízták meg Oesterreicher Ede gyakorló orvost a szembetegek kezelésével. 1865 ben 30, 1868-ban 51 szembéteget ápoltak a kórházban — a többi betegek között. 1871 — 1877-ig Vidor Zsigmond dr. volt a szembeteg-osztály vezetője, mely kezdetben 2 szobából 8 ágygyal állott. Az osztály jelenlegi főorvosa Szili Adolf 1877-ben foglalta el az állást, kinek működése alatt már a régi kórházban is 443-ról 1889-ben 4782-re emelkedett a járó betegek száma, a kórházban ápoltaké 31-röl 129-re. 1889-ben a Szabolcs-utcza és Arena út sarkán megnyitották az új kórházat, a melyet a hitközség Rózsay és később Wahrmann Mór buzgólkodása folytán adakozásból összegyűlt fél millió forintból épített fel. A betegforgalom csak az átköltözés első évében csökkent, azóta folyton emelkedik s 1897-ben 7096-ra emelkedett. (A betegek 65'82°/0-a nem izraelita vallású.) A kórházban ápoltak száma az utolsó 6 év alatt 180-ról 251-re növekedett. A szerzők a következő fejezetekben az ezen tekintélyes anyagon szerzett tapasztalataikat anatómiai sorrendben mondják el. Szili az iris, a sugártest és érhártya betegségeinek kezelésében a „gyógyszernélküli izzasztó kúrát11 .előszeretettel alkalmazza s a gőzfürdőknek is (talán túlságosan is) nagy barátja. A szürke hályogot hat év alatt 261-szer iridectomia nélkül, 24-szer utólagos, 55-ször tervszerű iriskimetszéssel operálták. A veszteségek aránya T7°/0-ot tett s épen ez indította a jelenleg használatban levő külön asepticus operálási
