Szemészet, 1894 (31. évfolyam, 1-6. szám)
1894-04-29 / 2. szám
1894. 2. sz. 0 R y 0 S 1 H E T I L A P — S Z E M E S Z E T 12 10-dikén a szembe belátni nem lehet, mert vér tölti ki. Tensio normális, v = 1 m.-röl sejti a gyertya fényét. Ottava által operált és közölt 1 két eset a következő: 1. Z. J., 22 éves, 1885. október 1-én bal szem v = e/6 papillától kifelé szürke kiemelkedő gömb. Diagnosis: Cysticercus subretinalis. Operatio: deczember 19-dikén discissiós tűvel behatolt és összehasgatta a képletet. Deczember 23-dikán a cysticercus szabadon az üvegtestben, telt hólyaggal, mozgásai láthatók. Deczember 30-dikán eltávolítása a következőkép : Alsó egyenes izom belső szélénél conjunctivalis metszés ; a sclerát Graefekéssél vágta át meridionalis irányban, sebtágítás ollóval, horgokkal tátongtatja; hosszas keresés után Graefe-kanállal kihozza az élősdit. 1886. január 13-dikán. T == —2. Fényérzés nincs. 2. 1887. november. A beteg bal szemével kézmozgást lát csak; üvegtestben sűrű homály, külső alsó quadransában cysticercus, nyaka és ennek mozgásai láthatók. Operatio november 20-dikán. Narcosis nélkül. Cocain anaesthesia. A meridionalis sclera seb széleibe egy-egy fonalat öltött a tátongtatás czéljából. Cysticercus üvegtest kíséretében kiürült. Deczember 20-dikán üvegtestben czafatok megfogytak, de a szemfenék részletei nem láthatók, v = 1 m.-röl olv. ujj. f. é. jó; proj felül-beltil bizonytalan. Az általam észlelt és operált eset kortörténetét, mely úgy egyes részletei miatt, valamint ritka jó sikerű gyógyulása által figyelemre érdemes, a következőkben közlöm: M. L., 35 éves, gyári munkás 1894. február 18-dikán jelent kezett először rendelésemen. Az erőteljes, jól táplált beteg azt panaszolta, hogy körülbelül 10 nap előtt, tehát február 8-ikán bal szemén kis káprázást vett észre; ez 9-dikére fokozódott. 10-dikén néha kis árnyék lebbent meg előtte és midőn 11-dikén bal szeme látását vizsgálni akarta, annak nagyfokú rosszabbodását tapasztalta. A jelentkezés napján következő a lelet: Jobb szeme ép ; v = 5/5. A bal szemteke teljesen békés, cornea átlátszó, felülete csillogó, sima; mellső csarnok középmély; iris színe nem különbözik a jobb-étól, szálazata rendes rajzolatú; pupilla középtág, jól reagál. T = n. V = 6 m.-röl olvas ujjak at excentrice. Látótér teljes. Törő közegek, nevezetesen lencse és üvegtest, teljesen tiszták. Papilla jól határolt, edényein nevezetesebb változás nincs. Szemfenék, a leírandó rendellenességek helyeit kivéve,, ép. A papilla nervi opticától kifelé körülbelül 2 papilla-átmérönyire az üvegtest felé domborodó, mintegy 4 papillányi fehéres, élesen határolt, szélei felé kékesen áttünö gömbszelet látható, melyre a retináiig erek rendes színben és caliberben szelíd liajlással felkapaszkodnak. E képlet legnagyobb domborulatán, kissé excentrice mintegy papillányi, ovális, sötétebb árnyalatú koszorúval körülvett terület fénylöbb fehér színben tündökjik elénk. A gömbszelet szélein időnként meglehetős sűrű, hullámzatosan köröskörül terjedő elég élénk ldgyószeríí mozgások — összehúzódás elernyedéssel váltakozva — észlelhetők. Eme mozgások legjobban fordított képben tűnnek fel és néha oly jelentékenyek a kitérések, hogy a képlet széle egy rajta átcsapó retinális véredény alól egészen visszahúzódik, mialatt a véredény a gömbfelület lejtős oldalán lesiklani látszik, hogy az elernyedés alatt újra felemelkedve, eredeti helyét foglalja el. Igen érdekes jelenség, hogy az alatta levő hólyag összehúzódásakor miként fekszik rögtön vissza helyére a kissé elborúltnak tetsző retinarészlet, míg az elernyedés phasisában az előbbi helyét elfoglaló hólyagrészlet által újból felemeltetik. Ezen nagy előredomborodó terület külső-felső szélétől (fennálló képben) halad fel- és kifelé körülbelül 11/2 papillaátmérönyire egy homorulatával a papilla felé néző festenyrögökből álló vonalas ív elérve majdnem egyazon a tájon levő köriilbelöl 11/2 papillányi, szabálytalan háromszögű, festenyes szélekkel határolt, fehéres területet, melynek közepén ugyancsak festenyes koszorú övez egy kisebb, élénkebben fénylő ovális tért. Ezen két terület között a retina kissé borús, fehéres szürke, itt-ott kisebb-nagyobb elszórt festenyröggel tarkázott; az edények térfogata azonban nem változott. A beteg különben egészséges, fájdalmai nincsenek; taeniát vagy egyéb szervekben cysticercust a megejtett vizsgálat nem derített ki. A diagnosishoz kétség nem fér: Cysticercus subretinalis a macula lutea vidékén. A parasita helye megmagyarázza a nagyfokú látáscsökkenést a centrumban, míg a peripherián ez esetben is, mint rendesen a látás relative jó. Ennek tulajdonítható is, hogy a beteg elég korán fordult orvoshoz segélyért. Tekintetbe véve ugyanis, hogy az üvegtest tiszta volt, a reczehártya csak igen kis fokban mutatott elváltozást, plan sibilisnek látszik a felvétel, hogy a féreg még nem soká időzhetett a szemben. Eme feltevéssel megegyeznék nagysága és elég élénk mozgása; mert a fentem!ített tapasztalatok után, melyek szerint ugyanis a szembe jutott féreg csak az első hat héten nő rohamosabban és csak fiataloknál észlelhető az élénkebb mozgás, arra engedne következtetni, hogy a cysticercus nincs 6 hétnél tovább a szemben. A szemfenék felső külső felében leírt terület bizonyára a primär fészek és míg itt volt, nem is okozott zavart a látásban. Abban a mértékben azonban, a melyben a cysticercus a centrális látás helyéhez közeledett — egyrészt növekvése, másrészt lefelé vándorlása által — fellépett mindinkább a beteg által eleintén észrevett káprázás, majd felhőszerű árnyék; midőn pedig elérte a macula lutea helyét, rögtön felfüggesztette a centrális látást. A centrális látásnak eme többé-kevésbé hirtelen való romlása azonban csak olyan ritka esetekben léphet fel, melyekben — mint a jelen esetben — a hólyag eredetileg a peripherián székel, az üvegtest tiszta, retina nincs jelentékenyen elváltozva és a fovea centralis felé való vándorlás elég gyors. És azt hiszem jogosan tehető fel, hogy ehhez hasonló folyamat megy végbe mindazon esetekben, melyekben a betegek a látás hirtelen való elvesztéséről panaszkodnak és azt valami traumával, vagy rögtöni testi megerőltetéssel hozzák összeköttetésbe, mint a hogyan Manz 1 hajlandó ezen körülményeknek bizonyos befolyást tulajdonítani. Bár ő sem fogadja el azon theoriát, hogy ilyenkor az erőlködés alatt fokozott vérhullám sodorná a retina alá az embryót, mert az ilyen kicsi képlet nem okozhat nagyobb zavart a retina működésében. Hiszen jelen esetünkben még a hólyag által felemelt retina-részlet sem veszítette el functio-képességét, mert a hólyag tovavándorlása után visszefeküdve helyére, zavartalanul működött. Erre vall legalább a körülmény, hogy esetemben hiányt a látótérben nem lehetett constatálni. Az út irányát, melyen a cysticercus lefelé haladt, jelzi a primaer fészek alsó szélétől lefelé kanyarodó festenyes ív. Az egy hétig tartó észlelés alatt úgy másoknak, kik az esetet szintén látták, mint nekem, alkalmunk volt a tömlő nagyobbodását és lejebb vándorlását egész határozottsággal figyelemmel kisérni. A diagnosis megállapítása után, tekintve a különben a szemet fenyegető sorsot és támaszkodva ama kedvező eredményekre, melyeket Graefe Alfred műtéti módszerével úgy ő, mint mások elértek, a cysticercus eltávolítására határoztam el magam, melybe a beteg bele is egyezett. A műtétet mielőbb szándékoztam véghez vinni, mert egyrészt a tömlő subretinalis helyzete miatt a localisatio biztosabb, mint ha az esetleg időközben a retina perforatiója után az üvegtestbe került már, másrészt meg siker esetén az üvegtest és reczehártya jelenlegi állapota látás tekintetében sokkal kedvezőbb eredmény válására jogosít, mint akkor, ha az előbb-utóbb okvetlenül beálló üvegtesti elhomályosodás nagyobb fokot ért el, vagy a retinaleválás kiterjedtebbé vált- és állandósult. Az operatiónak két főmomentuma van, melyek egyszersmind főnehézségei. Az egyik a cysticercus helyének biztos megállapítása : a localisatio, a másik: a technikai rész, a meghatározott helynek szabaddá tétele, hogy a késsel a selerális metszés megejtése czéljából hozzáférhessünk, a mi persze annál nehezebb, minél inkább hátul fészkel az élősdi, mint jelen esetünkben. Szemészet 1888. 2. sz. Archiv f. Augenheilkunde 13. k. t.