Szemészet, 1894 (31. évfolyam, 1-6. szám)

1894-08-26 / 4. szám

1894. 4. sz.

32

0 R V 0 S I HE T1E ;

Az 1893-diki Heidelbergi szemcszcongrcssuson Darier1 a subconjunctivális injectiók számára tág teret látott megnyílni tekén végzett (Hirschberg szerint „verantwortlich“ -nah nevezett) műtétek után beálló fertőzéses folyamatok kezelésében, valamint azok megelőzésében. Ekkor alkalma volt említeni, bogy Deutschmann tanár is tanulmányozta a kérdést s bogy az eredménynyel rendkívül meg van elégedve. Haltenhoff két gyógyult esetről, Bribosia pedig egyről tett előtte említést. Hogy mily utat követ e sublimat, utal Deutschmannak tuche-kisérletére. A hozzáfűzödö eszmecserében Sattler nem hiszi, bogy azt a praeformált utat követné a sublimat is, melyet a tuchetestecseket vivő leukocyták követnek; hamarább mer arra gondolni, bogy a sublimat albuminatképzésre lesz felhasználva, mely azonban a nagy mennyiségben jelenlevő konyhasó és fehérnye mellett, valamint a befecskendés helyén levő hömérsék miatt oldott állapotban marad, de arra a területre, hol hatását ki kell fejteni, csak rendkívüli dilutióban érkezik el.

Laqueur és Dufour a subconjunctivális injectiókról csak jót mondhatnak. Utóbbi számos kísérlet után 1:2000-liez dilutióban állapodott meg, mint a mely töménységű oldat oly hatású, mint az 1: 1000-hez, de a betegek sokkal jobban tűrik.

Dr. B. 11. Gepner jun. Varsóból 2 a sublimat-injectiókról igen sokat tart; egy esetét (3. Fali) panophthalmitistől csakis ezáltal menthette meg; egy másik esetében hályogműtét után iridocyklitis purulenta lépett fel és 1 sublimatinjectióra „ Abnahme der Reizerscheinungen“ végül pedig egy iridotomia után “/so látélességgel távozott. Említést érdemel még a 11. eset; nagyfokú (9—12D.) myopia, hol recens reezehártyavérzések voltak jelen. Az esetet szerző ismerte a baleset előtt; a kezelés után ugyanaz a látélesség maradt vissza, mint a mennyivel azelőtt birt. Nagyfokú rövidlátóságnak valamennyi kezelt esetében (20) több-kevesebb javulást látott.3

Piconnoff körülbelül 140 esetben 4 végzett két év alatt subconjunctivális injectiókat és eredményeivel nagyon meg van elégedve. Említést éi'demel egy esete: opacitas corporis vitrei oculi

sinistri 22 éves asszony; V= fejfájástól eltekintve anamnesis

negativ. Deczember 8—20-dikáig 2 befecskendezés; márczius 3-dikán V = 0, márczius 3—26-dikáig 3 befecskendezés. Márczius

26-dikán V = . Ugyancsak embólia art. cent. rétin, egy javult

z

esetéről számol be; egyébként ugyanazon indicatiókat tartja meg, mint annyian előtte. Bergmeister a bécsi orvosegyesület 1894. évi január 12-diki ülésén két beteget mutatott be, kiknél subconjunctivális sublimat-injectiókat adott. Az egyik egy plastikus parenchymatosus iridocyklitis esete volt, mely igen szépen javult, (de bedörzsöléseket is végzett), míg a másik syphilitikus iritisre vonatkozott, mely 8 nap alatt gyógyult. Az eljárásról, daczára az elért eredményeknek, tartózkodóan nyilatkozik, ép úgy, mint Reuss is, ki hozzászólt a tárgyhoz.

Ezek voltak azok a fonalak, melyek engem munkálataimban vezéreltek; ezeket követve, természetesen azokon a nyomokon kellett járnom, melyeket előttem mások már megtettek, hogy eredményeiket ellenőrizzem s az eddig szokásos kezelés eredményeivel összevessem. Mikor e tekintetben fenntidézett közleményemre hivatkoznék, itt csak a megállapítást ismétlem, a melyre immár 400-nál több befecskendezés után jutottam.

1 Bericht über die 23. Versammlung der ophthalmol. Gesellschaft Heidelberg 1893. pag. 99—108. Dio Behandlung und Prophylaxis der inf. Processe nach Staaroperationen.

2 Über subconjunctiv. Sublimateinspritzungen, Centralblatt für Augenheilkunde. 1894.

3 Gepner munkájában különös figyelmet érdemlő két momentum van; az egyik Szoczinsky idézete (Sympathische Entzündung des Auges. Vorträge aus dem Gebiete der praktischen Augenheilkunde. [Krakau 1893.]), a ki szerint az irodalomban nincs biztos adat arra, hogy a sublimat a mellső csarnokban kimutattatott volna. Én sem tartom, sem Joly, sem Gallemaerts állítását bebizonyitottnak, valamint egy véleményen vagyok Gepnerrel értekezésének végszavában foglalt kijelentésével is: „In der Frage der subconjunctivalen Sublimateinspritzungen ist das letzte Wort noch nicht gesprochen worden.1-4 Wiestnik Ophthalmologie julius—októberi szám 1893. Injections de solutions de sublime dans la pratique ophthalmologique par M. Pievanoff. — Referálva Annales d’oe nlistique 1894. márcz. füzetében Muttermilch által. Németül Hirschberg’s Centralblatt 1894, febr. szám.

I’ — S Z E M ESZE T

Subconjunctivális sublimat-befecskendezés adandó:

1. Conjunctivitis blcnorrhoicánál, a fekélyescclés, a necrosis első jelentkezésénél; (szokásos kezelés) az eredmény biztos és igen jó.

2. Conjunctivitis traehomatosa eseteiben, recens pannus-képzödéssel és exacerbatiókkal; a pannusképzödés rövid pár nap alatt megállítható; a látélesség jelentékenyen javul.

E szigorú megállapításnak szükséges volta épen a megelőzőkből világlik ki. Ugyanis meggyőződésem, hogy e kérdésben nem arról volt sohasem szó, mikor „kell“ subconjunctivális injectiót adni, de Dariertöl kezdve Geppnerig mindenki csak azzal foglalkozott, hogy mikor lehet, mikor szabad sublimatot vagy más hatványt a conjunctiva alá fecskendezni.1

Nincs szándékomban a trachoma-gyógykezelés rengeteg irodalmának ismertetésébe bocsátkozni, csak azt említem, a mit nehány hónapja olvastam, t. i. egy körorvos levelét, melyben leírja, hogy mi mindent próbált ö meg trachomás betegeinél és semmi eredményt sem ért el. Nem mondhatnám, hogy így vagyunk mi is; igaz, hogy mi kevesebbet próbálunk és mihelyt a siker tovább késik, mint az megengedhető, kipróbált eljárásunkat veszsziik segélyül s a siker nem késik oly soká. Az itteni kitétel szerint nemcsak a Rókus-kórházat kell érteni, hanem a gyakorló szemészeket általában, a kik között szerintem kevés, a ki a „trachoma11 gyógyíthatlansága mellett fog szavazni. Hallgatókoromtól maradt meg a következő kis történet emlékemben: Schulde tanár hetenként kétszer betegbemutatásokkal fűszerezte élvezetes előadásait; egy ily alkalommal kerül eléje egy új beteg, kinek láttára ö így szólt: „Lássák uraim, mily hamis a laikusok nézete a trachoma gyógyíthatatlanságáról; ime ez az eset egy gyógyult trachoma; sima conjunctiva tele mély hegekkel“.

„Hol volt kezelve, barátom?“ kérdé kedves modorával a tanár: „a Iíókus-kórház szemosztályának ambulantiáján“ feleié a beteg.

Eddig a történet első fele, melyet velem együtt, közel száz medicus hallott; a másik része ugyanaz nap a Rókusbán játszódott le, hol a honvédorvosok számára tartott ismétlő tanfolyamon demonstráltak egy gyógyult trachomást, a ki pedig bevallotta, hogy egy évig a klinikán lett bejárólag kezelve.

Félve, nehogy a tekintetes Vándorgyűlés figyelmét a trachoma gyógyíthatósága vagy gyógyítliatatlansága felett való vitatkozással vegyem igénybe, nem is időzöm e tárgynál tovább, csak arra terjeszkedem ki, hogy a legnagyobb akadály persze a betegség huzamos tartamában rejlik, valamint abban, hogy a betegnek és az orvosnak türelmét erősen próbára teszi; a beteg a betegség tartama alatt nem dolgozhatik, legalább akárhány esetben foglalkozása olyan, hogy a trachoma gyógyulását még az is késleltetné (pl. kőműves-tót, pinezér, czigány), ha a kóralak súlyos és a fertőzés lehetsége nincs kizárva, akár itt Pesten, akár a vidéken, lehetőleg kórházba lesz küldve és utasítva, sokszor hatóságilag is; a kórházban az egyén, ha szegénységi bizonyítványa van, államköltségen kezeltetik (de családja éhezik otthon), ha pedig csak egy pár forintot érő ingatlana (inkább ingatlanocskája) van otthon, megveszik rajta a kórházi ápolási díjakat. Mi természetesebb tehát, minthogy a lehető kevés időt tölti benn a kórházban, mihelyt saját subjectiv érzete szerint baja annyira javult, hogy azt hiszi, hogy most már el lehet orvosi kezelés nélkül; ekkor a kórház öt kénytelen elereszteni; (saját kívánságára jamltan 2 3 4) különösen akkor, ha heveny vagy félheveny tünetek, köztük a duzzadás és váladékelválasztás annyira visszafejlődött, hogy fertőző jellegűnek a kóralak már nem mondható; tehát távozik a kórházból, távozik egyáltalán a kezelésből. Ily körülmények között azután a rövid idő múlva — nehány hét vagy nap múlva — beálló rosszabbodás még csak recidivának sem nevezhető, hiszen ez ugyanannak a betegségnek a folytatása, a kór megvolt s meg is maradt; s csak közben rövid időre könnyebbséget szerzett neki a kezelés.

Ez áll oly esetekről és pedig az esetek legnagyobb számáról, hol a trachomás másként jól lát. De a könnyebbségen kívül mást is nyer az a trachomás, kinek pannusa is van; recens eruptiói, hámfosztott helyek a corneán, nagy fényiszony és sok

1 Orvosi Hetilap. 1894.

2 A mit a kórházi bárczán mindig feltüntetünk,