Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-02-20 / 1. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 8. számához. 1. szám. Budapest, 1898. évi február 20. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. TARTALOM. Grósz Emil dr.: A rövidlátás operálása. — Mohr Mihály és Schein Mór dr.-ok : Keratosis conjunctivae (A kötőfcártya elszarúsodása). — Leittier Vilmos dr.: Cataracta diabetica. — A moszkvai XII. intevnationalis orvosi congressus szemészeti osztályának tárgyalásaiból. — Könyvismertetés I —III. — Irodalomszemle. — Vegyesei. A rövidlátás operálása.1 Grósz Emil dr. egyetemi magántanár, szemklinikái tanársegédtől. Tisztelt Orvosegyesület! A rövidlátás operálásának kérdése az utolsó években folyvást napirenden van; a szaklapokban állandó rovatot képez, az orvosi congressusokon pedig a tárgyat ismételten s alaposan megvitatták. A mi egyesületünk is foglalkozott egyes bemutatások kapcsán a kérdéssel, de a dolog természeténél fogva a bemutatás szűk kerete sem az előadónak, sem a hozzászólónak nem ad elégséges időt, hogy az egyesület tagjai a vitából kellő tájékozást nyerjenek. Ez szolgáljon mentségemül, bogy az egyesület figyelmét újból a rövidlátás operálására bátorkodom felhívni. Ezúttal ugyanis az a szándékom, hogy az összes felmerülő kérdésekre kiterjeszkedve részben Schulek Vilmos tanár egyetemi szemklinikáján szerzett saját, részben mások tapasztalatai alapján, megjelöljem az álláspontot, melyet ez idő szerint elfoglalok, de egyszersmind alkalmat is óhajtok adni másoknak, hogy ellenkező nézetüket kifejthessék A tárgy számos theoretikus kérdést hozott napirendre, melyek tisztázása a physiologikus optica újabb haladásának tekinthető, de e mellett egy, elterjedésénél és jelentőségénél fogva igen fontos betegségre vonatkozván: minden gyakorló orvos érdeklődését megérdemli. E czélból mindenekelőtt vázolni fogom a kérdés fejlődését, ismertetni fogom annak jelen állását, mérlegelni fogom az operálás által nyújtott előnyöket, szemben az általa okozott ■veszteségekkel és veszélyekkel s ki fogom fejteni azon következtetéseket, a melyek megtételére e mérleg feljogosít. * * # Mint ismeretes, Fukala 1889. november 8-án a bécsi orvosegyesületben igen szerény modorban két általa operált beteget mutatott be, kiknek 20 Dioptriás myopiája az átlátszó lencse eltávolítása után közel emmetropiává alakult. Eljárása abban állott, hogy a lencse tokját finom eszközzel — discissiós vagy Graefe-féle késsel — meghasította s a duzzadó lencse tömeget pár nap múlva linearis seben át kieresztette. A tárgyhoz elsőnek Fuchs, a bécsi egyetem egyik szemésztanára szólott, ki elitélőleg nyilatkozott. Szerinte az alkalmazkodás feláldozása jelentékeny veszteség, az ismételt operativ beavatkozás pedig az ablatio retinae keletkezését elősegítheti. Ilyen körülmények között szerinte a lencse eltávolítása nemcsak fölösleges, hanem veszélyes is lehet. Még lesujtóbb volt Königstein nyilatkozata, ki azt tartotta, hogy az eljárás egyáltalán nem indicált. Fukala 14 esetére hivatkozva megjegyezte, hogy az ellenvetések csak feltevéseken alapulnak, melyeket a tapasztalat nem igazol. Vacher, Fukala közléséről mitsem tudva, a nagyfokú rövidlátás haladásának meggátlására és a fenyegető ideghártyaleválás megelőzésére az átlátszó lencse közvetlen eltávolítását ajánlotta. Eljárásáról első Ízben 1890. május 7-ikén a franczia szemorvosok congressusán szólott, de ajánlata annyira nem 1 A budapesti kir. orvosegyesiiletbcn 1897. november 13-ikán tartott előadás. részesült figyelemben, hogy a szaklapok referátumaikból ki is hagyták, midőn pedig a következő évben indítványát részletesebben kifejtette, Wecker, Parinaud, Galezowsky, megannyi tekintélyek, erélyesen ellene szóltak s csak Ahadie volt az, a ki Vacher védelmére kelt. A rövidlátás operálásának eszméje tehát, mint látjuk, sem Bécsben, sem Párisban, nem részesült kedvező fogadtatásban. Alighanem ebben az is közrejátszott, hogy egyiküknek sem volt elég tekintélye, hogy a múlt traditióit leküzdve, eljárásuknak azonnal híveket nyerhessenek. Több év tapasztalata kellett, hogy nagyobb számú operálás eredménye támogassa az indítványozók akkor még hiányzó tekintélyét. Úgyszólván miuden nemzet szemorvosa részt vett a kérdés tisztázásában s ennek köszönhető, hogy ma már elégséges adattal rendelkezünk az eljárás jogosultságának megítélésére. Fukala számítása szerint körülbelül 2000 operálásról tudunk, különösen becsesek Sattler és Hippel közlései, melyek körülbelül 100—100 esetre vonatkoznak. A megejtett történeti kutatások csakhamar kiderítették, hogy az átlátszó lencse eltávolítása nem új dolog, mert Desmonceaux abbé már 1776-ban dicséri az. eljárást. 1858-ban pedig Weber a heidelbergi gyűlésen újból ajánlotta, de Graefe s később Bonders is olyan határozott állást foglaltak el a műtéttel szemben, hogy Mooren kivételével más nem is mert vállalkozni annak végrehajtására, sőt egy rosszul végződött operálás (iridocyclitisben megvakult) egy időre Mooren-1 is visszatartotta. Graefe különösen azt hangsúlyozta, hogy a lencse eltávolítása az alapbántalmon : a scleroticochorioiditis posteriorou nem segíthet, Donders pedig az accomodatiót nem akarta feláldozni, különben abban az időben, a mikor a hályogoperálások alkalmával is 5 — 10 s még nagyobb százalék volt a veszteség, valóban lelkiismeretlenség lett volna egy látó szemet az oly gyakori infectio koczkázatának kitenni. Nem is talált Puiz és König 1888-ban közölt ajánlatuk visszhangra, ők ugyanis a a lencse eltávolítását nagyfokú myopia esetén indicáltnak tartották. Arról, hogy Smith Chicagóban 1880-ban 20 D. myopiást a lencse eltávolítása által sikerrel megoperált, a tudományos világ csak 1890-ben Wood közléséből értesült. Ilyen körülmények között Fukala elvitázhatatlan érdeme, hogy meggyőződését nem csekély tekintélyekkel szemben fentartotta s azt érvényre is juttatta. Ha ma sok pont még vitás is, de az kétségtelen, hogy a myopiások átlátszó lencséjének eltávolítása a szemoperálások között polgárjogot nyert s most már csak az a kérdés, hogy a műtét mikor indicált. Ennek megítélésére számba kell vennünk az elérhető hasznot s az operálás folytán keletkező esetleges hátrányt s mindenekelőtt annak veszélyességét. A haszon, melyre kezdettől fogva biztosan lehetett számítani : a refraciio csökkenése volt. Az már Boerhave óta ismeretes, hogy olyan szürke hályogos, ki baja kezdete előtt myopiás volt, az operálás után üveg nélkül jól látott; azt is már régen tudták, hogy az emmetropiás hályogosok a lencse eltávolíiása után távolra convex 10 — 11 Dioptriás üveggel látnak jól. Ezen tapasztalati tényekből azon plausibilis nézet keletkezett, hogy a kinek 10 D. myopiája volt, az műtét után emmetropiássá lesz, a kinek myopiája 16 Dioptriás, annak 6 D. myopiája marad.
