Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)

1897-04-25 / 1. szám

1897. 1. sz.

53

ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZ E T

rosalin-oldattal (borszesz-glycerinben) töltve meg, igen jósikerrel használtam, sőt még a festésnél is használhattam. De a fuxin mint anilinfesték nem színálló s hamar elveszti élénk színét s a duplafalú szemüveg állandó viselése nem felelt meg, inpractikus volt. A színes üvegekhez fordultam, kerestem különféle színfokozatú rózsaszínű üvegeket s azokat szemüvegbe foglalva próbáltam s mai napig is a legjobb eredménynyel használom. Háromféle színfokozat van, a legvilágosabb a szobában való munkákhoz és két sötétebb fokozat a szabadban való használathoz, vagy az erős napfényben.

Ezen üvegeket igen nehéz kapni, évekig vadásztam majdnem minden hazai üveggyárban, de sajnálattal kellett constatálni, hogy mégis csak a külföldre szorultam.

Hosszas keresés után végre sikerült Hatsek Béla, budapesti látszerész úrnak szíves közreműködésével, ilyen üveget szerezni.

Ezen üvegeknél, csakis a legtisztább rózsaszínű használható, az olyan, a mely a feloldott és higított rosanilin színét legjobban megközelíti, de ilyeket kapni nehéz. Az aranj'-rubin üveg világos fokozatban jó. A rézzel festett vörös üveg azonban nem felel meg.

Legjobb szín a világos rózsaszínű, de ez is az illető individuálásától függ és azon mértéktől, a mely mérvben az illető színtévesztő. Hatsek úr megígérte, hogy ilyen corrigáló rózsaszín üvegeket készletben fog tartani s többféle színárnyalatban hozza majd forgalomba.

Elvitázhatlan tény tehát az, hogy ezen rózsaszínű üvegek az én látóérzékeimet tetemesen corrigálták és kísérleteim arra vezettek, hogy színtévesztésnek az okozója nem a zöld ideg túlságos ingere, mint Delboeuf és Spring urak állítják, hanem kell hogy az érző idegek előtt egy zöldes közeg legyen, a mely úgy hat az idegekre, mint a színes zöld üveg a normalis látó szemére és azt átváltoztatja daltonistává.

Erre a kérdésre azonban végleges választ csak az anatómia nyújthat. Minden színtévesztőnek a szemében meg van az én szerény nézetem szerint, a színérző ideg mind, de vagy bénult vagy ha nem, akkor irritálva lesz egy zöldes színű közeg által, melylyel vagy az üvegtest, vagy a lencse bir és ezek alterálják az idegeket éppen úgy, mintha zöldes üvegen át nézne.

Az egész egyszerű számtani feladat. Ha a négy alapszínérzéshez hozzáadjuk a fölösleges zöldet, ez a látóideget olyan helyzetbe hozza mint az ú. n. daltonistákét.

Ugyanezen az alapon fejthető meg a rózsaszínű üveg által eszközölt correctura, a. mely által a vörös is és a zöld is érvényre jut.

Csakhogy a tökéletes, ideális correctura, éppen azért, mert számolási feladat, azért nem történhet meg, mert a zöldes irritáló közeg megmarad és nem távolítható el, a vörös szín ugyan javítja és neutralizálja, de ezáltal bizonyos világossági tónus értéket veszít, a correctio tehát csak korlátolt, de mégis meg van s igen nagy haladás s idővel tökéletesbíthető.

Ha az anatómia tényleg constatálni fogja azt: hogy a daltonista szemidegei előtt levő átlátszó közegek zöldes színűek, akkor minden hypothesis megszűnik a daltonismusra vonatkozólag, de ez csak ügy volna lehetséges, ha még az életben pontosan meghatároznak több (daltonistát) színtévesztőt s ezek halála után constatálják a fentebbi zöldes közeget mint okozót, a szem bonczolásával.

Az ideális corrigálás pedig csakis az által volna elérhető, ha ez a zöld közeg valami reageniiával eltávolítható volna, a mi tekintve azt, hogy a santonin képes sárga látást idézni, nem látszik lehetetlennek.

Klinikai közlemények, i.

Ophthalmia electrica egy esete.

Közli Leitner Vilmos dr. szemklinikái gyakornok.

Villamos fény által okozott elváltozásokat a szemen legutóbb volt alkalmunk észlelni az egyetemi szemklinikán. A kérdés fontossága és érdekessége, valamint az idevágó közlések csekély számánál fogva, legyen szabad az esetet röviden ismertetnem.

N. S. 20 éves lakatos, a közúti villamos vasút egyik kocsijának javításával foglalatoskodva, munkástársa véletlenül a vezeték két pólusát érintkezésbe hozta, minek következtében az 50 ampére erősségű áram, körülbelül egy négyzetdecimeternyi szikra alakjában erős csattanással csapott át. Társa, ki közvetlenül, kezében vasszerszámmal idézte elő a villamos lángot, karján kiterjedt égési sebeket szenvedett el, egyéb bántódása azonban nem esett. 0 maga a vezetékkel semmiféle összeköttetésben sem volt s a kisülés pillanatában a szikrától 40 centimeter távolban állott; ütést vagy rázódást nem érzett, égési sérülésnek nyoma sem volt. Ellenben — így adja elő — a nagy fény úgy elkáprázta, hogy utána 5—6 perczig teljesen vaknak hitte magát. Majd látása csakhamar visszatért, de kissé ködös maradt; mindkét szeme, főleg azonban a jobb, igen kivörösödött, könvezni kezdett, s égető, szúró fájdalmai támadtak szemeiben. Állapota az otthon eszközölt hideg borogatásokra nem javult, s így másnap, márczius 30-ikán, klinikánkon keresett orvoslást.

Mi azt találtuk, hogy látásélessége a bal szemen a rendes 3/4-e (5/,), a jobbon csaknem ugyanannyi (5/7 ?); színlátása jó. Mindkét szem segéd- és védőszervei épek, égési seb sehol sem található. Szemrések a fennálló fénykerülés miatt állandóan szűkebbek valamivel a rendesnél; könyezés. Tarsalis conjunctivák duzzadtak, sima felszinűek, belöveltek, s híg lcönyes-nyákos átlátszó váladékkal fedvék. A kissé fellazult szemtekei kötőhártyán a sűrű ágazatos belöveltségen kívül keskeny, de kifejezett ciliaris injectio is látható. Ez izgalmi tünetek nagyobb fokban vannak jelen a jobb szemen, mint a balon. Jobb corneán oldalról való megtekintésnél számos szabálytalanul elszórt, finom dara mekkoraságú, kevéssé kiemelkedő, csillogó göböcske látható, melyek inkább azt a benyomást keltik, mintha felfoszlott és összekunkorodott epithelből állnának, sem mint üreges hólyagocskák volnának. A bal corneán felül csak egy ily hasonló göböcske található; egyébként mindkét cornea teljesen tiszta, átlátszó. Csarnok, valamint az iris is normalis viszonyokat mutat. Pupillák egyenlők, kerekek, a rendesnél szűkebbek ; a jobb pupilla fényreactiója kissé renyhe. Mind a két lencse, üvegtest tiszta. Szemfenéken feltűnő elváltozás nem található. A beteg homokérzésről és a szemgolyó elülső részében székelő fájdalmasságról panaszkodik, mely kivált a jobb szemét illeti.

Gyógykezelésünk napjában 3-szor végzett langyos bórsavas borogatásból és a jobb szemre alkalmazott zárókötésből állott, mely mellett a cornea érdessége és a ciliaris injectio 2 nap alatt megszűnt, s a kötőhártya izgalmi állapota is négy nap múlva annyira visszafejlődött, hogy az egyént még néhány napi szemdiaetára utalva, teljes látásélességgel és a csekély ágazatos conjunctiva erezettségtől eltekintve, minden tekintetben ép szemekkel, a klinikáról április 2-ikán elbocsáthattuk.

Adott kóresetben tehát a szem elülső képleteinek gyuladásával állottunk szemben, melyet múló vakság előzött meg. Ok gyanánt kétségen kívül az elektromos szikra vehető fel és pedig oly értelemben, mint azt Ogneff1 és Widmnrk2 meggyőző kísérletei után következtethetjük, hogy t. i. a villamos fényben foglalt igen sok ibolya és hyperibolya sugár, s nem maga az erős fény, a gyuladásos tünetek okozója; hőhatásról szó sem lehet. A kísérleteket több emberen tett megfigyelés is igazolja; Widmark 12 ily ophthalmia electrica esetét gyűjtötte össze az irodalomból, melyekhez azóta Freeland 3 csatolt még egyet; mindezekben villamos fény (nem villámlás) behatására hasonló, de enyhébb elváltozások keletkeztek a szemen, mint a minők hóvakságnál tapasztalhatók. Esetünk annyiban is megérdemli a figyelmet, hogy a leirt cornealis elváltozásokat Widmark csak a hóvakságnál tartja bebizonyultaknak, míg azt az ophthalmia electricára nézve beigazolatlannak találta.

1 Archiv für die gesammte Physiologie. Bd. 63.

2 Beitrag zur Ophthalmologie. 1891.

3 Brit, mod, Journal, 1892. Jaliresb. 1893. 536, 1.