Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)
1897-04-25 / 1. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 16. számához.1. szám. Budapest, 1897. évi április 25. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. Tartalom: Ooldzieher Vilmos dr.: A szemfenék Hutchinson-féle elváltozása. (Retinitis circinata Fuchs.) — Crainiceanu György tnr.: Az iris mögötti hályogkivonásról. — Kocsis Elemér dr. : Az asthenopia muscularisról. — *** : A színtévesztés kijavítása. — Lettner Vilmos dr.: Klinikai közlemények. I. Ophthalmia electrica egy esete. II. Koponya alapi repedés okozta elváltozások a szemen. — Irodalmi szemle. — Vegyesek. A szemfenék Hutchinson-féle elváltozása. (Retinitis circinata Fuchs.) Irta Goldzieher Vilmos dr., egyetemi tanár. 1887-ben alkalmam volt az „Orvosi Hetilap“-ban 1 és a „Wiener med. Wocbenschrift“-ben (26. szám) egy sajátszerű retinamegbetegedést leirni, mely addig úgyszólván teljesen ismeretlen volt és melyet én- is még csak három egyénnél láttam. Ezen bántalom az akkor rendelkezésemre állott csekély számú észlelés daczára annyi jellemző és közös vonást mutatott és annyira lehetetlen volt a már ismert klinikai csoportokba sorozni, hogy szükségesnek véltem ezen alakot mint önálló bántalmat körülhatárolni. E közlemény végén előadandó okokból ezen bántalom megnevezésére „a szemfeuék Hutchinson-féle elváltozása“ czimet választottam. Mivel azon folyóiratok, melyekben munkám megjelent, a szorosában vett szakköröknek nehezen hozzáférhető s mivel a munka maga úgy látszik, meglehetősen ismeretlen maradt, bátor leszek jelen helyen leírásom főbb pontjait újból előadni és újabb rendelkezésemre álló tapasztalataimat hozzáfűzni. Eseteimben a retina oly megbetegedéséről volt szó, melynek székhelye a retina legcentralisabb részlete volt, úgy azonban, hogy a reczehártya anatómiai és funktionalis központja, a fovea centralis ép volt. A macula lutea körül különböző nagyságú, gyakran igen nagy és különböző alakú, világos foltok voltak találhatók, melyek némelykor mirigyszerűen („drusenförmig“) lebenyzettek, némelykor veseszerűen kiöblösödöttek voltak és melyek különböző távolságban egymástól rendesen symmetrikusan vették körül a macula luteát, úgy hogy egymással összefolyva egy oly kört képeztek volna, melynek mathematikai középpontja a fovea centralis lett volna, így volt ez meglepő következetességgel négy megvizsgált eset közül háromban, míg a negyediknél a foltok nagyobb része a macula lutea alatt volt s fölül csak egészen kicsiny pettyek voltak. A foltok színe nem oly fehér, mint a sclera szemtükri képe, de nem is oly sárga, mint némely plaque-é retinitis albuminuricánál; de minden esetre sárgába játszó árnyalatuk volt. Pigmentszegélyük nincs, ha közelükben azonban mégis van néhány barnás-vörös festenyszemcse, akkor nem chorioidealis festenyről, hanem előző vérzések maradványairól van szó. A papilla mindig rendes, lobos változásnak rajta semmi nyoma. A retina peripheriája teljesen ép lehet, de mutatkozhatnak ott is élénk fehér, kicsiny elszórtan fekvő pettyek. Rendesen a retinalis edényeken sem láthatók elváltozások, a nagyobb temporalis irányban haladó artériák (art. tempor. super et inf.) körülhatárolják vagy keresztezik a plaque-okat; a szemtükri lelet mutatja, hogy ezen góczok közvetlen a nagyobb edények alatt feküsznek. A foltok azonban semmi esetre sem bemélyedések a szemfenékben, mivel a legélesebb tükri vizsgálattal sem lehet niveau különbséget kimutatni. A megtámadott szemek látóképessége nagy fokban leszállított, mint az a priori a bántalom székhelyéből következik. Centralis scotoma van jelen, a látótér határai azonban rendesek. A fényérzés úgy látszik teljesen normális, legalább is nincsen észrevehetőn leszállítva. A bántalom korlátozódhatik egy szemre, mialatt a másik szem teljesen ép marad, vagy 1 I.ásd még Bpesti kir. Orvosegyesület óvk. 1887. évf. 91. 1. pedig megtámadja az illető egyén mindkét szemét, ha különböző erősségben és időközökben is. A belső szervek vizsgálata különösebb változásokat nem mutatott. Az esetek egyikében sem volt kifejezett szívbántalom; a vizeletben nem volt sem fehérje, sem czukor. Eseteimben azon kiviil syphilis, scrophulosis és leukiimia teljes biztossággal ki volt zárható. Az éveken át folytatott vizeletvizsgálatoknál sem mutatkozott semminemű rendellenesség. Az egyetlen elváltozás, melyet ki tudtam mutatni, az literek atheromatosisa volt és egy esetemben a vizsgálat idejében embolikus lágyulás által okozott hemiplegia volt jelen. Daczára annak, hogy összes betegeim magasabb életkorban voltak, ezen intraocularis bántalom és az arteriosclerosis együttes jelenlétét — mint azt később ki fogom fejteni — nem tartottam véletlennek. Az általam megfigyelt 3 egyén nő volt. A mi a betegség lefolyását illeti, az rendkívül chronikus és fájdalmatlan. Betegeim egyike sem tudta a betegség kezdetét megmondani. A bántalom, mint azt egy esetben láttam, évekig majdnem változatlan maradhat (eltekintve a később említendő vérzésektől). A prognosis nem tűnt fel nekem absolut kedvezőtlennek, mivel a szemfenéki góczok felszívódásra képesek voltak. Ezt látszott bizonyítani egy akkor (1887) még megfigyelésem alatt álló eset, melynél a foltok nagy része eltűnt, egy más része a retina helyenkinti atrophiájába ment át, de tűrhető látóélesség állott be. Összes eseteimben a lefolyás alatt vérzéseket láttam fellépni a retinalis edényekből. A vérzések alakja rendkívül jellemző volt. Teljesen különböztek ama frecscsenő vérzésektől, melyek pl. a retinitis albuminurica lefolyásában lépnek fel. Eseteimben csíkszerű haemorrhagiákat láttam, melyek eredetileg kevéssé telt piros színben szorosan valamely nagyobb arteria mellett, azzal párhuzamosan és kezdetben valószínűleg csak az illető edény burkában feküdtek. Ezen vérzés kezdetben oly gyengén színezett lehetett, hogy a figyelmet elkerülte, csakhamar azonban növekszik, a plaque-ok egy részét ívben körülveszi és mint egy esetben láttam, oly nagyfokúvá válhat, hogy az egész üvegtest átivódik, a látóképesség pedig a fényérzésig' sülyed. Egynéhány hóval rá azonban ezen hatalmas vérzés több plaque-kal együtt felszívódott, a látóképesség tetemesen javult. A mi ezen bántalom boncztani jellegét és genesisét illeti kimutattam annak idején, a mennyire persze górcsövi lelet hiányában lehetett, hogy sem chorioiditisről, sem pedig colloid kinövésekről nincsen szó. Azt, hogy exsudativ chorioidealis folyamat nincs, mindenekelőtt a festeny hiánya, a fentemlített góczok körül bizonyítja, azután a góczok felszívódási képessége, végül azon körülmény, hogy a fényérzés mindig normalis volt. A colloid kinövések felvételének, milyenek épen ezen időben Nieden, Hirschberg s másoktól újból behatóan le lettek írva, a szemtükri vizsgálat szólt ellene. Ezek szerint azon következtetést kellett vonnom, hogy csak a retina oly bántalmáról lehet szó, mely nem lobos teripészetű, mint az a papilla és a szemfenék peripheriájának normalis voltából kitűnik. „Ha a góczoknak tükörrel megállapított fekvését vesszük irányadónak, úgy a folyamat csak a retina középső vagy hátulsó rétegeiben lehet localizálva. A betegségünknél oly gyakran fellépő vérzések továbbá azt engedik sejtetni, hogy ütérmegbetegedés forog fenn, mely esetleg az egész folyamat kelet
