Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)
1897-10-31 / 3-4. szám
74 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 1897. 3—4. sz vegyes felülvizsgáló bizottság elé állítandók. De már 1892. január 18-án a hadtestparacsnokság rendeletét oda módosította, hogy mindazon katonai szolgálatra alkalmas védkötelesek, a kiknek gyógyulása nevezett időn belül remélhető, rövidesen besorozandók és bevonulásuk alkalmával a katonai kórházakba küldendők. E szerint tehát még túltett a m. kir. honvédelmi ministerium és a beliigyministerium átiratán, miután a könnyebb trachomás hadköteleseket azonnal besorozta, a mi különben a sorozási utasítás szabályaiba nem ütközik. Kétségtelen, hogy ily módon tetemes eredmény érhető el, a mint ezt a két budapesti helyőrségi kórház tényleg be is bizonyította. Ha azonban szabad összehasonlítást tennem a helyőrségi kórházak és a trachoma-kaszárnyák előnyei között, már eltekintve a helyőrségi kórházak élelmezésének drágább voltától, első sorban ama fentemlített és a legjobb fekvésű és legjobban felszerelt budapesti 17. számú helyőrségi kórházban egy kitűnő szakember, Hoor által is tett ama tapasztalatot kell figyelembe venni, hogy nem éppen kevés azon trachomások száma, a kik a kórházban a javulásnak csak egy bizonyos fokát érik el, de azután semmikép előre nem haladnak, sőt rosszabbodnak. Ha a besorozott trachomásoknak egy relativ kis része a kórházakból mint nem gyógyult elbocsátatnék, az nem határozna, jólehet minden ilyen eset a rendszeren sebet ejt, de bizonyára még szomorúbb volna, ha egyik vagy másik kórházi orvos a miatt, mert a trachoma végstadiuma a kórházi kezelés alatt többé nem javul, ezt már gyógyultnak tekintve, a csapathoz küldené, hol a csapatorvosnak a kórházi orvos véleményével szemben igen nehéz álláspontja van, vagy ha egy csakugyan gyorsan gyógyult eset, melynek ellenálló képessége a kórházban kipróbálható nem volt, a csapatnál visszaesnék. Midőn itt a trachomának a hadseregben való kiirtásáról tanácskozunk és első feltétel gyanánt azt állítjuk fel, hogy a csapathoz trachomást ne küldessék, ezen valóban veszélyes eshetőségeket semmi esetre sem hagyhattam említés nélkül, miután meggyőződésem, hogy ezen a trachoma-kaszárnyáknál teljesen kizárhatók. Ezek trachomakaszárnyák nemcsak a katonai kórház és az ambulatorikus kezelés előnyeit egyesítik magukban és már ennélfogva is sokkal nagyobb eredményt lesznek képesek felmutatni, mint a kórházak, t. i. az esetek gyorsabban és alaposabban fognak gyógyulni, mint ott, hanem a trachoma-kaszárnyák rendszerénél még minden ok is elesik, hogy a szembeteget kibocsássák teljes kigyógyulása előtt és mielőtt a szolgálatban ellenálld képességet kipróbálták volna. Ha ez már megtörtént, akkor bátran a csapathoz küldhető, mert az alaposan kigyógyított trachoma, az én gazdag tapasztalataim alapján, nem recidivál oly gyakran, mint azt tökéletlenül meggyógyult esetek megfigyelése alapján állítják. Minden esetre azonban a 4. hadtest parancsnokságát illeti az érdem, hogy ezen a hadsereg kiegészítő képességére oly fontos kérdésben a tett mezejére lépett. A m. kir. beliigyministerium néhány hónappal ezelőtt, ajánlatom folytán, hivatkozva saját, valamint a honvédelmi ministerium 1885—1886-iki hasonló propositiójára, megkereste a hadügyministeriumot, hogy legalább a hadtestparancsnokságnál szokásos eljárást a többi magyarországi hadtestparancsnokságra nézve, vagy legalább az 5. és 7. hadtestparancsnokság' területén is, a hol szintén sok a trachoma, kötelezővé tegye. A hadügyministerium azt válaszolta, hogy a többi hadtestparancsnokságoknak Magyarországon nincsenek olyan nagy helyőrségi kórházaik, mint a 4. hadtestparancsnokságnak és hogy a csapatkórházak, hiányos segédeszközeikkel nem alkalmasak nagyobb számú trachomás betegek befogadására. Annál indokoltabb volna tehát ott a trachoma-kaszárnyák létesítése. Minden esetre az az elv fentartandó, hogy a trachomás hadkötelesek szükséges hesorozása daczára sem kerüljön trachomás a csapathoz. De ezzel még nem irtottuk ki a trachomát a hadseregből. Van itt — mondjuk kerekszámmal — 2000 — 3000 trachomás, a kik szolgálati idejük leteltével a csapatot elhagyva, ott csemetéket hagynak maguk után, úgy hogy némely csapattestnél a trachoma minden külső behurczolás nélkül is tovább állana fenn. A hadügyi közigazgatás kénytelen lesz magát egyszer rászánni arra, hogy az anya-trachomákat a hadseregből kiirtsa, azaz hogy minden trachomás beteget az activ hadseregből kiküszöböljön és erre a legjobb eszköz megint csak a trachoma-kaszárnyák. Több bizottságot, melyek mellé megbízható trachomadiagnostát ad, azon czélból küldjön ki, hogy az egész állandó hadseregben szemvizsgálatot tartva, azokat jelöljék meg, kik a trachomatosus beszűrődést, a kötőhártyamegvastagodás, vagy a gyanús kötőhártya-lobnak csak legkisebb nyomát is mutatják. A gyanús eseteket kórházban, vagy az esetek nagyobb számánál, külön szállásokban volnának elhelyezendő!?, míg bajuk természete felismerhető; a trachomások ellenben trachomakaszárnyákban elhelyezendők, a melyeket ezen átmeneti időre ideiglenesen szaporítani kell. Ezen trachoma kaszárnyákban a trachomások minden tekintet nélkül szolgálati idejükre, addig tartassanak vissza, mig teljesen ki nem gyógyulnak. Csakis oly trachomások, a kiknek családja szintén trachomában szenved — a mi Magyarországon, a hol az egész országban a trachoma-szolgálat be van rendezve, az illetékes szolgabirói hivatal útján két-három hét alatt kipuhatolható -— mihelyt bajuk annyira javult, hogy a környezet veszélyeztetése nélkül utazhatnak, elbocsáthatók. Szabadkán 5 éven át az elképzelhető legnehezebb viszonyok közt bebizonyítottam, mint lehet minden csapatot, a melyből minden trachomás eltávolíttatott és a melyhez új trachomást jutni nem engednek, trachoma mentesnek megtartani. Minden esetre azonban, tekintettel a gyógyult esetek visszaesésére és egyiknél-másiknál a köznéppel való érintkezés folytán beállható infectióra az egészséges legénység időszakonként megvizsgálandó és ezen szemvizsgálat minden csapatnál két hetenként, oly csapatnál pedig, a mely trachoma által ellepett vidékről származik, vagy a melyek ily vidéken állomásoznak, minden héten történjék. Végre arra is kell szigorúén ügyelni, hogy oly vidéken, a trachoma endemice uralg, a legénységet a nép közt ne szállásolják be. Végül van szerencsém a tisztelt szakosztállyal közölni, hogy correferensem a nem régen a kolozsvári egyetemre tanárnak kinevezett Hoor Károly ezredorvos úr előadásának megtartásában gátolva, engem bízott meg azon kijelentéssel, hogy a 17. számú helyőrségi kórházban szerzett tapasztalatai alapján, hol ő a 4. hadtest területén besorozott trachomás újonezokat gyógykezelte, arra a meggyőződésre jutott, hogy ezen trachomásokat nem kórházakban, hanem trachoma-kaszárnyákban kellene gyógykezelni. A hibás állású szemszörök és a szemhéjbefordulás műtétéiről. lfj. Silclóssy Gyula dr., rendelő főorvostól az irgalmas-rendi kórház szemosztályán. (Folytatás és vége.) A mennyiben tehát az alsó szemhéj bőrének felső, a szemhéjszélhez legközelebb eső részlete az orbicularis erős hatása következtében begördül a szemrésbe, ezt a begördülést egyrészt lefelé irányuló húzással, másrészt pedig a bőrnek felülről lefelé irányuló megrövidítésével kell ellensúlyoznunk. Ezt elérhetjük egy a Celsusénál is kisebb beavatkozással, csakhogy ennek hatása is kisebb, bár ez is megfelel oly entropionoknál, melyeket ideiglenes orbicularis görcs okoz, a mely utóbbit pedig az épen e miatt fennálló szarúhártyai izgatottság tart fenn. Ez egy kis fonalas műtét, melyet Graefe ajánlott s utána Meyer. Kis haránt redőt hurkolunk át selyemmel a szemhéj széle alatt s egy másik hurkot a szemgödri szél magasságában alkalmazunk. A két hurkocskát oly közel köthetjük össze egymással, a mennyire azt a befordulás kívánja. Maradandó hatása e műtétnek nincs, ép úgy nincs, mint a
