Szemészet, 1895 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1895-12-22 / 6. szám
60 1895. 6. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET Az idegen test a már említett helyen jóformán csak erősen tapadva volt, úgy hogy kis érintésre teljesen eltávozott s helyén csakis a cornea felhámja sérült egy kissé. Az idegen test eltávolítása után a pupilla majdnem pillanatszerüen húzódott össze normalis nagyságra, jól reagált, mely állapotát, tehát a normálist végkép megtartotta. Az említett tünetet úgy hiszem nem lehet másként magyarázni, minthogy itt egy reflex tünet keletkezett, mely a trigeminusról vivődött át a sympathiknsra. Ismeretes, hogy a test legtávolabbi részeiről reflex úton spastikus mydriasisok lépnek fel; minő a helmintiasisná! spinális irritatiónál, dyspnoenál Cheyne-Stockes légzésnél stb. előjövő izgatásból keletkező mydriasis. Nemcsak a test távoli részeiben levő izgatás vagy megbetegedés útján jön az elő, hanem kivételesen a szemre hatott direct inger által is. Többszörös tapasztalat igazolja, hogy a szemet ért tompa ütések után mydriasis keletkezik, hol a dilatator spasmusa mellett néha még a sphincter bénulása is meg van. Nemcsak idegen testek, hanem a szemtekét érő izgató gyógyszerek is képesek mydriasist előidézni az említett módon, minő esetet pl. Brandenburg közölt, hol zink solutio becsepegtetése után a szembe, rellex úton néhány óráig tartó spastikus mydriasis keletkezett. 3. Vérrel kitelő lencsetok. Az eset egy Morgagniana-hályog operálásánál adta elő magát, melyet furcsaságánál fogva közlésre érdemesnek találok. üzv. M. Józsefnére vonatkozik az eset.'Folyó év május hó 28-dikán a jobb szemen Graefe-féle extractiót végeztem, melynek lefolyása a lencse kihajtásig teljesen rendes volt. Az esetet azonban a complicált cataracták sorába kell beosztanom, mert a szem többszörösen iritist állott ki, minek maradékául felül két kis synechia volt, azonkiviil mérsékelt fokú dacryocystoblenorrhoea is volt. (Bal oldalon igen nagy fokú.) Jóllehet többszörös tapasztalatból ismerem, hogy a Morgagniana-hályognál a tok tépése Förster-féle csípővel csak ritkán sikerül,1 mégis minden alkalommal megszoktam azt kisérleni, mivel az eljárás veszélytelen; ha sikerül a tokot kitépni, úgy hasznos, de meg tanulmányozás szempontjából is teszem, hátha mégis lehetne azt bizonyos míífogással bizton elérhetni. Jelen esetben is megkísértettem azt, de sem a tok megfogását nem éreztem, sem a csípő szárai között tok darabot nem láttam, sem a híg kéreg részlet szétömlését nem észleltem, mely a tokrepesztés biztos jelei lettek volna. Az utóbbira nagy súlyt nem fektethettem, mert az iritist kiállott, a szivárványhártya kimetszés igen erős vérzéssel járt, mi a csarnokot teljesen ellepte s így az előbb említett tünetet nem is láthattam. Ezen bizonytalan tokrepesztés után mégis a lencse expulsiojához fogtam, a kis magot rögtön sikerült felfelé szorítanom, midőn észrevettem, hogy a tok nincs megrepedve, hanem a sebszélek között, az alsó nyomásnak engedve, kifelé dúdorodik. A lencse kihajtására alkalmas ezen positiómat nem akartam feladni, miért szabadon levő jobb kezemben Graefe késsel a seb hosszában a kitiiremkedö lencsetokot felhasítottam, mire a híg kéreg rögtön kifelé folyt s a mag könnyű szerrel eltávozott. Az igen erősen vérző iris miatt nem remélhettem, hogy a csarnokot kitöltő vért a tisztogatás által megcsökkenthetem (újra meg telt volna), de meg a híg kéregrészlet miatt maradékok kihajtásának szüksége sem forgott fenn, miért a szemet sublimat oldattal (1:5000) való kimosás után, rendes kötés alá helyeztem. Esteli kötés változtatásnál a szem teljesen békés volt, a sebet kissé duzzadt conj. lebeny födte, a csarnok teljesen telve vérrel. V/ 30. Szem békés, a conjunctivalis lebeny simán fedi a záródott sebet, a csarnok alján 3 mm. vér, pupilla tág. V/ 31. A vér eltűnt, de a tág pupillán át a lencse helyének megfelelően egy teljesen sima felületű, élőre domborodó sötét vörös tömeg látszik. Betegnek csak fényérzése van s az elébe tartott gyertyalángot vörösnek jelzi, míg a bal matur cataractás szemmel ugyanazt sárgásnak nevezi. Focalis vizsgálatkor a dolog úgy imponált, mintha egy vörösszínű cataracta volna. Tükör nem lévén velem, a tüzetesebb vizsgálatot másnapra halasztottam, midőn kitűnt, hogy a lencsetok, melyen felül a már említett módon 1 L. Szemészet 1891. évi 1, 2, 3. szám alatti hályogoperálásról szóló közleményem. egy kis nyílás készült, egyébként sértetlen maradt s az erősen vérző irisböl vérrel megtelt, mint egy zacskó, s egy vörösszínü cataractát produkált. Minthogy a szem teljesen békés volt, a seb jól záródott a műtevést követő 4-dik napon, azaz junius hó 2-án, a cornea alsó külső quadransan discissios tűvel igen óvatosan áthatoltam s a lencsetokot discindáltam. Midőn a tűhegye a tokra ért és arra kis nyomást gyakorolt, úgy az kissé behorpadt s a coloboma felső területéből kis vér kezdett aláfelé szivárogni, jeléül annak, hogy a vér tényleg a lencsetokban székel s a nyomás folytán a felső nyíláson bugyog ki. A tok rézsut irányban történt meghasításakor a csarnok hirtelen megtelt sötétvörös, majdnem kátrányszerü vérrel, mi a következő napokban teljesen felszívódott. A szem gyógyúlása egyébként rendes menetű volt; -j- 11 D. v:5/i5. IRODALMI SZEMLE. A conjunctivitis diphtheritica és a serumtherapia czímmel írt egy monographiát Morax. A szerzők nagy része a kórboncztani elváltozásokra támaszkodva megkülönbözteti a conjunctivitis diphtkeritikát a conjunctivitis crouposától, mely névvel a felületes álkártyás és jóindulatú kötöhártyalobot illetik, melyet azonban ugyancsak a diphtheria bacillusa okoz. Újabban ismeretes, hogy egy és ugyanazon bacterium virulentiájának foka szerint könnyebb és súlyosabb elváltozásokat képes létrehozni s így az álhártyás és crouposus kötöhártyalob közti különbség nem lényegbeli, hanem csak fokozati lehet. így véve a dolgot, a diphtheriás szemgyuladás az esetek nagy számában jóindulatú bántalom, mely csak ritka esetekben támadja meg a corneát. Álhártyás kötöhártyagyuladásnál diphtheritisre gyanút meríthetünk az egyidejűleg jelenlevő torok- vagy orrdiphteritisböl ugyanazon egyénen, vagy a környezetben, biztos diagnosist azonban csakis a bacteriologiai vizsgálat nyújt, mert léteznek genyes kötöhártyalobok, melyek támadásuk első napjaiban szintén álhártyákat termelnek. Mát Uthoff és Sourdille és velők együtt szerző is tapasztalta, hogy a diphteritis a szemen rendszerint egy megelőző blepharitis, kanyarós, phlyctaenás vagy közönséges acut kötöhártyalob után lép fel. Sourdille szerint a baj súlyossága függ a bacillusok virulentiájának fokától s a velők társult egyéb mikroorganismusok minőségétől; így súlyos esetekben streptococcusok jelenléte mindig ki volt mutatható. Szerző nézete az, hogy ezeken kívül a lefolyást jelentékenyen befolyásolja azon elsődleges megbetegedés minősége és foka, melyhez a diphtheritis társult. így pl. a kötöhártyára localizált conjunctivis phlyctaenosához társult diphtheritis könnyű lefolyású lehet, ellenben súlyos lesz, ha a phlyctaenás gyuladás már a szarúhártyára is kezdett átterjedni. Szerző 4 esetét serum-injectiókkal kezelte s feltűnő gyors gyógyulást észlelt: a szorosan odatapadó vastag álhártyák már az első befecskendés utáni napon könnyű érintésre is leválnak, a nélkül, hogy a nyákhártya véreznék s két betegénél már a 2-ik napon eltűnt az izzadmány. Ha álhártyák mellett genyes váladékot is találunk s bateriologikűs vizsgálat meg nem ejthető, szem előtt tartva egy kezdődő genyes kötöhártyalob lehetőségét, a serumbefecskendés után czélszerű a 2'5°/0-os lapis-oldattal való ecsetelést igénybe venni; utóbbinak káros hatását a diphtheriás kötöhártyagynladásra a legtöbben túlbecsülik. (Annales d’oculistique 1895. 4.) Schotte Kornél dr. VEGYESEK. — Az innsbrucki egyetemen a szemészet tanárává a Prágába kinevezett Czermäk helyére Dimmert nevezték ki. — Hirschberg a berlini egyetemen a szemészet ny. rk. tanára a titkos orvosi tanácsosi ezimet nyerte. — Kaufmann \ümi szemorvos, aztjajánlja. hogy a tanulók az elemi és polgári iskolák végeztével látásélességükről bizonyítványt kapjanak, mely a pályaválasztáskor irányadóul szolgáljon. Az 1. osztályba jutnak azok, kiknek látása 1—'/a, a II-ikba Va—Vs, a III-ikba ezen alul. Az I. osztályba jutók szemüknél fogva minden foglalkozásra alkalmasak, a II.-ik osztályba jutók ne legyenek vésők, kőművesek, órások, rajzolók, retoucheurök, himzőnök, csipkekészitők stb., a 111-ik osztályba jutók ne legyenek mechanikusok, szedők, ková sok, zenészek, írók, cserepezők, zongorakészítők, varrónők, könyvvezetők stb. Ilyenek sütők, gazdálkodók, vendéglősök, lehetnek vagy tejgazdaságban, czukor-, malátagyárakban, mosóintézetekben, állattenyésztésnél keressenek alkalmazást. Budapest, 1895. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája. (Felelős vezető: Müller Ágoston.) Dorottya-utcza 14. sz.
