Szemészet, 1895 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1895-05-12 / 3. szám
Eljárásom a következő: A kifordított szemhéjat 10° ,,-os coeain-oldattal 3—4-szeri ráesöpögtetéssel1 érzéstelenítvén, a szánkakésziilék egyik —- széles — electrodját a glabellára helyezem. A másik electrod nyelvalakú Paquelin mintájára van készítve, melylyel az átmeneti redő legmagasabb pontját is elérhetem. Az eszköz sima felületű és legömbölyített élű. Ezzel masszálom a conjunctivát l1/2—2 perczen át enyhe nyomással, érintve annak minden egyes pontját. Az alsó szemhéjat úgy villanyozom, hogy midőn az eszközt a felső szemhéj alá viszem, lapját az alsóra is fektetem és így mindkettőt egyszerre érem. A szemgolyót az által kímélem meg, hogy miközben az átmeneti redőt masszálom, az eszközzel egyszersmind elemelem a szemhéjat a bulbusról. A massage után közvetlenül kimosom a szemet 2°/0-os bórvízzel. Az electromozást kezdetben csak minden negyednap végeztem, később minden harmadnap. A közbeeső napokon 2"/,,-os bórvízzel mosogattam a szemet, a nélkül, hogy a conjunctivát mechanice izgattam volna. Az eljárás az első ízben az érzéstelenítés daczára elég fájdalmas. Némely esetben nagyfokú spasmust okoz. A többi alkalommal már csak az electrod ráhelyezése és levétele okoznak nagyobb fájdalmat, az electromozás maga pedig csak viszkető érzést okoz. A szemmel látható közvetlen hatás a következő: Az egész conjunctivalis tractus a keletkezett nagyfokú hyperaemia következtében élénkpiros, sok híg váladéktól fedett. A hyperaemia 15—30 perczig tart, azután a szem megnyugszik. A betegek subjective jól érzik magukat, szemük nem könyezik és néhány esetben még a kezelés alatt fennállott váladékképződés is megszűnt. A trachoma többi, még pedig lényeges tünetei: a csomók, papillaris túltengések, megvastagodások, hegek, nem változtak. Általában mondható tehát, hogy az electromassage csak mintegy palliativ kezelés és ha valahol volna jogosultsága, úgy ez az olyan esetekben volna, hol más edző és roncsoló szerrel nem szabad kezelnünk a cornea acut hántalma miatt, és azon időre, míg ez meggyógyul, a trachomát sem akarjuk kezelés nélkül hagyni. Eleinte a Knapp-féle mángorló csípőt használtam electrod gyanánt és ezzel végeztem a másságét, de a műtét igen fájdalmas és az egyenetlen, szögletes eszköz nagy fokban sérti a conjunctivát. 1895. 3. sz. OR VOS I H E TI LA I IRODALMI SZEMLE. A párisi szemorvosok egyesületében Galezowszky értekezett egyes szembajoknak higany- és arany-phenattal való gyógyításáról. Az eddig használatban levő higanykészítmények, a Hg. oxydatum flavum és Hg. bijodatum rubrum a szemen gyakran igen nagy izgalmat okoznak, mely a gyógyulást hátráltatja, míg a higany-phenat izgalmat egyáltalában nem hoz létre, más higanykészítmények értékét eléri, sőt felül is múlja, mert elősegíti az anyaghiányok behegedését, könnyíti az infiltratumok felszívódását és kitűnően érvényre jut, mint antisepticum. Szerző gyors gyógyulást tapasztalt a higany-phenát alkalmazása mellett a herpes corneae és phlyctaenosus fekélyek oly eseteiben is, midőn minden más eljárás cserben hagyta. 0 a higany-plienátot 1—2°/o-os kenőcs alakjában használja, természetesen csak az izgalmi tünetek sztintével. Iridochorioiditisnél 1 in°/oo-es oldatban a szembe cseppentve az egyidejűleg alkalmazott általános kezelést kitünően támogatja. Az arany-phenat tabikus eredetű atrophia nervi opticinél 1 cgm-os adagban a bőr alá fecskendezve, nemcsak hogy megállítja a kóros folyamatot, hanem a látás javulását is idézi elő. A befecskendések nem fájdalmasak. Bekenne a szaruhártya gyuladásainál és fekélyeinél bármily szernek alkalmazását is károsnak mondja s a szemnek egyszerű bekötését tartja a legjobb gyógyeljárásnak. * * Helyesebbnek tartom a kiíordított szemhéj re közvetlenül csöpögtctni a cocaint, mert ha csak lehúzott szemhéj mellett a belső szemzugba csöppentünk, akkor ez inkább csak a eorneát érzésteleniti. Snlzer ozaena következtében beállott neuritis optica két esetét ismerteti. Eltekintve a látóideg-gyuladás közönségesebb okaitól, mint a tabes, sclerose en plaques, az agynak traumái, általános heveny fertőző betegségek, újabban ismételve észlelték, hogy a húgycső blennorrhoeája után is fellép neuritis optica, valószínűleg mint a gonococcusokkal együtt bevándorolt staphylococeusok által előidézett metastasis. Ugyanígy magyarázhatók a puerperális láz után fellépő neuritisek, míg a menstruatio rendellenességeivel összefüggő esetek okául egyesek a látóideg hüvelyében beálló vérzéseket mondják. Ezeknél gyakoribb eset, hogy a látóideg lobja a sinus frontalis, sphenoidalis vagy maxillaris empyemájához társul, nyilván a fertőzés tovaterjedése folytán. Előadó két beteget mutat be, kiknek egyike gyermekkora óta szenved ozaenába s a kezelésül rendelt bórvíz-öblögetéseket utóbbi időben elhanyagolta. Azóta látása romlik, este olvasásnál a betűk alsó felét nem látja. A jobb szem papillájának felső része duzzadt, vörös, a látótér alsó részén szabálytalan határú, csaknem a centrumig terjedő scotoma. Az ozaena beható gyógykezelésére úgy a subjeetiv, mint az objectiv tünetek enyhültek, majd visszatért a rendes látás a scotoma területén is, hol mindössze a színlátás maradt hiányos. Ehhez egészen hasonló körülmények és tünetek közt lépett fel a neuritis a másik betegnek mindkét szemén s az ozaena gyógyítása ennél is a szembeli elváltozások teljes visszafejlődésére vezetett. Tekintetbe véve, hogy az ozaenától eltekintve mindkét egyén teljesen egészséges volt s hogy az anamnesis sem nyújtott semmi más adatot a neuritis aetiologiájához, szerző jogosan véli következtethetni, hogy a neuritis optica az ozaena következményeként lépett fel. Hogy vájjon az infectiosus anyagnak az edények vagy nyirkutak útján való odajutása okozta-e a neuritist, vagy pedig felszívódott toxinok, eddig még el nem dönthető. Vignes lehetőnek tartja, hogy az ozaena következtében megbetegedett ikcsonti sejtekről terjedt a kóros folyamat az agy alapján lefutó látóidegre, melytől csak egy papirvastagságú csontlemez választja el őket. Chevallereau szerint a neuritis optica jelenléte egyáltalán nem magyarázza meg a mindkét esetben jelen volt látótér-scotomákat, úgy hogy ö ezek okául a koponyaürbeli vérkeringés múló zavarát tekinti. Meyer több esetet említ, melyekben az orr nyákhártyáján főleg galvano- vagy thermo cauterrel végzett műtétek után amblyopia, sőt. amaurotis állott he, talán infectio, a lob tovaterjedése, esetleg reflex útján. Bnricr a lencse mellső felületének edényzödését észlelte idült iridoehorioiditis után. Az iris számos helyen oda van tapadva a lencse mellső tokjára s egy ilyen lenövésböl négy edény, két artéria és két vena, vonul számos anastomosissal a lencseállományba. Ily edényzödést eddig csak a szaruhártya némely gyuladásainál észléltek, iritis kíséretében ez az első eset. Masselon egy cataracta pyramidatával kapcsolatos cataracta zonularisról tesz említést, melyhez vékony edények haladtak a környék felől. (Recueil d’Ophthalmologie 1895, Nr. I.) Scholtz Kornél dr. Az astigmatismusnak a hályogképződés aetiologiájában viselt szerepére vonatkozólag végzett vizsgálatokat Roure. Előtte Vacker és Martin foglalkoztak e tárgygyal, de míg előbbi az astigmatismusnak befolyást tulajdonít a hályog képződésében, addig Martin ezt tagadja. Roure 33, mindkét szemén kályogos egyénen tett észleleteit három táblázatba foglalja össze, melyekből kitűnik, hogy ha a két szem egyenlőtlen fokban astigmatikus, az esetek 80%-ában a hályog azon szemen lép fel előbb, melynek astigmatismusa nagyobb fokú. Továbbá minél nagyobb fokú valamely szemnek astigmatismusa, annál korábban lépett fel és érett meg az illető szemen a hály og. Ezekből úgy látszik, mintha az astigmatismusnak tényleg volna szerepe a hályog képződésében s ha nem is áll azzal oki összefüggésben, mégis lehet, hogy mint kedvező körülmény befolyásolja azon eddig ismeretlen kórokat, mely a lencse öregkori elzavarodását létrehozza. (Archives d’Ophthalmologic 1895. 1.) Sclioltz Kornél dr. A műszernek történetéről érdekes tanulmányt írt Pansier. Az első műszemeket barbár népek alkalmazták bebalzsamozott -HZ E M É S Z E T. 25
