Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)
1896-11-29 / 5-6. szám
1896. 5—6. sz. ■ ‘•X: () R V 0 S I H E T 1 LAP — S Z E M É S Z E T A partialis cataracták lelietnek időlegesek, azaz később teljes hályoggá átalakulók, vagy állandók. Ez utóbbi sajátságát inkább mutatják a veleszületettek, míg az életben képződök nagyobb része az első csoportba tartozik. Sohasem szokott teljessé válni a cataracta polaris anterior és posterior, de ezek különben is nem a lencserostok elváltozásában, hanem a lencsetok körülírt burjázásában lelik magyarázatukat, okozva a cornea perforatiója, illetve az arteria hyaloidea rendellenes obliteratiója által. Az esetek legnagyobb többségében totálissá lesz a hályog, ha magának a lencsének vagy lenesetoknak sérülése ment előre. Nem is igen szoktuk a beteget azzal biztatni, hogy az ilynemű sérülés után támadott látás romlása majd megállapodik; nyert ügyünk van, ha idővel operative látásából, a mennyit tudunk, visszaadhatunk. Arra számítani, hogy a fejlődésnek indult hályog részleges marad, nem lehet: egy időre talán lassúban halad, vagy meg is állapodik az elszürkülés, mint azt discissiónál nem egyszer van alkalmunk tapasztalni, de elvégre mégis csak teljes lesz a hályog. Legutóbbi időben volt alkalmunk észlelni oly esetet, melyben a 3 év előtt elszenvedett sérülés után jelenleg is csak egy kis körülírt hályog található. Az eset nem áll egyedül az irodalomban, de nem éppen gyakorisága miatt legyen szabad röviden ismertetnem. Cs. Gy., 46 éves földbirtokos, 1893. május hó 1-jén azon panaszszal kereste föl az egyetemi szemklinikát, hogy két hét előtt kocsizás alkalmával lőfegyvere hirtelen elsülvén, valami jobb szemét megcsapta s utána látása megromlott, harmadnapra pedig szeme fájdalmas lett. A rossz látás azóta állítólag egyenlő fokban áll fenn. Bal szemén gyermekkora óta keveset lát. Az akkor megejtett functionalis vizsgálat alkalmával azt találtuk, hogy jobb szemén 2 méterről olvas ujjakat, fényérzése és projectiója jó; a bal szem látása a rendesnek ^ío-e. Objective a limbus alsó részében egy 2 mm. hosszú függélyes seb, a cornea szurkáltsága és erős iritis tünetei voltak láthatók. Az izgalom 10 nap után megfelelő kezelésre (bórsav borogatás, atropin) megszűnt s a visus 5/3°-ra javult. Idegen test sehol sem volt felfedezhető, azonban a lencse alsó részében körülírt fonalszerű homályokat találtunk. Ily állapotban hagyta el a beteg a klinikát május 11-én. Folyó év junius hó 7-dikén újból bemutatta magát s meglepetésünkre azt tapasztaltuk, hogy a 3 év előtt sérült szem látása nemcsak hogy nem rosszabbodott, de majdnem teljessé (j'ji V) lett. A beteg első ittlétekor észlelt partialis cataracta, most is mint a lencsében alul, a kérgi részletben egyenesen hátrafelé terjedő, hengeralakú homály volt, a tágított pupilla mellett végzett vizsgálatnál, kimutatható. A szemfenék teljesen épnek bizonyult, idegen test felderítése most sem sikerült. Különben az egyénnek e szemére vonatkozó panaszai egyáltalán nincsenek, s csak a presbyopiáját korrigáló üveg rendelése czéljából kereste fel újra a szemklinikát. Érdekes, hogy a szem az eléggé súlyos sérülést mily jól kiheverte. A jelenleg található egyedüli elváltozás a leírt partialis hályog, mely peripherals elhelyezödésénél fogva a látást is alig zavarja; a cornea alsó szélén megmaradt kis heg optikai szempontból nem jöhet számításba. A részleges lencsehomály magyarázatát jelen esetben úgy adhatnék, hogy a sérülés okozta lencsetok sebe nem volt nagy, j s e kis folytonosság megszakítást is, minthogy az éppen iris mögött jött létre, maga az iris segített elfedni; ily módon a csarnokvíz hosszas behatásától megóvott lencse csak egy kis részletében szürkült el. Az iris e mechanikus befolyásán kívül természetesen másik tényezőként a lencsetok sebének gyors záródását is fel kell vennünk. Hogy bent foglal-e helyet az idegen test a szemben, e felöl bizonyosat nem állíthatunk. A szerfölött kedvező lefolyás, az évek után is hiányzó reactio, a látásélesség majdnem teljes visszatérése, határozottan ellene szólnak a felvételnek, míg viszont a sérülés módja és körülményei azt látszanak bizonyítani, hogy a sértő eszköz (sörét, fémdarabka ?) a corneát, irist és lencsét is átütve, a szemben maradt. Retinalis vérzésnek, érhártya berepedésnek vagy üvegtesti zavarodásnak azonban nyomát sem látni; 47 de lehetséges, hogy az idegen test okozta elváltozás a szemfenéken oly csekély, vagy annyira peripherikus, hogy feltalálását a lencsehomály akadályozza; végre az sem zárható ki, hogy az idegen test egyáltalán iitödött neki a liátulsó szemburkoknak, hanem a lencsén átjutva, saját nehézségénél fogva lemerült az üvegtestbe, s a corpus ciliarehoz közel valahol betokolódott. Feltűnő minden esetre, hogy a benne levő idegen testet mily soká tűri el a szem békésen, bár több ez irányban tett pontos észlelés az irodalomban ennek a lehetősége mellett tanúskodik. Lettner Vilmos dr. KÖNYVISMERTETÉS. Dr. Emil Bock: Zur Kenntnis der gesunden und kranken Thränendriise. Wien, Verlag von Josef Safar. 1896. 90 lap, ára 1 frt 40 kr. A könymirigyrol cs betegségeiről terjedelmes munkát írt Bock, laibachi főorvos. Számos esetet közöl, a melyekben a könymirigy - nek elváltozásait és működési zavarait észlelte, ismerteti az ép és beteg könymirigynek boncztanát, leírja a rajta fellépő gyuladások tüneteit, fejtegeti az előidéző okokat s végül kutatásainak eredményét a következőkben foglalja össze : A könymirigy nagysága, alakja és elhelyezése ép viszonyok között is igen változékony ; így pl. főleg a mirigynek szemhéji része olykor szabad szemmel alig látható, míg máskor babnagyságú is lehet, a nélkül, hogy kóros volna. Önálló lobos megbetegedések ritkán fordulnak elő a könymirigyben. Okaik lehetnek sérülés, meghűlés, acut fertőző bajok, syphilis, tuberculosis, leukaemia, mumps. Gyakran társul hozzájuk a nyálmirigyeknek megbetegedése is; összefüggést a kettő között nem lehetett kimutatni. Közvetlen oka az ilyen idiopathikus gyuladásoknak mindig infectio; a fertőző anyag vagy a vér útján, vagy a kötőhártyán és a kivezető csöveken át jut a mirigyhez. Az eredmény a mirigy megnagyobbodása; később a mirigyszövet elpusztul és kötő-, illetőleg sarjszövettel pótoltatik. Jóval gyakoribbak a szem egyéb részeinek, főleg a kötőhártyának gyuladásos bajaihoz társuló könymirigy-betegségek. A gyuladás föképen a szemhéji mirigyrészt illeti; lefolyása lehet acut vagy chronikus, rendesen gyógyulással végződik s csak igen ritkán vezet a mirigy elgenyedésére. A mirigyszövet rendszerint ép marad, a lob csak a kötőszövetre szorítkozik. A bajnak okai lehetnek mikroorganismusok, a melyek a fertőzött kötőhártyáról a kivezető csöveken át jutnak a mirigybe, vagy pedig a megbetegedett szomszéd szövetekből vándorolnak belé. Más esetekben a kivezető csövek a szomszédos részek duzzadása által összenyomatnak s a mirigyben pangó váladék okozza a lobot és megnagyobbodást. Lehetséges végül, hogy reüectorikus és vasomotorikus zavarok is közrejátszanak. A könymirigynek ilyen symptoraatikus gyuladásaira különösen scrophulosis és lues hereditariában szenvedő egyének hajlamosak. A lobos könymirigy kevesebb váladékot termel, mint az ép. Hogy a szem sok esetben mégis erősen nedvező, annak oka a gyuladt kötöbártyának fokozott elválasztásában rejlik. A könymirigy elsorvadása igen ritka dolog s csak a kötöhártyának igen nagyfokú elsorvadásához társul. A szerző végül összefoglalja a könymirigy beidegzése felöli ismereteket s azt találja, hogy ezek a klinikus észleleteknek meg nem felelnek s így ezen kérdésnek felderítésére további kutatások válnak szükségesekké. Schotte Kornél dr. Dr. V. Fukala: Heilung höchstgradiger Kurzsichtigkeit nebst Angabe einer leichtfasslichen Methode zur schnellen Berechnung der Axenlänge, optischen constanten des Auges und Bildgrösse. 192 lap. Leipzig u. Wien. Deuticke 1896. 2 frt 40 kr. liitkán jelenik meg könyv a szükebb körű szakirodalom terén, mely annyira megérdemli nemcsak a szakkörök, hanem az egész müveit világ érdeklődését, mint az, melynek czíme e sorok elején áll, és melyben szerzője összefoglal mindent, a mit a ’.J
