Szemészet, 1894 (31. évfolyam, 1-6. szám)

1894-11-25 / 5. szám

43 () R Y 0 S I H E T I L A P — S Z E M E S Z E T 1894. 5. sz. A hozzávaló tü rendkívül finom, vékony; nem szükséges, hogy, mint azt Lagrange követeli, a vége a discissiós tűhöz hasonlóan ellapuljon; rövid tü előnyösebb mint a hosszú, mert nem görbül el oly hamar, valamint a tü hegye is inkább rövidre legyen köszörülve, mert bizonyos helyzetekben igen nehéz a ferdén hosszúra köszörült tü hegyét a conjunctiva alá vinni tangentiálisan, úgy hogy az episclera megkímélve maradjon és hogy a fecskendő nyilasa a tü végén mégis úgy kerüljön a conjunctiva alá, hogy semmi se menjen a conjunctival is zsákba, de minden a terv szerint alája. Nem találtam szükségesnek a csipesz alkalmazását, mint azt Darier teszi, de ő maga is eláll tőle, nagyobb reactiót okoz és az eljárást nehézkessé teszi.1 Ha mégis csipeszt használni akarunk, úgy nem ajánlhatok egyebet, mint egy kaucsuk- vagy még inkább tcknösbéka-födéssel ellátott Blöbmer-csípőt; ez rongálja a conjunc­­tivát legkevésbbé. Nem láttam soha szükségét egyéb sterilisatiónak vagy anti­­septikus eljárásnak, mint a platin iridium-tü kihevítését, a mi igen rövid processus és a mellett annyira előnyös tulajdonság, hogy az osztályon minden fecskendőst (bőr alá valót is) ily tűvel adunk. Nem akarom e pontnál mondani, hogy az igen különböző betegségeknél, infectiosusoknál is alkalmazott befecskendezések alkalmából a végrehajtó kezei nem lettek a leggondosabban meg­tisztítva2 ; de nem tartom a subeonjunetivális injectiókat, ha egyébként jó eredményeket adnak, Van der Moll szerint nehéz­keseknek azért, mert sterilizálást és antiseptikus eljárást kivannak. A szemrés nyitvatartására nem szükséges assistentia, sem szemhéjtartó; Snowden még a legkellemetlenebb; a Desmarres­­kanalak kevésbbé, de már 2 kézzel többet követelnek; a ki a befecskendést végzi, az saját két ujjúval elvégezheti az assistens dolgát; különösen ha a beteg alá felé kapja a befecskendezést. Az eljárást igen megkönnyíti, ha az ember a beteget falhoz ülteti, úgy hogy az ablak a beteg szem felé essék, fejével pedig a falhoz támaszkodjék; igen jó szolgálatot tesz ez a könyvezeték sondázásánál, valamint idegen test eltávolításánál, chalazeum belső felnyitásánál és több szemészi apróbb beavatkozásnál, melyek ambulanter végezhetők. Megköveteli azonban az ily ültetési mód a bal és jobb kéz aequivalens ügyességét, az úgynevezett ambidex­­teritást; a jobb szemen alul így balkézzel végzendő a befecsken­dezés, felül már hamar árnyékot kap az orvos, ha nem siilyeszti egy kissé a fecskendőt. Sokszor láttam ekkor a beteget szabadon úgy ültetni, hogy a világosságot szembe kapja és a műtő hátulról, a beteg fejét saját, mellének támasztva, a felső szemhéjat balkeze mutatóujjával emelve végzi a befecskendezést, mialatt természetesen a beteg tekintetét a földre szegzi. Mindenesetre a befelé való nézés oly esetben, midőn felülről kap a beteg befecskendezést, rá nézve elég terhes; a szem minden sértés elől a felső szemhéj alá menekszik s így előfordul az, hogy míg a beteg lefelé tud nézni, az orvos türelme erős próbának van alávetve; de megtörténik az is, hogy a beteg a félelem miatt egyáltalán képtelen lenézni, vagy ha egy pillanatra ezt meg is teszi, ez nem elég a befecskendezés végrehajtására; ily esetben a tű hegye bemehet az episcleralis kötőszövetbe vagy mélyebbre is és ott kellemetlen, fájdalmas melléktünetek kifejlődésére adhat alkalmat és ez adhatott okot 1 A Rókus-kórházban közel egy éve nem használunk csípőt a rögzítésre, ha csak a beteg felettébb nem nyugtalan ; első feltétele ez az ott divatos eljárásnak, mikor csak egyetlen egy eszközzel (Siklóssy sen) végezik a hályogkivonást. Szemhójterjesztés a műtő két ujjával, beszúrás Graefe-késsel rögzítés nélkül. Contrapunctió ; lebenycsen befe­jezése a szarúsebnek ; tokhasitás a kés fokával; kinyomása a hályognak a szemhéjszélekre tett (bal vagy jobb) mutató és (jobb vagy) bal hüvelyk­ujjak által. 2 Arit tanár kezeit csak heveny blennorrhoea után mosta; hogy az infectióról szóló tan tudása ma milyen terhes egy szemorvosra nézve, kinek magán-, de nyilvános rendelésén is egy ..tiszta“ beteg után ren­desen egy „trachomás“ vagy blennorrhoeás jön, azt felesleges említeni. Jól tudom az ellenvetést, hogy ezt be kell osztani; de a Rókus-kórház szemosztályának viszonyai olyanok, hogy az érkező beteget azonnal vagy lehető gyorsan elő kell venni, nehogy igen nagy torlódás támadjon; a magángyakorlatban pedig a „beosztás“ még kevésbbé vihető keresztül. Trcncsén megye Illává járásában trachoma ellenőiző vizsgálatot tartva, I grm.-os sublimát-pastillát használtam 1 liter vízre; trachomás után ebben leöblítve keze inéit, képes voltam egy délelőtt 0—8(10 egyént, köztük 00—80—100 trachomäst átvizsgálni. A sublimát nélkül 00—80—100 kézmosásban lehetett volna részem. némely szerző azon állításának, hogy a subeonjunetivális sublimat­­injectiók után episcleritis marad. Ajánlatos, ha a beteg nagy félelmet árul el, öt biztatni, bátorítani és ha még így sem tart nyugodtan, csak úgy nyúlni a subeonjunetivális injectiókhoz, ha azok más eljárás által nem pótolhatók.1 Semmi esetre sem magya­rázható meg a narcosis, legalább nem a mi viszonyaink mellett, hol jelentékeny sebészeti műtéteket (közúzás, szemhéj-plastika) is azért végeznek narcosis nélkül, hogy egyrészt a szervezetet az ez által okozott megviseltetéstől megkíméljék, másrészt, hogy a letalis ki­menet veszélye csak abban az esetben legyen meg, a hol azt kikerülni egyáltalán lehetetlen volt. Ez indicatio alapján végezzük az enucleatiók javarészét narcosis nélkül és tudomásunk szerint újabban az egyetemi szemklinikán is e módon járnak el.2 Van der Moll két ízben cseppent be 10"/,, cocain-oldatból; azt hiszem, hogy ha ezt nehány pereznyi időközökben teszi, az elég is; ám a cocainozás teljes voltának, illetve sikeres voltának igen biztos támpontja van s ez a beteg érzékenysége szerint változik, de mindenesetre akkor áll be, mikor teljes érzéketlenség constatálliató a szárún illetőleg a conjunctiván; mikor van ez, arra legegyszerűbb próbát tenni egy Daviel-kanállal, az ujjal vagy vatta-tamponnal, még egyszerűbb magával a fecskendő tűjével. Ugyanezen irányelv vezeti a gyakorló szemorvost a felelősség­­terhes szemmütétek (szürke hályog, glaucoma) végrehajtásánál, hol az anaesthesiára nagyobb szükség van a nyugalom, a nyugodt tartás szempontjából, mint a subeonjunetivális injectióknál, hol végre is csak kissé fájdalmasabb lehet a beavatkozás, de nem okozhatja a szemnek tönkremenetelét; akkor lehet a hályog­­műtéthez kezdeni, mikor a szem külső burka teljesen érzéstelen, ha ezt 1% vagy 10% cocain-oldatnak egy- vagy hatszori becsep­­pentésére éri is el valaki vagy épen mint Dufour-tanár Lau­­sanne-ban, a cornea és sclera határán végzendő seb helyét cocainba mártott steril ecsettel csak megrajzolja és a rögzítés helyét is cocainnal érinti. Cocainnak magának az oldathoz való keverése csak előnyösnek mondható; rendkívül leszállítja a fájdalmat, a mi tisztán alkal­mazva l: 1500 sublimatot, jelentékeny. De igen sok függ az egyéniségtől. Láttam előkelő hölgyeknek fiatalabb s kevésbbé fiatalabb korban alkalmazni; láttam olyan esetekben előzetes cocainozás nélkül azt adni, kik bizonyos más ingerek iránt majdnem hysterikus és neurastheniás érzékenységet tanúsítanak, a subeonjunetivális injectiókat jól, igen jól tűrték; míg máskor edzett testű, jómódú vagy szegény ember, erős férfi elörement tökéletes anaestesia mellett a subeonjunetivális injectiókra heves fájdalmakat jelzett. Ugyanily tapasztalataim vannak az objectiv elváltozásokról, a kisérő reactióról, az oedemáról. Más az eset, ha a befecsken­dezés végzése alkalmával megsért az ember egy iitöerecskét; ekkor vérömlés támad a conjunctiva alá, minek felszívódását nehéz bevárni. Ha azonban ez be nem következik, akkor az egyénnek állapota szerint fogunk 3—4—6-ik napon is folyadékot találni a conjunctiva és az episclera között egyrészt, másrészt pedig kísérő oedemát és fájdalmakat. Minden esetben a sublimat-injectiók többszöri alkalmazásánál igen ajánlatos bevárni, míg a tekei kötő­­hártya megközelítőleg rendes állapotát s helyzetét vissza nem nyeri, csak akkor adjuk a második befecskendezést. A befecs­kendezések számára nézve pedig arra a meggyőződésre jöttem, hogy 4—6-nál többet semmi esetre sem tanácsos adni. Valamely eljárást perseveranter, kitartóan követni, annyit tesz, mint saját a feletti nézetét nyilvánítani, hogy én ez eljárástól várom a gyógyulást: ha azonban a betegség hatszori befecskendezés iránt úgyszólván érzéketlen maradt, úgy nincs okunk remélni, hogy a későbbi, a 7-dik, a 19-dik és a 20-dik befecskendésre reagálna és pedig javulással reagálni fogna. A beteg az eljárás követése által csak hamis reményt merít, másrészt időt és így pénzt veszt. A bekövetkező complicatiók közül látszólag legjelentékenyebb szerepet játsza az odanövés a conjunctiva és a sclera között. Ha ily odanövés áll elő, az episcleritis után maradhat vissza, s a 1 Hacsak azt nem tartja a beteg is, mint a vígjáték bolondságain indignálódó paraszt, ki ott hagyta helyét s a pénztárnál a jegy árát követelte ezen érvoléssol: „Hab’ ich ’mal gezahlt, will ich sein gerührt.“ 2 Lásd : Dr. Grósz Emil: Az orvosok és természetvizsgálók pécsi vándorgyűlésének munkálatai 1894.

Next

/
Oldalképek
Tartalom