Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-08-27 / 4. szám
1893. 4. sz. SZEMÉSZET 47 hegedősből a Schulek tnr. methodusa szerint, t. i. sphincterolysist veszünk, ha arra alkalmas az eset. Ilyenkor tanácsos a festéssel legalább 2—-3 hétig várni, hogy a seb erősen elhegedjen. Az eljárás gyors, kényelmes, semmi tekintetben sem jár veszélylyel, s az eredmény meglepően tökéletes, a régit jóval felülmúlja. Nyúlnak ép corneáját hasonló módon befestettem, a szem kötés nélkül maradt. Operatio után meglehetős rücskös volt a cornea felszine. 6—8 nap múlva azonban minden izgalom nélkül visszanyerte sima felszínét, s a minő mértékben a második napon megtartotta a festéket, olyannak megmaradt is. Ezen corneából a 12. napon elkészült metszeteken a következőket láthatni (1. az ábrát). Az epithelréteg csaknem egészen visszanyerte sima felszínét. Ezen sejtek között, de nem bennök, valamint a Bowmannhártya és az epithel réteg között igen számos kisebb festékrög található. A Bowmann-hártyán nem látszik már nyoma a metszéseknek. A festék főtömegével közvetetlenül a Bowmann-hártya alatt és a legfelületesebb cornealis rétegekben foglal helyet, a hol nagyobb fészkekben cső portosul, melyek a felszínnel párhuzamos vaskos nyúlványaik kai összeolvadnak s így egy összefüggő, helyenként vékonyabb, máshol vastagabb festékes réteget képeznek. A cornea mélyébe körülbelül vastagsága 1/3 részéig hatolnak be a festékszemcsék s itt az álló sejtek réseiben foglalnak helyet. A szövet mélyebb részeiben mindinkább finomabbak s ritkábbakká válnak. Hogy az epithel kiküszöböli magából a festéket, illetőleg avval együtt maga is lekopik, jól látható ama helyeken, a hol az epithel megvastagodott. Ez ugyanis alulról képződvén, a felette levő réteget a festékkel együtt növekedés közben fölfelé tolja, ezen helyeken tehát az epithel legmélyebb rétegében, valamint a Bowmann-hártya felületén nem találunk festéket, csak a felületesben — később az (dérvén a felszint, lekopik. Maradandó tehát csak azon rész, a mely a Bowmannhártya alatt s a szövet közti űrökben foglal helyet, ez sem teljes mértékben, mert mint Archer kísérletei bizonyítják, a vándorsejtek egy kis részét elhordják. Browicznak alkalma volt egy szépen megfestett heges corneát 2 évvel a festés után mikroskop alatt vizsgálni. Ez esetben a festék szintén csak a legfelső rétegekben találhatott fészkedést, a melyek hat nyúlványból indultak ugyan ki, de egy összefüggő réteget nem képezett a festék, s a mellékelt rajzon sokkal ekvesebb a bekebelezett festék mennyisége, mint a jelen esetben. Megemlítem még, hogy az iris színe utánzása czéljából tus és terra di Siena keveréket is készítettem s a nyúl corneáját vele hasonló módon megfestettem. Másodnapra a szem kivörösödött. Harmadnapon a cornea borús lett, majd a 4-iken az epithel egyenletesen feltáskásodott a megfestett terület felett s később kikopott. Az alapján még 4—5 napig megmaradt a sárgás-barna festék, azután lassanként ez is levált, mire a szem gyorsan megbékült. Tehát ámbár Archer nem látott utána gyuladást támadni s így ajánlja a szert festésre, ez esetben nem vált be, míg ugyanazon nyúl másik szemén a tiszta tusfestés semmiféle izgatottságot sem okozott. Klinikai közlések. Lövési sérülés. Közli Grósz Emil dr., tanársegéd. Sz. L., 26 éves férfi folyó évi április első napjaiban öngyilkossági szándékból revolverével jobb halántékon lőtte magát. A lövés után eszméletét nem veszítette el, de jobb szeme látása azonnal megromlott s e szem ki is dagadt. Másnapra bal szeme is kidagadt s a látás fokozatosan hanyatlott, utolsó időben némileg újra javult. Az egyetemi szemklinikán 1893. junius 9-dikén jelentkezett a következő állapotban: A jobb halántékon festékes heg jelzi a golyó behatolása helyét. A jobb szem védőkészüléke a rendestől nem mutat eltérést. A szemteke, mialatt a bal szem fixál, a rendesnél alább áll s kifelé tekint. Befelé nézésnél nem éri el a cornea a belső zugot, hanem a forgási körív ez irányban kisebbedéit, erőltetésnél a szem alá és befelé mozdulva a cornea függélyes tengelye felső végével befelé rotálódik. Felfelé tekintésnél a jobb szem mozgása kevéssé korlátolt s ilyenkor a cornea függélyes átmérőjének felső része kissé kifelé fordul. Magán a szemtekén, kivéve azt, hogy a pupilla közepesnél tágabb s fényre nem reagál, kívülről más eltérés nem található. Szemtükörrel a közegek teljesen átlátszóknak bizonyulnak. A látóidegfö egészen fehér, a lamina cribrosa likacsai nem láthatók, úgy a verő- mint a vivő-erek a rendesnél szükebbek, utóbbiak egyenlőtlen űrterűek, a mennyiben a vena temporalis superior a papillától '/2 papillányira megtágul, azután újra megszükül, a többi erek is helyenkint feltűnő kanyarodottságot, másutt meg nagyon is egyenes lefutást mutatnak. A vékonyabb verőerek csak mint fehér, vérleien kötegek láthatók. A papilla körül 1 — 2 papillányi sugarú udvarban szemcsés s rögös helyenkint az ereket is fedő barnás-fekete festék. A papillától kifelé 2 papillányira vízszintesen ovalis világos barnavörös folt. E szemen fényérzés nincs. S A bal szem védő s mozgató készüléke semmi eltérést sem mutat, maga a szemteke is külsőleg teljesen rendesnek látszik. A pupilla középtág, fényre jól reagál. A tükri vizsgálat azonban nagy elváltozásokat derít fel. Aó üvegtest hátsó alsó részében a szem mozgásainál élénkebben úszz szürkés tömeg foglal helyet. A látóidegfö szürkés-fehér, elmosódott határú, erei rendellenes elrendezést mutatnak, a mennyiben az arteria és vena temporalis superior szokottnál jobban kifelé indul, míg az alsó erek szög alatt megtörve, nagyon is befelé haladnak. Az egész a torsio képét mutatja. A vénák tágak, kanyargósak, szabálytalanul egyenlőtlen űrterűek, az artériák szükebbek. A környező retina különösen befelé borús. A papillától ki- és aláfelé egészen a periphaeriáig húzódó fénylő fehér az üvegtest felé 5 Dioptria értékéig (körülbelül 2 mm.) beemelkedö plaque van, melyen élénk piros, szakadozott szélű 1/i—1 papillányi foltok foglalnak helyet. Az egész területen a retinalis erek hiányoznak. A papillától befelé körülbelül 2 papillányira azt ívalakban környező felié-
