Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)
1896-11-29 / 5-6. szám
1896. 5—6. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 43 Igaz pl., hogy a cornea közepe táján levő, kisebb idegen testek eltávolításánál előnyösebb, ha e hely mögött a színes iris van, s nem a fekete pupilla; de cocainnal végezve az érzéstelenítést sem tágul ki a pupilla azonnal, hanem jóval később, mint a teljes érzéstelenség bekövetkezése. Ha utólag tág is a pupilla egy ideig, nem sokat határoz; ha kötni is kell a szemet, semmit. Vannak azonban műtétek, melyeknél a pupilla tágsága nagyon számba jön. így az iridectomiánál nagyon szeretjük, ha a pupilla szűk, mert biztosabban készíthetünk szabadszárú colobomát. De szűk pupillát cocainozás mellett is könnyen elérhetünk valamely mioticumnak előzetes becseppegtetésével. Ez még a tropacocainuál sem válik feleslegessé, mert itt az a kisfokit pupillatágítás sem előnyös, mit ezen szer okoz. Végre az iridectomiával végzett hályogoperálások végzésénél a cocainmydriasis igen kellemes a kés vezetésénél, különösen szűk csarnok mellett, de nem szívesen tennők tággá a pupillát más mydriaticummal, mely a sebkészítés után a pupillát nem engedné annyira megszűkülni, a mennyire az iris kimetszéshez szükséges. A tropacocainnál vagy egyik, vagy másik előnyről le kell mondanunk. Említenünk kell még a cocainnak egyik kellemetlen mellékhatását a cornea felszínes kiszáradását. Ezt azonban kellő gondossággal mindig elkerülhetjük, viszont bármely más anaestheticumnál tehát a tropacocainnál is — felléphet az, minthogy magyarázatát épen az érzéstelenségben s így a reflectorikus pislogás kimaradásában leli. A mi a tropacocainuak a cocainnál kisebb mérgező hatását illeti, ez a szemorvosi praxisban nem annyira fontos, mint más orvosi szakokban. Egyszerűen azért, mert a becseppentésnél a szervezetbe jutó mennyiség oly csekély, hogy baj belőle sohasem származik. Subconjunctivalis injektióknál in kább számba jön a mérgezés veszélye, viszont ezeket sokkal ritkábban alkalmazzák. A szemklinikán a tropacocaint subconjunctivalisan nem alkalmaztuk s így a hatásról sem szólhatok. Végül el nem vitatható jó tulajdonsága a tropacocainnak, hogy antiseptikus hatású és nem romlik hosszú idő múlva sem. (Tény, hogy a kísérleteimből visszamaradt oldat féléven túl sem mutatott semminemű zavarodást.) Ezen tulajdonság, a többszörte nagyobb ár mellett is, határozott előny a cocáin felett, s különösen figyelemre méltó azok számára, kik kis fogyasztás daczára, mégis kéznél óhajtanak tartani valamely érzéstelenítő szemcseppet. A mondottakból kitűnik, hogy a tropacocain, leszámítva a két utóbbi, rendes használatban csak kevéssé számbajövő előnyt, más tekintetben a cocain mögött áll, s azt a szemorvosi gyakorlatban feleslegessé nem teszi. Egyes esetekben azonban mint pótszer, jó szolgálatot tehet. A fény behatása a szemre. Ogncff1 Pflüger Archívumában a villanyos fénynek a szemre való hatásáról nagy jelentőségű tanulmányt tett közzé. Kísérleteit a Struve és társa czég vas- és aczélgyárában tette, hol a fémek olvasztása villanyos úton történik. A munkások ez eljárás bevezetése után csakhamar szembajokról kezdtek panaszkodni s a Maklakoff2 tanár által végzett vizsgálatok tényleg kiderítették, hogy az erős fényben dolgozó munkások szemei előbb könnyeznek, égnek, majd nyákos-genyes kötőhártya gyuladást kapnak, a bőr pedig czafatokban leválik. A behatás helyét pigmentatio jelzi. Ilyen vagy hasonló észleleteket már többen tettek volt s valamennyi észlelő megegyezik abban, hogy e változások okát a hyperibolyás sugarakban kell keresni. Ezen tényt azonban csak Widmarlc-nnk3 sikerült bebizonyítania. Ö mindenek-1 Einige Bemerkungen über die Wirkung des elektrischen Bogcnlichtcs auf die Gewebe des Auges von I. Ogueff in Moskau. Archiv für die ges. Physiologie. Bd. 68. 2 Archives d’Ophtalmolpgie. IX. 1889. 3 Widmark. Beitrag zur Ophthalmologie. 1891. Ueber den Einfluss des Lichtes auf die vorderen Medien des Auges. előtt beható tanulmány tárgyává tette a fénynek a szem elülső közegeire való hatását. E czélból az úgynevezett hóvakság, az ophtalmia electrica s a villám által okozott elváltozások gondos leírását adja. Mindhárom betegség kétségtelenül igazolja, hogy az intensiv fény a szem elülső részében és pedig a kötőhártyában, a szarúhártyán, szivárványhártyán és sugártestben izgalmat okoz. Kísérleti úton eldöntötte, hogy a szem felszínén keletkező ez elváltozásokat nem káprázás okozza, azaz nem fogható fel, mint a retina reflex hatása, hanem direct izgalomnak kell tekinteni. További klassikus berendezésű kísérletei azt is kiderítették, hogy ez elváltozásokban a világító sugaraknak nincs számbavehető szerepük, hanem a hyperibolyás sugarak azok, melyek a nyúl szemén kötőhártyahurutot és chemosist, a cornea epitheljének kikopását s a szöveti borusságot, a miosist és az iris színváltozását okozzák. Sőt e sugarak lencsehomályokat is hoznak létre. Ogneff kísérleteit békákon, nyulakon és galambokon végezte. A villanyáramot 250—500 accumulator szolgáltatta s körülbelül 5000 — 8000 gyertyafénynek felelt meg. A fény igen gazdag volt ibolya- és hyperibolya-sugarakban. Meleghatásról szó sem lehetett. A hatás — úgy mint emberen — 4—8—10 óra után következett be. Rövidebb behatásra csak kötőhártya-izgalom, hosszabb idő után azonban cornea-fekélyedés keletkezett, sőt néhány állat el is halt. A mikroskop alatt rövid ideig (15—20 perez) tartó behatás után a cornea fix sejtjeiben szaporulat volt látható, míg hosszabb ideig tartó behatás után előbb a sejtmagvakon, utóbb a protoplasmán necrosis tünetei jelentkeztek. A retina nagyon ellentállónak bizonyult s a Cornea elváltozásai semmi esetre sem magyarázhatók a retina káprázásából. Schulde Vilmos1 tanár pedig ugyancsak a hyperibolyás sugaraknak a szemre való hatásában ismerte fel azon tényezőt, mely a retina kifárasztása által alkalmat ad a téves vöröslátás (erythropsia) keletkezésére; valamint a pterygium fejlődésére. Mindezen adatok eléggé igazolják, hogy a photochemikus sugaraknak a szemre való hatása igen jelentékeny. E körülmény hangsúlyozása ma annál is inkább időszerű, mivel a mindinkább terjedő villanyos ívfény e sugarakban igen gazdag. ír. E. 25. szemószi congressus Ileidelbergában 1886. augusztus 5—8-ig. Közli Goldzieher Vilmos tanár. Ünnepélyes megnyitás: augusztus 6-dikán. 1. Hess (Mainz) megnyitja az ülést, melynek egyedüli czélja a múlt évben hozott határozat értelmében, a Graefeérem Leber Tivadarnak való átnyujtása és felszólítja llippel tnr-t, hogy az ünnepélyes emlékbeszédet tartsa. 2. llippel tanár Graefe Albrecht életét, érdemeit leírja és iiunepli, áttér azután Leber Tivadar és iskolájának érdemeire és átnyújtja neki a 10 évvel ezelőtt Helmholtznak odaítélt legfőbb kitüntetést: a Graefe-érmet. 3. Leber szép és szellemdús beszédben köszöni a kitüntetést. I. ülés 1896. csütörtökön, augusztus 6-dikán, délután. Elnök: Swansy (Dublin). 1. Nieden (Bochum). Az Emmerich-Scholl-féle rákser um és a formol használatáról inoperabilis szemdaganatoknál. A daganatok erysipelas-méreggel való kezelése régi dolog. Már 30 év előtt Busch bonni tanár fekélyes rákokat erysipelas-1 Erythropsia: „Vórfoltok“ hómezőn és alkonyaiban vöröslátás. Előadta a m. tud. akadémia III. oszt. 1893. márczius 18-dikán tartott ülésén. Orvosi Hetilap Szemészet 1893. 2. sz. Az erythropsia (a téves vöröslátás) élettani meghatározása. Előadta a m. tud. akadémia III. oszt. 1894. október 22-dikén tartott ülésén. U. o. 1894. 5. sz. A pterygium növéséről. U. o. 1894. 4—5. sz.
