Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)

1897-07-25 / 2. szám

1897. 2. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZÉ T 59 látott, míg a látóideg chronikus interstitialis gyuladása, vala­mint a perineuritis mindannyiszor jelen voltak, sőt gyakran a retina s chorioidea is mutattak gyuladásos tüneteket. 0 azt hiszi, hogy a gyuladás a látóideg szemteke mögötti részéről harapózik a papillára. Uthoff esetei a gyuladás leterjedésének valódi klassikus példáit nyújtják. A széttolt s varicosusan túltengett idegrostok között aprósejtes infiltratio von oedemával, a kis erek meg­szaporodtak, az erek falzatai aprósejtosen infiltráltak, az inter­vaginalis űrt sejtes izzadmány tölti ki. Az objective bírálónak, kinek véleményét nem befolyá­solja előzetes állásfoglalás már ezen esetekből is arra a gon­dolatra kell jutnia, hogy mind a két keletkezési mód lehet­séges. Végeredményben azután úgy a pangás útján, mint a leterjedés útján keletkező papillitis az ideg secundaer degene­­ratiójára vezet s ebben a stádiumban még az anatomikus vizsgálatok sem deríthetik ki a keletkezés módját. Egy glaucomában megvakult szem számos gyuladásos tünetet mutathat, de annak eldöntése, hogy e tünetek elsőd­legesek vagy következményesek, majdnem leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik, s jól tudjuk, hogy a glaucoma kelet­kezési módja ma is vitás. így vagyunk sok tekintetben az eddig ismertetett vizsgálatokkal is. A leterjedő gyuladás ana­tomikus bizonyítékai kétségtelenek. De a strangulálás anatómiai lelete még mindig hiányzott, pedig ez döntő érvül szerepelhet a másik alak előfordulására; lássuk, mennyiben sikerült saját vizsgálataim által a felvetett kérdés megoldásához hozzá­járulni. 1. P. J. 19 éves férfi 1895. deczember 9-dikén Kéthj Károly tanár úr klinikáján halt meg. Az enucleált szemtekéket 5 milliméternyi látóidegcsonkkal Genersidi tanár úr volt szíves vizsgálatra átengedni. Az eset idegkórtani részleteit „agyacs megbetegedés bonczlelet kapcsán“ czímmel Donáth Gyula tagtárs úr egy e helyen tartott bemutatás kapcsán az Orvosi Hetilap 1896-dik évi 20 dik számában részletesen közölte. A beteg általános megbetegedését 1893-ból származtatja. Az 1895. május 22-dikén Moíir Mihály tagtárs úr által megejtett vizsgálatkor a beteg látása 5/7, közelpont 120 mm., pupillák középtágak, fényre jól reagálnak, mindkét szemfenék ép. Ugyancsak épek voltak a szemfenekek augusztus 3-dikán a Kéthj tauár klinikájára való felvételkor, de október 26-dikán „vérzéses papillitis“ képei jelentek meg. Az életben felállított diagnosist a Genersich tanár által deczember 11-dikén megejtett bonczolás igazolta, a mennyiben az agyacs daganatát derítette ki. A bonczolási jegyzőkönyv diagnosisa így szól: Sarcoma medullaro in verme cum devastatione ejusdem fere totali et hydrocephalo chronico interno et compressione cerebri, corporis quadrigemini et absorptione laminae vitreae cranii, atrophia nervorum opticorum, oculomotoriorum, troch­learium. Hyperaemia renum et hepatis. A szemtekéket formolos kezelés után absolut alkoholban kaptam, a szokásos celloidin leágyazás után úgy ezen, vala­mint a következő eseteket is az egyetemi szemklinika labora­tóriumában dolgoztam fel. Mint a praeparatumok valamint az ezekről Scholtz Kornél szemklinikái gyakornok, barátom által készített photograpliiai felvételek mutatják, a papilla nervi optici 1 mm.-nyíre emelke­dik ki; a szomszédos retina ránczos, a széttolt idegrostok között mint látható, az erek mentén kis fokú aprósejtes infiltratio van, a physiologikus excavatiót laza sejtszegény szövet tölti ki, sem a látóidegben, sem annak hüvelyében kifejezett gyuladásos tünetet látni nem lehet, de a központi éren egy rendkívül jellegzetes s eddig tudtommal még le nem irt elváltozás lát­ható. Az érfalzat ugyanis a lamina cribrosa niveaujában az űrtér felé 4—5 hullámú beemelkedést mutat, ezeket épen a lamina cribrosa vonalainak megfelelő csipkék szakítják meg. E lelet absolut bizonyítékát nyújtja azon eddigelé épen anato­mikus úton be nem igazolt ténynek, hogy a jól kivehető oedema mellett ér strangulatio van jelen. Ezen körülményből, a gyuladásos tünetek hiányából, valamint a papillitisnek az életben való keletkezési módjából joggal következtethetjük, hogy adott esetben az intracranialis nyomás emelkedésből származott egyszerű pangásos papillával van dolgunk. A daganatnak az agyacsban való székelése, a tentorium cerebelli ellentállása, a gyomrocsiirök közlekedésének gátlása s a vena Galeni magnara való nyomás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az intracranialis nyomás emelkedés oly fokot érjen el, mely a látóidegfőn is pangás keltésére elegendő. A lamina cribrosa lemezei tájékán keletkező oedema, ennek stranguláló hatása s így multiplicatorkép való szereplése az anatomikus leletből kétségtelen ! 2. H. J. 16 éves fiú szemeit 1897. junius 28-dikán vizsgálhattam meg. Látása 5/15, mindkét szemfenéken gomb­­szerűen kiemelkedő, izzadmánynyal és vérzésekkel fedett papillák voltak láthatók. A beteg 1896. július 27 dikén Korányi tanár úr klinikáján halt meg. A sectio igazolta a tumor cerebelli diagnosisát, a mennyiben a vermis superiorban nagy diómekkoraságú solitaer tuberculum foglal helyet. Az egyik szemet vizsgálat czéljából Pertik tanár úr szíves volt átengedni. A jó visus, a papillitis kinézése, az elváltozás újabb keletűsége mellett szólt s valóban, mint a Weigert szerint fes­tett készítmények mutatják, a látóideg rostjai teljesen épek, de a perineuritis a papillitis gyuladásos keletkezése mel­lett szól. A daganat tuberculoíikus jellege a gyuladásos alak jelentkezését, a cerebellumban való elhelyezés annak korai kifejlődését eléggé megindokolja. 3. Z. A. 41 éves férfit 1894. április 10-dikén vették fel Kétly Károly tanár belgyógyászati klinikájára. Látása mind­két szemén 1891-ben kezdett romlani. Jobb szemén kézmozgást sejtett, a balon szem előtt olvasott ujjakat. Mindkét oldalon atrophiába hajló papillitise volt. A sectio tyúktojásnyi agyacs daganatot derített ki, mely a kis agyvelő legnagyobb részét tönkre tette. Ez adatokat Jendrassik tanár úrnak, a szemek átengedését pedig Pertik tanár úrnak köszönhetem. Apapillák körülbelül 1 mm.-nyíre emelkednek ki, sűrűn infiltrált kötő­szöveti vázból állanak, a központi erek falzata nagy mérték­ben vastagodott, a látóideg hüvelyei izzadmánynyal teltek, vastag falúak, az ideg kötőszöveti váza jelentékenyen hyper­­trophiás s maga az ideg, mint a készítmények s photogra­­pliiák mutatják, egyetlen ép idegrostot sem tartalmaznak. Adott esetben tehát a perineuritis, neuritis interstitialis és a secundaer atrophia praevaleál. De hogy a gyuladásos tünetek elsődlegesek voltak-e vagy csak az oedemából keletkeztek, adott esetben, midőn a papillitis már három éve vagy még régebben állott volt fenn, senki sem döntheti el. íme ez eset jól Mustrálja azt, hogy erőszakosan általánosítani nem szabad! Pedig a dolog természeténél fogva a látószervek többnyire csak ilyen előrehaladott stádiumban jutnak anatomikus vizsgálat alá. E három eset elsejében tehát az oedema praevaleál ér­­strangulálással, az infiltratio csekély s a retinára és chorioideára nem terjed reá. A második esetben az oedema kisebb szerepet játszik, a gyuladásos tünetek lépuek előtérbe, de az idegrostok még épeknek látszanak. A harmadik esetben legnagyobb fokú perineuritis és neuritis interstitialis tüneteit látjuk secundaer atrophiával. Mindez eléggé támogatja azon felfogásomat, hogy az agydaganatok kíséretében keletkező papillitiseket két csoportba kell sorolni, az egyik a pangásos, a másik a gyuladásos ere­detű alak. Ha a papillitis pathogenesiséuek ezen dualistikus magya­rázatát értékesíteni akarjuk, az első kérdés, melyre felelnünk kell, hogy milyen esetbben melyik alak van jelen. A dolog természetéből már eleve valószínűnek látszik, hogy a pangásos alak a tulajdonképeni álképletek eredménye, míg a gyuladásos inkább tuberculum és gumma kíséretében fordul elő, mert igaza van Rochon-Duvigneaud-nnk, mikor az intraocularis daganatok analógiájára hivatkozik. Az uvea 1 !

Next

/
Oldalképek
Tartalom