Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)

1896-07-07 / 2-3. szám

;v"t:-----rry ■■■ --, ■■■-■ ....... • *•*'••-—-----> ”—:—r----■——;------'—'-----~

1896. 2—3. sz.

OliVOSI H E TILAP — SZEMESZE T

23

culával együtt, sikerült a künycsorgást megszüntetnie. Sulzer nem tartja valószínűnek, hogy az ellentálló falú könycsövecskét a caruncula képes lenne összenyomni, legfeljebb némely dacryocystitis után, ha a duzzanat nagyobb fokú. Szerinte a könycsorgás oka ilyenkor az, hogy a caruncula megnagyobbodása folytán a könypontok a szelídekétől eltávolodnak s nem merülnek a könytócsába, éppen úgy mint az facialis lilidésnél szokott történni, a mikor a szemhéjak nem simulnak rá a szemtekére.

S. elegendőnek tartja a caruneulát gyengén cauterizálni. (Annales d’Oculistique 1396. 2. sz.)

Új eszközök. Tenon a blepharostatnak egy módosítását ajánlja. A csípő olyan alakú mint a Desmarres-féle, azzal a különbséggel, hogy a szorító gyűrűnek a nyéllel szemben fekvő része hiányzik. Ezen átalakításnak az a czélja, hogy a felső szemhéjnak a szemöldök felé eső részén szabad teret engedjen a műtőnek, a mire pl. a Joesche-Arlt- vagy a Panas-féle entropium műtétnél nagy szükség van. A vér elzárása e mellett tökéletes, mert a csipö a szemzúgok felöl jövő edényeket teljesen leszorítja.

A másik eszköz ugyancsak Terson találmánya s arra szolgál, hogy enucleatiónál a szemtekét a látóideg átvágása előtt kihúzzuk s egyúttal a sclerát is megvédjük az esetleges bemetszéstől. Az eszköz egy görbült nyelű horgas végű kanál, a melynek csúcsán félköralakú kivágás van a látóideg számára. T. szerint ennek alkalmazása különösen akkor ajánlatos, ha a látóideget valamely okból pl. álképlet miatt a rendesnél hátrább akarjuk lemetszeni. (Annales d’Oculistique 1896. 2. sz.)

Chininmérgezés és váltóláz okozta amaurosisról ír Demicheri. Nyilvánvaló, hogy a kettő közötti differentialis diagnosis fontos a gyakorló orvosra nézve: az egyiknél a chinin adagolását restringálni kell, a másiknak ellenszere a chinin; a kettőnek összetévesztésére pedig gyakori az alkalom. Poncet vizsgálatai kimutatták, hogy a váltóláz mellett fellépő látás zavarok lehetnek mulók vagy állandóak, kísérhetik a lázrohamokat, vagy helyettesíthetik azokat. Azonban minden esetben találunk a szemen boncztani elváltozásokat, neuritis optica, chorioretinitis vagy. retinalis vérzések alakjában. Ezzel szemben a chininmérgezés okozta vakságnál a retina teljesen ép, a papilla élénk fehér színű, az erek (úgy az artériák, mint a vénák) néha a felismerhetetlenségig szűkültek; itt tehát az egyetlen elváltozás az edények görcsös szűkülete. A chinin adagjai, a melyek következtében amaurosis lépett fel, egy nap alatt bevett 5 gr. és 3 nap alatt bevett 78 gr. között változtak. A bajnak oka tehát a retina vérszegénységében rejlik s ezért prognosisa többé-kevésbbé kedvező: könnyebb esetekben a gyógyulás tökéletes lehet, súlyosabbakban a látótér szűk marad, de valami látás még oly esetekben is visszatér, a melyeknél fényérzés sem volt; teljes megvakulásról nincs említés. Gyógykezelésül mozgás, hidegvízkura ajánlatosak, azonkívül periorbitalis strychnin befecskendések és amyl-nitrit belégzések használhatók. (Annales d’Oculistique 1896. 1. sz.)

Di Cerillo az Amblyopia toxica egy eddigelé ismeretlen alakját közli, a mely strammonium levelekből készült szivarkák szívásából származott. Az illető beteg 4 évig használta ezen szert asthmatikus rohamai ellen. Az amblyopia, a mely neuritis retrobulbaris tünetei mellett lépett fel s a melynek magyarázatára semmi más támpont nem volt, a strammonium elhagyása után azonnal javult s 2 hó alatt a rendes látóélesség visszatért. (Recueil d’Ophth. 1895. 7. sz.)

Vérhányás után fellépő vakságnak az irodalomban közölt 60 esetét tárgyalja Pergens, ki maga is kettőt észlelt. A baj úgylátszik azonos az egyéb vérvesztések okozta amblyopiákkal s általában igen kedvezőtlen kimenetelű. 96 szem közül 45 teljesen megvakult s csak 8 gyógyult meg. A vakság a vérhányás után közvetlenül kezdetét veheti, de felléphet még 3 hét múlva is s többnyire mindkét szemen. A szemfenék atrophia nervi optici képét mutatja szűkült erekkel; egyes esetekben talán papillitis előzte meg az atrophiát. (Annales d’Ocul. 1896. 1. sz.)

A myopiának centrális hályogok és leukomákkal való összefüggéséről ír Rom-e. A kezdődő öregkori hályogok mellett fellépő myopiát régen ismerik s a lencse fénytöröképességének emelkedéséből magyarázzák. E magyarázat azonban nem érinti azon tényt, hogy állandó központi fekvésű homályoknál, legyenek azok a corneán vagy a lencsében, a szemek egy jó része myopiás.

B. szerint ily szemek pupillája többnyire tág, különösen cataracta zonularisnál. Rendes tágságú pupillánál a szembe jutó és ott megtört sugarak longitudinalis aberratiója nem jön számba, mert csak a középső sugarak jutnak be és töretnek meg. Tág pupillánál a középső sugarak a retinán egyesülnek (E szemnél), a peripherikus sugarak még a retina előtt térnek össze. Ha már most valamely központi homály a középső sugarakat felfogja, úgy hogy a szembe csak a pupilla széli részein jutnak be a fénysugarak, ezek a retina előtt egyesülvén, ugyanazon a viszony áll be, mint a myopiás szemeknél, t. i., a szemnek coneav üvegre lesz szüksége, hogy lehetőleg éles képet nyerjen. A myopia tehát csak látszólagos. B. feltevését számításokkal, észleletekkel s egy kísérletével igazolja: egy hypermetrop (TO D.) szem corneájának közepére a szemrés széttárása mellett vaselin darabkát j helyezett. A látás leszállóit a rendesnek Vs-ére s egy 3'0 D.-ás concav üveggel ismét felemelkedett a rendesnek 3/s-ére. (Annales d’Oculistique 1895. II. 6. sz.) Scholtz Kornél dr.

A Sympathikus szemgyuladásról értekezik dr. Bach Lajos.

I Állatokon végzett kísérleteinél az üvegtestbe s magába a látóidegbe oltott staphylococcusok és pneumococcusok tiszta és gyengített kultúráival, valamint a tuberculosis bacillussal sem sikerült soha a másik szemen közlödö gyuladást előidéznie. Viszont a már kitört vagy csak fenyegető Sympathikus gyuladás miatt enucleált : szemek és látóidegcsontok bactei'iologikus vizsgálata is negativ eredményre vezetett.

Ez tehát nem felel meg a Deutschmann-íé\e elméletnek, mely szerint a látóideg és hüvelyei mentén terjedne át egyik szemről a másikra a gyuladást megindító ok (bacterium); de egyenesen ellentmond e nézetnek az a körülmény, hogy a nervus optikus resectiója után is fejlődhetik Sympathikus gyuladás, Az ophthalmia migratoria védői ezzel szemben ugyan állítják, hogy a rese! cált látóideg csonkjai kötőszövet útján oly módon egyesülnek, hogy a suprachorioidealis és subduralis űr között a közlekedés ismét helyreáll, mit azonban szerző kísérletei alkalmával beigazoltnak nem talált.

Hogy miért nem fejlődik rendszerint panophthalmitisnél, hol pedig a fertőző csírok tovavándorlására legbővebb az alkalom,

I Sympathikus gyuladás, azt Deutschmann úgy magyarázza, hogy egyrészt a tömeges genyedés okozta feszülés a nyirok áramlását akadályozza, másrészről pedig a rostonya csapadékok mechanice állják útját a microorganismusoknak a látóidegbe való bejutásban : de hiszen a szemteke burkainak perforatiója, mely után leginkább keletkezik panophthalmitis, leszállítja a feszülést s az is tudva- I levő, miszerint fibrinhártyákban microorganismusok feltalálhatok, jeléül annak, hogy ezek akadályul nem szolgálnak a baktérium terjedésében.

Az alvasztó hatás, melyet a legtöbb microorganismus távolhatásában a nyirokra kifejt s ily módon annak áramlását megakasztja, szintén nem a bacterium vándorlásának előmozdítására szolgál; de tegyük fel, hogy a fertőzés vivője már a chiasmáig jutott el, úgy miként értelmezzük azt, hogy az infectio iránt oly érzékeny lágy agyburok gyuladással nem felel! Talán kizárólag a szemre ható bacterium fajt tételezzünk fel, melyet a jelenleg ismert festési és tenyésztési módjainkkal eddig kimutatni nem sikerült ? S ha a Sympathikus gyuladás csak évek múlva jelentkezik az első szem megbetegedése után, mely azóta békében volt, miért fejti ki hatását a bacterium csak ennyi idomulva?

Nagyban kérdésessé teszi e neuritis migrans létezését az a I tény is, melyet Deutschmann maga említ, hogy t. i. a bacterio- I logice positiv vizsgálati eredményt adott esetek jelentékeny részében az állat általános infectióban pusztult el; míg más oldalról több esetet észleltek, melyben a halálos sepsis daczára sem lehetett a másik szem látóidegében vagy hüvelyében pathogen csirát találni.

Szerző tehát nem tagadja el azon felvételt, mely szerint a Sympathikus gyuladást a látóideg hüvelye mentén egyik szemből a másikba haladó microorganismusok indítják meg.

Kísérletek útján tapasztalta, hogy a cornea vagy az iris fájdalmat okozó izgatása után a másik szemen is izgalom lépett fel; a górcső a csarnokvízben jelenlevő, valamint a corpus ciliare s a retina edényeiből kilépett fibrint mutatott; e jelenséget egy kezdődő gyuladás tünetének tartja. Az izgatás történhetik bacte-