Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-10-29 / 5. szám
1893. 5. az. 54 SZEMÉSZET esetben vagy a felső szemvisszér, vagy esetleg az alsóval való egyesülésének helyén túl a közös törzsök (a sinus cavernosus előtt) eldugultak s ebből származott a szemgolyó keménysége, belső vérzése, a fájdalom, az orbita sejtszövetének vizenyős dagadlsága, a szemgolyó utólagos kiscbbedése, a mely jelenségeket a hirtelen való fellépéssel s aránylag gyors lefolyással együtt, egy ily tiszta és spontan thrombosis jellemző tüneményének kell tekinteni. Egy eshetőségre kell még röviden kiterjeszkednem; ez a szembeli vérzések malarias eredete. Ismeretes, hogy e betegségben szenvedőknél ideghártyai vérzések szoktak előfordulni; ezenkívül Stedman Bull1 17 esetet közöl, melyekben malariás betegeknél üvegtestbeli és néha első csarnokbeli vérzés mutatkozott a baj congestiv szakában. A mi vidékünkön’Végebben igen gyakori volt, ma már nagy ritkaság a váltóláz s bár a nevezett szerző eseteinek egy része az enyémhez hasonlít, nem gondolhatok a baj ilyes magyarázatára, mert a beteg sem előbb, sem utóbb váltólázban nem szenvedett. A scopolamin hatása a pupillára és az accommodatiora. Blaskovics Fridolin di\, szemklinikái gyakornoktól. A scopolamint2 egy új mydriaticumot E. Schmidt Mar burgban állította elő először a scopolia atropoides gyökeréből. A scopolamin az alcaloidák közé tartozik, s Ladenburg szerint a hyosciamus nigerben is feltalálható a kyoscinnal együtt, a nélkül azonban, hogy utóbbihoz chemiailag hasonló lenne. A scopolamin inkább isomer a cocainnal, bár ettől elütő liasadási termékei vannak. Kétféle sója ismeretes: a sósavas és bromsavas scopolamin. Hatásra nézve a kettő identikus, s minthogy előbbi tisztán igen nehezen állítható elő, kísérletezés kizárólag a scopolaminum hydrobromicummal történt. Ennek vizes oldata jut alkalmazásba, még pedig 1 : 1000 — 1: 120 töménységben használták eddigelé. Bármelyikét ezen oldatoknak a szemrésbe cseppentve, a pupilla kitágulása és az accommodatio bénulása következik be. így tehát a scopolamin gyógyszertanilag a trope'inek csoportjába tartozik. Általános hatására nézve Köbért tett kísérleteket állatokon, melyek szerint a scopolamint belsőleg adagolva, az az agyra bénítóing, a pulsusra gyérítőleg hat. Első, ki a scopolaminnak a szemészeti praxisban való alkalmazását ajánlja, Rählmann volt, ki a Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde, 1893. februári füzetében közli klinikáján tett tapasztalatait.. Ezek alapján a scopolamint az összes mydriaticnmok fölé helyezi. Szerinte a scopolamin ötszörié erősebb az atropinnál, s így hol azelőtt 1 °/0-os atropint alkalmazott, 2°/0ű scopolamint használ, mely oldatból 6—7 csepp adható pro die, akár az egész napra elosztva, akár 1V2 őrán belül. Rählmann szerint a scopolamin ép oly kitünően hat antiphlogistice, mint az atropin, sőt. egyes esetekben emezt jóval felülmúlja. Igya pericornealis belöveltségethamarabb szünteti meg, mintáz atropin; különösen jól hat minden, a bulbus mellső részében lefolyó gyuladásos folyamatnál. Elősegíti a hypopion felszívódását; keratitis pannosáuál és a különböző iritiseknél legalább is oly jól hat, mint az atropin. Fölötte áll azonban utóbbinak oly gyuladásos folyamatoknál, melyek glaukoma secundariummal fenyegetnek, vagy azt elő is idézték már, minthogy a 1 A consideration of sure unusual forms of intraocular hemorrhage. Cetralbl. f. Aug. 10. köt. 409. 1. 2 E. Schmidt. Archiv der Pharmazie. 230. kötet, 217. oldal. Robert. Lehrbuch der Intoxicationen. 613. oldal. Therapeutische Monatshefte. 1893, 5. füzet. Ladenburg. Bericht der chemischen Gesellschaft. 1892, 2388. oldal. Rählmann. Scopolaminum hydrochloricum, ein neues Mydriaticum und seine Anwendung in der ophthalmologischen Praxis. Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde. XXXI. kötet, február. (Egy későbbi számban figyelmeztetve leszünk, hogy „Scopolaminum hydrochloricum“ tévesen lett szedve „Scopolaminum hydrobromicum“ helyett.) scopolamin a tensiót állítólag nem emeli. Atropin-mérgezésnél e szert a scopolamin kitünően pótolja, s e mellett még az általános tüneteket is csökkenti. A scopolamin még hosszú ideig használva sem jár kellemetlen mellékhatásokkal, milyen például az étvágytalanság. Belljarminow szintén kísérletezett scopolaminnal,1 közleményét Mitvalshj kivonatosan közli a Centralblatt für praktische Augenheilkunde XVII. évfolyam, 1893. júniusi füzetében. Belljarminow szerint a scopolamin 1 : 120 töménységű oldatban alkalmazva a pupillát erélyesebben tágítja, mint az atropin, az alkalmazkodást is megszünteti, de hatása — bár előbb áll be — nem tart annyi ideig, mint az atropiné, mert míg emez a becsöppentés után 10 -12 napon át képes hatását fenntartani, addig a scopolamin csak 4—7 napig. Therapeutikus értékét a scopolaminnak Belljarminow rendkívül dicsérőleg emeli ki. Alkalmazta e szert (1:500 —1:300 töménységben, 3—4-szer naponként) keratitiseknél, scleritiseknél és hályogextractiók után, de különösen iritiseknél a scopolamin hatása jóval felülmúlja az atropinét. Szerinte főleg cocainnal összekapcsolva hat kitünően, s e tekintetben szebb hatást látott, mint az atropin-cocaintól. Végül L. Iliig is tett klinikai kísérleteket scopolaminnal,2 melyeket a freiburgi szemklinikán végezett ép és kóros szemeken. 28 észlelt eset kapcsán a következő eredményre jutott: hogy a scopolamin hatása gyorsabb, erősebb oldatokban, talán nagyobb mint az atropiné, de a hatás időtartama rövidebb; therapeutice nem állítható minden esetben biztosan egyenértékűnek az atropinnal; atropin idiosynkrasiánál szerinte a scopolamin a legkitűnőbb helyettes, ép úgy tensio-emelkedéstől félő esetekben jól használható; diagnostikus czélból a cocain jobb, mivelhogy erre a scopolamin hatása mégis túlhosszú. Ennyiből állanak az eddigi közlések a scopolamin-therapeutikus értékére vonatkozólag. Rählmann és Belljarminow nem fogynak ki a dicséretekből, egyedül Iliig ad helyt skepticis masának e szerrel szemben, de ő is elismeri egyes figyelemreméltó sajátságait, melyek egymagukban is elégségesek arra, hogy a scopolaminnal bővebben foglalkozzunk. Ezért a budapesti szemklinikán Grósz Emil dr., tanársegéd kezdeményezésére kísérleteket végeztem, melyek kivitelét és eredményét közlendő vagyok. Kísérleteimet E. Merk darmstadti gyárában készült scopolaminum- hydrobromicum vizes oldatával vittem véghez, még pedig: 1 : 1000, 2 :1000 és 5 : 1000 töménységű oldatokkal. Czélom volt, meghatározni, mily hatással van a különböző töménységű scopolamin a pupilla átmérőjére, az alkalmazkodásra és a teusióra. E végből ép szemekbe cseppentettem ezen oldatokból 1 — 1 cseppet, s a hatást, kellő időközökben megfigyeltem. Kísérleteimet */5 visussal biró szemeken végeztem s fiatal egyéneket választottam, kik még sok accommodatio felett rendelkeznek. Figyelemmel voltam továbbá arra, hogy a becseppentés után semmise folyjék újból ki a becseppentett folyadékból, mit úgy igyekeztem elérni, hogy a becseppentés után az alsó szemhéjat kevéssé lehúzva nehány perczig rögzítve tartottam. Minden egyes vizsgálat közeiben az egyéneket szürke üveg és szemvédővel ellátva besötétített szobában tartottam, nehogy a fény behatása a mydriasis beálltát és kifejlődését hátráltassa. A pupilla átmérőjének lemérésére a Wecker-féle kerato et pupillométert használtam, figyelve arra, hogy minden egyes lemérésnél a beható fény körülbelül egyenlő erejű legyen. Az egyes értékek alábbi táblázatokban a még reagáló pupillánál annak középtágasságát fejezik ki. Az accommodatio meghatározásánál a közelpontot — puszta szemmel vagy convex 5'0 D, üveggel nézetve az egyéneket — úgy mértem le, hogy Csapodi I.-et olvastatva, közvetetlenül alkalmaztam a mérőrúdat. 1 A scopolamin (egy uj mydiaticum) hatásáról a szemre Dr. Belljarminow. Wratsch, 1893, 17. sz. 2 Beitrag zur Kenntnáss der Wirkungen des Scopolaminum hydrobromicum. Von Dr. L. Iliig. Münchener Medicinische Wochenschrift. 40. évfolyam; 1893. augusztus 15-dikén.
