Szemészet, 1895 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1895-05-12 / 3. szám
18 0 R V 0 S I H ETILAP — SZEMÉSZET eleimében kivágni akarnék. A szemcsillag nálam a sebzúgokba nem csípődik, mert ezek a seb közepénél magasabban állanak és azonkívül lazák is. A műtevésben magában tehát, az oldali felszálló metszések közreműködésével,1 a szem csillaggal történhető minden összeütközés kimaradásáról a legjobban gondoskodva van. Ezen viszonyokat behatóan részletezni azért kellett, mert a műtevésre vonatkozó ezen előny a gyógyulásban hátránynak bizonyul; mert a sebcsücskök helye legkésőbben zárul; és mert rakonczátlan betegnél a szemcsillag bajt okozni ezen helyeken szokott. A szemcsillag a zúgokba ugyan laposan fekszik, le is szabadulhat, de a sebzáródás kezdete napokra elhűzódhatik. Ha ezek miatt a metszés tervét megváltoztatni akarnék, mint a hogy sokszor és komolyan magamban meghánytam, előbb annak tudatával kellene bírnunk, hogy ama hátrányok elkerülése végett ezen sima műtéti eljárásból feláldozni mit lehetne? A kibukott szemcsillagot a seblapáttal visszahelyezni jobb mint a különben használatos spatulával, annyival inkább, mert a műszer úgyis már kézben van. Hathatósabban és kimélőbben működik. A visszasimogatást a sebzúgokban kezdjük, a hol a bejutás könnyebb és az eredmény biztos. A seb közepéből azután a szemcsillag rendszerint magától visszahúzódik. Bonyodalmas esetekben vagy olyanokban, melyekben a kitódulás csak utólag a kötelék alatt keletkezett, a sebet spatulával tátongásra késztethetjük és e mellett a seblapáttal egész kimélően működhetünk. Két spatulával is lehetne sikeresen eljárni, úgy hogy az egyikkel a központ felőli sebszélt megemeljük, a másikkal a kifordult szemcsillagot a sebbe visszahajtjuk. Varratokat alkalmazni (mint pl. Valude megkisérlette), vagy a sebet kocsonyalapocskával (Galezowski gelatine-lemezével) takarni, elméletileg kecsegtető dolog ugyan, csakhogy a végrehajtásban aligha gáncs nélkül válnék be. Ha a toknyitás előtt vagy után a sebbe üvegtest tolulna, ä hályogot műszerrel kiemelni kellene. A Weber Adolf sodronyos kacsának megváltoztatásával ezen czélra hályogkiszedőt (exhaustor) szerkesztettem 1 2 3 4 * Alkalmazásának módja magától következik. Én a hasas alakút használom. Biztos és kímélő hatását dicsérhetem. A hályogműtevés végrehajtásában valami nagy gyorsaságra mainap súlyt fektetni nem kell. így tehát csak mint melleslegeset említem, hogy az egész elbánás a rövidekhez tartozik. Az első két cselekmény gyorsan végezhető, a harmadik és utolsó addig, míg a hályog a sebbe állott, ügyeletet és óvatosságot követel; de azontúl tétovázás már nem szükséges, a veszély, hogy üvegtestet lássunk, már majdnem elmúlt, és a hályogmaradékoktól kitisztítás nagyon egyszerű. Az utóbbi a hályog kibontásának csak folytatását képezi, mert sem állást, sem műszert nem változtatunk. A műtevés 1—IV2 perez alatt kényelmesen végrehajtható. Befejezésül a szemcsillagnak későbbi kitódulásai ellen valamely szembogárszűkítő szernek (mioticum) becseppegtetése ajánlatos. Az eserinnél a pilocarpin 5%-os oldata ajánlatosabb. *** Parinaud a késnek hirtelen fordításával szintén csonka lebenyt szab és a meliilső csarnoknak késő helyreállását épenséggel kívánatosnak tartja.8 Teale a kés élét mindjárt a lapos átkeresztezés után a felszín felé meredekre fordítja és a szembogárszél közelében vonalas metszést kap, meredek sebcsatornával.1 Rendellenességek a mütevés alatt. Klinikai jelentésem alapjául, a midőn a műtevés alatt előforduló kellemetlen eseményekről és a következő szakaszokban majd a gyógyulás lefolyásáról, valamint a végeredmények1 Ezen oldali részekbe a szemcsillag sohasem tolul, mert a seb főirányával keresztben állanak. ? Lásd: i. h. 3 A párisi szemorvosok 1893. április 11-diki üléséről jelentés a Recueil d’ophthalm. 1893. áprilisi számában. 4 Közlés róla: Transactions of the Ophth. Society of the Unit. Kingdom Vol. XIII. 1895. 3. sz. ről beszámolok, azon eseteket kell vennem, a melyeket magam operáltam. Ezek 162-t tesznek, 1891. május 16-tól 1893. május végéig.1 A 162 eset eloszlik : cataracta matura................................102 cataracta nondum matura ... 29 cataracta hypermatura .... 21 cataracta Morgagniana .... 3 cataracta juvenilis...................... 6 cataracta traumatica...................... 1 összesen . 162 A számbavehető rendellenesség 34 szemen 57 volt. A hályogalakok felsorolása iigyébeu itt összegesen járhatok el és a részletek dolgában a táblázatos kimutatásra utalhatok. Azonban összehasonlítás az eredményekkel, melyeket a Graefe-féle eljárás szolgáltatott, érdekes lehet. Ebben az az összeállítás, melyet Issekutz dr. közölt2, mint hozzám legközelebb álló, képezze a mértéket. A szembeállítást százalékos számokban kell tennem. Issekutz dr. 10 évre terjedő kimutatása a kezdők műtevéseit is magában foglalja és ennyiben az összemérés, mint nem egészen azonos alapból kiinduló, kifogásolható. A saját eljárásom szerinti 162 eset megítélése viszont ingadozóvá válik az által, hogy az elbánásban magam is ujoncz voltam, próbálgató kísérletezésre szorultam és az alkalmas műszerek használatára csak fokozatosan jutottam. így az összehasonlítás azon módja, melyet itt követni fogok, az ellenvetést nem zárja ugyan teljesen ki, de a fenforgó viszonyok közt mégis ez a mód az, mely az aránvlagosan legjobb és egyelőre az elégséges tájékozást megadja. Az Issekutz dr. végtáblázatából természetesen azon részleteket kell idéznem, melyek a nem bonyolódott hályogok 1914 Graefe-féle kivonására vonatkoznak. Ezeket Gr. E. (Graefeextractio) jelzéssel zárban fogom idézni. Utólagos sebtágítás 1 volt — 0'6% (Gr. E. 31 - 1'62%). A szemcsillag 16-szor = 10% zúzódott, a mi még sem mindig kimetszésre kényszeritett vagy lobosodást keltett. Üvegtest 16-szor — 10% bugyant ki (Gr. E. 129 = 6'74%, mibe az üvegtest előbukása miatt kényszerültén végezett 25 Pagenstecher-féle operatio is beszámítva van). A szemcsillag a kés élére került 4-szer== 2'5% (a Gr. E,nál 39 = 2'04%-szer a szemcsillag kimetszéséhez nehézségek társultak). Szemcsillagleszakadás 2 = 1'25%-ször esett meg és pedig midőn a tokot a 6 mm.-nyi végen elhajlított fogóval, tehát még terjedelmesebben mint máskor, kitépni igyekeztem. Epen e miatt határoztam meg a fogó említett részének hosszúságát 4—5 mm.-re. A hályog kiszedése szükséges volt 6-szór = 3'75% (Gr. E. 64 — 3'34%). A hályogkiszedő csak az utolsó esetre készült és kitünően bevált. Addig a Graefe vagy Pagenstecher kanalát használtam volt. A tokfogó az egész lencsét, még pedig baj nélkül, kihozta 2-szer = 1'25%. A mag félrecsúszott 4-szer = 2'5% (Gr. E. 17 = 0’89%). Hosszú súrolás a hályogmaradékok eltávolítására sohasem volt szükséges (Gr. E. 46 = 2'40%). A szemcsillag kimetszése a hályog kitolása előtt 2 = 1'25%, utána 3 = T85%, tehát összesen 5= 3' 1 °/0 történt. Tokmaradványok utólagos kihúzása 1 — 0'6% fordult elő (Gr. E. 25 = 1'31%). Hogy az ilyes kellemetlen események a műtevések egy következő sorozatában lényegesen gyérülnének, az bízvást elvárható. Mert az egész elbánás szabályozása már el van érve és a begyakorlás egy határozott irányban már lehető. 1 Ezen két évben és a még következő 1894. év junius 30-ig terjedő időben, tellát bőségesen 3 évben, összesen 418 szem míítevése az itt tárgyalt mód szerint történt, csakhogy hosszú betegség miatt ezek nagy részét nem láthattam. így a gyógyeljárás szempontjából nem vonhatok következtetéseket, annyival kevésbbé tudományos czélokra. 2 „A hályogoperatiók körül szerzett tapasztalatok 1880 tói 1890-ig.“ Orvosi Hetilap „Szemészet“ 1891.
