Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)

1897-10-31 / 3-4. szám

1897.-4. sz. o o— ORVOSI HETILAP—SZEMÉSZET 69 Közlemény a fővárosi „Erzsébeti-szegényház ideg­beteg-osztályának szövettani dolgozójából. Az emberi látóidegek keresztezó'déséró'l. Közli: Schaffer Károly dr. egyetemi magántanár és szegényházi rendelő orvos. Főleg Gudden állatkísérletes vizsgálatai óta általánosan elfogadott tételként szerepel a látóidegek félkereszteződése, noha tény, hogy nem hiányoztak búvárok, a kik a tökéletes kereszteződés mellett kardoskodtak. Utóbbiaknak nemrégen (1890) egyik kiváló híve Michel, würzburgi szemész, ki úgy emberi, valamint állati anyagon, úgy tisztán ép szövettanilag, valamint kórtani és kísérleti anyaggal dolgozva, a tökéletes kereszteződést hangoztatja. Michelnek az elmúlt évben Kölliker­­ben, ugyancsak würzburgi tanárban egy nagy tekintélyű támo­gatója akadt, kinek a szóban forgó kérdésről táplált nézetét legjobban saját szavai fejezik ki:1 „Ich lege das Hauptgewicht auf die anatomische Prüfung und spreche mich aus diesem Grunde, wenn auch nicht mit voller Bestimmtheit, doch mit grösster Wahrscheinlichkeit, für die totale Kreuzung der centripetalen, in der Netzhaut entspringenden Opticusfasern auch beim Menschen, dem Hunde, der Katze und dem Kanin­chen aus.“ Oly elsőrangú szaktekintélynek, mint Kölliker-nek ily határozott állásfoglalása hatását nem tévesztette. Köüiker nyo mában több búvár emelte fel szavát a Gudden-féle félkereszte­ződés javára, így Jacobsohn,1 2 Hiifler3 4, Cramer,4 de első sorban Bernheimer,5 ha eltekintek attól, hogy Michel nyomán is támad­tak tiltakozók, mint pl. Delbrück,ü Jacobsohn egyoldali enucleatio után házi nyúlnál, tengeri malacznál, macskánál és majomnál Marchi osmio-bichromatos elegyével vizsgálta a chiasmában és a látóhuzamokban a friss elfajulást és kétségkívül constatálhatta a semidecussatiót a macskánál és majomnál, míg a házi nyúlnál és tengeri malacz­nál teljes kereszteződést talált. Hüfler igen tanulságos esetével kétségtelenné tette az embernél a semidecussatiót. Egy paraly­­tikusnál mindkétoldali látóideg szabad szemmel teljes el­fajulást mutatott, míg górcsövi metszeteken, melyek frontális síkban eszközöltettek, a bal látóideg alsó és külső negyedében egy kis, ép rostokból álló, zárt köteg volt látható. A teljesen elfajult chiasmában és lálólmzamokban Weigert-Pál módszeré­vel kényelmesen és biztosan követhette a fenmaradt kis rost­nyalábot, melynek lefutása következőkép alakult. A nyalábnak középső részlete megmarad ugyanazon oldalon és a tractusba követhető. Az alsó ventralis részlet lapos ív alakjában azonnal áthajlik a túlsó oldalra, a hol a tractus külső oldalán helyez­kedik el. Ezen közvetlen átjutása a keresztezett rostoknak azonban csakhamar befejeződik. Röviddel megelőzőleg azonban dorsalis rostok is jutnak át a túloldali tractusba, a honnét mindenek szerint a ganglion opticum basale-ba mennek, vala­mint hogy az agyalapi eresztékkel is szorosabb viszonyba jutnak. A minthogy Hüfler az egy látóidegben fenmaradó kis nyalábra is a semidecussatiót kimutathatta, ugyanúgy sikerült Cramer-aek és Bernheimer-nek egyoldali teljes látóideg sorva­dás esetében a félkereszteződést beigazolniok. Kiválóan tanul­ságos Bernheimer dolgozata, a mely nézetem szerint legtisz­tábban tárgyalja a semidecussatio szorosabb viszonyait. Neve­zett szerző az emberi chiasmának velőfejlődési viszonyait emberi magzatokon tanulmányozván, arra az érdekes és a helyes megítélés szempontjából igen fontos felfedezésre jutott, hogy a látóideg keresztezett nyalábja a túloldali tractusnak 1 Handbuch der Gewebelehre des Menschen. II. kötet, 2. rész. 1896. 3 Zur Frage der Sehnervenkreuzung. Neurolog. Centralbl. 1896. 3 Feber den Faserverlauf im Sehnerven des Menschen. Deutsche Zeitschrift f. Nervenheilk. 189f>. 4 Sec. Veriinder. nach einseitiger Bulbusatrophie beim erwachs. Menschen. Neur. Centrbl. 1896. 5 Die Sehnervenkreuzung beim Menschen. Wiener klin. Wochen­schrift 1896. 8 Zur Lehre von der Kreuzung der Nervenfasern im Chiasma nervor. opticor. Arch. f. Psych. XXI. ventralis síkjában fut le, míg a nem keresztezett köteg a hasonnevű tractus dorsalis felében helyezkedik el. Ezek sze­rint minden látóhuzamnak felső dorsalis felében a keresztezet­­len, alsó ventralis felében a keresztezett látóidegnyaláb fut le. E viszonyokból könnyen érthető, hogy egy adott oly esetben, a hol egyoldali opticusatrophia forog fenn, csakis hiánytalan, sorozatos készítmények menthetnek meg a hibás Ítélettől; ugyanis a keresztezetlen nyaláb a tractus dorsalis felében lévén meg, ha mi csakis a chiasma vastagságának közepéről származó metszetet vizsgálunk, úgy találunk keresztezett sor­vadást, de hiába keresünk keresztezetlen atrophiát. Bernheimer esete több évtizeden át fennálló egyoldali teljes sorvadása a jobb látóidegnek ; teljesen ép bal látóideg. A chiasma alsó ventrális feléből készült metszetek teljesen ép bal látóideget, teljesen sorvadt jobb látóideget, nagy részben atrophiás bal keresztezett látóhuzamot és ép-jobb látóhuzamot tüntetnek fel. Tehát a ventralis chiasma-metszetek csakis keresztezetten sorvadt rostokat demonstráltak, míg a felső dorsalis chiasmafélből származó metszetek a keresztezett bal látóhuzamban csak kevés sorvadt rostot tartalmaz, míg a jobb­oldali hasonnevű tractus nagyszámú atrophiás rostot tüntet fel. „Die Schnitte aus der oberen Chiasmahälfte aller anatomisch und pathologisch-anatomisch untersuchten Objecte, zeigen die Existenz ungekreuzter Sehnervenfasern beim Menschen und zwar in erheblicher Menge. Schätzungsweise kann man wohl sagen, dass sie mindestens ein Drittel aller, vielleicht auch mehr ausmachen und dass sie nicht in einem geschlossenen Bündel verlaufen.“ (Bernheimer.) Fenti, csak épen a legújabb irodalmi adatokat tartalmazó áttekintés is eléggé bizonyítja, mily kevéssé tisztázott kérdés a látóidegek kereszteződése. Jogosultnak vélem tehát, ha a kérdés fejtegetéséhez egy saját esetemmel is hozzájárulok, mely nézetem szerint több figyelemreméltó vonással bir. Az eset egy marasmusban szenvedő 56 éves nőre vonat­kozik, a kinek egyoldali, jelesen baloldali maximalis szem­sorvadása mintegy 26 éven át állott fenn; a phthisis bulbi traumás behatásra következett volt be. A bonczolásnál a bal látóideg teljesen szürkésen elfajaltnak mutatkozott, melyből fel­tűnően ütött el a teljesen ép jobb látóideg; szabad szemmel a keresztezett (jobb) tractusnak megkeskenyedése eléggé fel­tűnő volt, míg a hasonnevű (bal) látóhuzam rendesnek mutat­kozott. A Müller-folyadékban történő keményités után e viszo­nyok ugyanígy tűntek fel; az atrophiát a celloidinban eszközölt beágyazás után a Weigert-féle sorozatos collodionage és Weigert haematoxylinos festése segélyével előállított vízszintes metsze­teken tanulmányoztam. E mellett nem mulasztottam el a két látóidegből valamint a két tractusból származó frontalis met­szeteket vizsgálat tárgyává tenni, vagyis az atrophiának a látópálya harántmetszetére eső kiterjedését megfigyelni. (L. 1. és 2., illetve 3. ábrát.) Leírásomat legczélszerübben a horizon­talis metszeteken kezdem meg és az így nyert képeket ki­egészítem a frontális metszetek képeivel. Az 1. ábra az agyalaphoz közeleső, tehát a chiasma felső, dorsalis feléből származó vízszintes metszetet képvisel. Itt figyelmünket első sorban a nagy fokban sorvadt bal látó­ideg köti le, melynek csupán medialis szélén találunk egy igen satnya, nehány varicosus velőshüvelyű idegrostból álló nyalábocskát. A. sorvadt látóidegnek a chiasmával való talál­kozása helyén ép rostokat látunk, melyek a chiasma elülső concav széléből ugyancsak concav ívek alakjában a sorvadt látóidegbe hatolnak és itt kéveszerűen bomlanak fel; egyes szálaik meggörbiilve a sorvadt látóideg medialis feléből át­kanyarodnak ennek lateralis széléhez illetve a chiasmának bal széléhez, a hol az idegrostok szélesebb sclerotikus csíkok által elkülönített keskenyebb pamatokba szedődve futnak a bal tractusba. Eme leirt rostok, melyek tehát a chiasma elülső széléből indulva ki, kacsszerű meggörbüléssel benyomulván a látóidegbe, a túloldali tractusba jutnak, kétségkívül a Michel által leirt és a Küllikcr által is kiemelt „Schleifenbildung“ czímű rostlefutásnak felelnek meg. E kacsképződésre nézve, épen saját vizsgálataim alapján, azt kell kiemelnem, hogy ez legkifejezettebben a chiasma vastagsága közepén történik meg,

Next

/
Oldalképek
Tartalom