Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)

1896-08-30 / 4. szám

189(5. 4. sz.

ORVOSI H E T I L A P — SZEMÉSZ E T

A mágnesmütéteket gyakorló szemorvosok általában két csoportba sorakoznak. Az egyik élén Hirschberggel a gyenge raágnesvasat használja oly módon, hogy a vékony hegyben végződő eszközt a szem belsejébe bevezeti s ott az idegen testet felkeresi vagy legalább is annak közelébe férkőzik. Mások mint Schloesser, Ilaab, Schmidt-Rimpler erős mágnest alkalmaznak, de azt nem vezetik be a szembe, hanem csak a szemteke külső falához értetik s így távolabbról, de nagy erővel igyekeznek a vasdarabot kihúzni. Az elektromos áram mindkét eljárásnál lehet állandó vagy megszakított. Schloesser újabban egy készüléket szerkesztett, a melyet az orvos bármely villamos ívlámpa helyére felcsatolhat s a műtétet elvégezheti, llv erős mágnessel a vasdarabot egészen a szemteke faláig lehet húzni a seb környékén s onnan egy gyenge, Ilirschberg-féle eszközzel kivenni. Előnye ezen eljárásnak, hogy nem szükséges mélyen a szemtekébe behatolni s ott esetleg különböző irányban kutatva, az üvegtestet szétroncsolni; előnye továbbá az is, hogy a fémdarab nagysága az eredményre nézve nem határoz. Hátránya az, hogy kórházban nem igen alkalmazható; a beteget rendesen valamely physikai intézetbe kell vinni, a hol ágyba nem lehet fektetni s így narkotizálni sem. E mellett óriási fájdalmakkal jár s az erőszakosan kifelé hatoló fémdarab útjában líjabb vérzéseket, retinaleválást vagy egyéb bajt okozhat. Hirschberg gyenge mágnesével, a melyhez csak kisebb áram szükséges, sokkal kíméletesebben lehet eljárni; gyakorlott műtő óvatos vezetéssel a szemteke bármely részéből kihozhatja a vasrészeket. Lelkiismeretes asepsis föfeltétele a sikernek; a műtét ügyesen végrehajtva nem okoz nagyobb kárt a szemnek mint a milyen azt már a sérülés folytán érte. Hátránya ezen módszernek, hogy gyakran cserben hagy súlyosabb vagy nagyobb felületű vasdaraboknál, a mikor a közegek ellenállása is nagyobb. Az eredményeket illetőleg Hürzeler 313 esetről számol be — különböző szerzőktől: 65%-ban sikerült az eltávolítás, látás maradt a szemen 22°/o-ban; a szemteke külső alakja ép maradt ezenkívül még 17°/o-ban. Hildebrand 322 Hirschberg-féle műtét eredményeit közölte : látás maradt 36°/o-ban, a szemteke alakja megmaradt 16°/o-ban, phthisis bulbi következett be 13°/o-ban s később enucleatiora került 15°/o. (Annales d’Oculistique 1896. 3.) Sch. K.

A vidék és népfaj befolyásáról a trachoma elterjedettségére ír Burnett. Ezen tárgygyal újabban Van Millingen foglalkozott s azon meggyőződésre jutott, hogy a trachoma elterjedettsége valamely helyen a műveltség fokával és a közegészségügy rendezettségével fordított arányban áll; hogy a vidék magassági fekvésétől teljesen független és hogy egy népfaj sem bir immunitással vele szemben. B. Milling ennek saját adataiból mutatja ki ezen állítások helytelenségét. Hogy a trachoma elterjedettsége az általános műveltség fokával arányban nem áll, mutatja pl. az is, hogy Hollandiában a trachomások száma százalékban 10-szer annyi, mint Angliában, holott e két állam culturalis viszonyai egyenlők. Úgyszintén tagadhatlan, hogy egyes magasan fekvő vidékeken, mint Helvétiában, Würzburg és Magdeburg környékén, vagy a Jó-Keménység fokánál a trachoma ismeretlen. Legkevésbbé helyesek Millingen nézetei a népfajokra vonatkozólag. így pl. kimutatták, hogy az amsterdami zsidók közt a trachoma az összes szembetegségek 35%-át teszi ki, míg a többi lakosság közt csak 2'6%-ot. Ugyanígy a lengyel és olasz zsidók között a többi lakossághoz képest aránytalanul el van terjedve a trachoma. A trachomára erősen disponálni látszanak még az irlandiak, s szerző azt állítja, hogy az amerikai trachomát Irlandból hurczolták be. Az amerikai négerek csaknem teljesen immunok a trachomával szemben, úgy hogy B. 19 évi gyakorlata alatt Washingtonban mindössze 2—3 trachomást talált a mulattok között, a tiszta négerek között egyetlen egyet sem, holott a velük egy vidéken élő fehér lakosság között a trachoma egyes helyeken valósággal dühöng, bár utóbbiaknak vagyoni és lakásviszonyaik lényegesen jobbak, mint a négerekéi; tanúsítja ezt az is, hogy a scrophulás keratitisek viszont a négerek között igen nagy számban lépnek fel. Más példa a kentuckyi vakok intézete, a melynek nem néger ápoltjai közül l2°/o trachomában vakult meg, míg a négerek közül egy sem. A Konstantinápolyban élő négereknél a trachoma csak oly gyakori, mint más népeknél; ezek azonban az amerikaitól lényegesen különböző race-ból valók. A szerző arra a következ-35

tetésre jut, hogy külső viszonyok, mint tisztaság, lakásviszonyok stb. csakis trachomára különben is disponált egyéneknél jöhetnek tekintetbe s ott is csak annyira mint bármely más fertőző bajnál. (Annales d’Oculistique 1896. 3.) Sch. K.

A párisi szemészeti egyesületben Kait a blepharoraphia alkalmazását ajánlotta a cornea fekélyes bántalmainál. A lioszszabb ideig tartó kötözést a szem csak rövid ideig tűri, azontúl a kötés már izgalmat okoz, míg a bevarrott szemhéjak alatt izgalom nem képződik s a cornea szépen gyógyul. Különösen czélszerü ezen eljárás akkor, ha a cornea egyszesmind érzéketlen is, vagy ha a szemhéjak kóros állapota pl. ektropium miatt a szemrés nem zárul. Ezen eljárás jó hatását Parent, Despagnet és Antonelli is tapasztalták.

Darier egy a Röntgen-sugarakkal végzett kísérlet sorozatáról számol be, a melyben a szem fénytörő közegeinek az x-sugarak számára való átjárhatóságát vizsgálta. Kísérletei megerősítik azon tapasztalatot, hogy a sugarak átlátszó testeken nehezebben hatolnak át mint átlátszatlanokon. D. azt véli, hogy ezen körülmény talán magában véve vagy legalább is részben oka a Röntgen-sugarak láthatlanságának is: nem látjuk őket, mert vagy egyáltalán nem, vagy csak hiányosan jutnak el a retináig.

Abadie blennorrhoea neonatorum kezeléséről értekezik s felhívja az orvosok figyelmét a sublimat-oldattal való mosogatások káros voltára. Igen gyakori eset, hogy a sublimattal kezelt szem corneája egész vastagságában s nagy kiterjedésben szürkén beszűrődik, elődomborul, majd kifekélyesedik és perforál. A sublimatkezelésnek abbanhagyásával ezen folyamat igen gyakran megállapodik s kellő atropinozásra meg is szűnik. A blennorrhoea által okozott cornea fekélyedés ily nagy mérvben csak rendkívül elhanyagolt eseteknél szokott fellépni s ilyenkor is a cornea nem infiltrálódik nagy felületen, hanem egy kis területű sárga körülírt anyaghiányból terjed szét a fekélyedés.

A. a Credé-féle prophylactikus eljárást sem tartja veszélytelennek, a mennyiben a pokolkő-oldat gyakran okoz köthártyalobot, a melyet azután az orvos bennorrhoeás eredetűnek vélve, az ellene foganatosított ecsetelés, mosogatás stb. által a gyuladást fokozza. A. szerint legczélszertíbb prophylaxis a vaginának lehető pontos desinfectiója szülés előtt s a szemek kiöblítése közvetlenül a szülés után valamely nem izgató aseptikus folyadékkal pl. bórsav-oldattal vagy forralt vízzel; csak, ha a vaginalis váladék fölötte gyanús, ajánlja a Credé-eljárást vagy kevés jodoform pornak behintését a szembe. A. nézetét a sublimat káros hatását illetőleg Vignes, Despagnet, Jocqs és Valude is helyeslik s számos esetet említenek, a melyekben enyhe lefolyású blennorrhoeák a cornea elpusztulására vezettek sublimát kezelés mellett. Despagnet szerint biztosságot a Credé-féle eljárás sem nyújt, pártolja a bórvízzel való bő kimosásokat. Valude Ohlshausen statistikájára támaszkodva azt tartja, hogy a kimosások kettős értékkel bírnak, ha közvetlenül a születés után, még a köldökzsinór lekötése előtt végeztetnek ; sajnos, hogy kivitelük ilyenkor nehézségekbe ütközik.

'Person és Górecki oly eseteket észleltek, a melyeknél egy közbejött orbáncz a már jelenvolt szembántalom lefolyására kedvező hatást gyakorolt. T. ezen a bőrgyógyászok és sebészek előtt régen ismeretes tényt a conjunctiva leprájánál, trachománál, iridocyclitisnél és orbitalis tumoroknál észlelte. Mások trachomának és orbitalis lymphadenomáknak visszafejlődését látták cholera és pneumonia után. (Recueil d’Ophth. 1896. 4. 5.)

A staphylomák kezelésére electrolysist használt szép sikerrel Bourgeois. A positiv sarkot képező platin-iridium tűt 2—3 mm.-nyíre beszúrja a stapliylomába s a negativ sarkot a halántékra illesztve megindítja az 5 milliampére erősségű áramot. Egy perezig tartó behatás után a szemet beköti. Az ülések 8 naponként ismételhetök, ezen kezeléssel igen gyakran sikerült a staphylomát lelapitani s bár az eljárás még további vizsgálatokra szorul, az eddigi észlelések szerint főleg olyankor indicált, ha különben excisiot kellene végezni. (Recueil d’Opth. 1896. 5.)

A resorcin alkalmazását a szemészetben ajánlja Carillo. l°/o-os oldata mint antiseptikns folyadék mosásokra alkalmas. 0'25: ÍO'O arányú kenőcse bármily cornealis fekélyre sikerrel használható. A resorcinból készült pálezikák trachomagöbök égetésére jók. (Recueil d’Ophth. 1896. 5.)