Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-02-26 / 1. szám
1893. 1. 8Z. 5 SZEMESZET 1. ábra. (1. 1. ábra) mutatja; ez pedig egy teljesen kifejlődött pterygium. A pterygium ezután csak igen lassan halad előre, lígy hogy további két hónap múlva is alig mutat elváltozást. Ezen időtájt (7 hónapra a betegek felvétele után) a pterygiumokat, Arit eljárása szerint, operáltam meg. A pterygiumot — mint rendesen — a sklerával és a szaruhártyával is, erősen összefüggőnek találtam. A lefejtett, alcoholba keményedéit, celloidinba beágyazott és részben baematoxylinnal, részben carminnal megfestett pterygium-metszések mindegyikében a következő szöveti szerkezetet találtam: A képlet stromáját sejtekben gazdag, laza kötőszövet képezi, felületét többrétegű lapos-bám borítja; ez a felület bemélyedő részeiben sokkal nagyobb számú rétegekben van jelen, mint annak kimagasló helyein. A stromában számtalan véredény átmetszete látható és ezekben kellő nagyítás mellett vörös vértestecsek. Azonkiviil egyes, hámmal kibélelt üregek is találhatók a stromában. Ugyancsak a stromában, igen sok praeperatumban, kisebb vagy nagyobb kiterjedésű rögök vagy szigetecskék vonják magukra a figyelmet. Ezek azáltal tűnnek ki, hogy a festést sokkal kevésbbé vették fel (haematoxylint és carmint egyaránt) mint a környező rész, és a sejtek sem látszanak élesen határolva; egy szóval az egész terület diffusnak, egyneműnek látszik. Ezek valószínűleg a hyalinelfajulásban levő pinguecula maradványok. A pterygiumnak a szaruhártyához közelebb fekvő részletein a hengerhámsejtek nagyobb számban vannak jelen, mint a pterygium egyéb helyein. Ezen esetekben tehát a klinikailag és szövettanilag is pterygiumnalc diagnostizálandó képlet határozottan a pingueculából fejlődött ki, a mely eleinte laposabb lett, azután hosszúságba való növekedést és szöveti túltengést mutatott. A pterygium a szaruhártyára átterjedt, a nélkül, hogy azon a sérülésnek, hámhiánynak vagy fekélynek nyoma lett volna. Hogy a képlet háromszögletű alakot ölt, azt abból magyarázom, hogy a folytonos szemhéjmozgás, a szem zárása és nyitása, ezen alakba szorítja a pterygiumot. Urjáratot vagy csatornát, a pterigium alatt, a szaruhártyai limbusnál, sem ezeknél a pterygiumoknál, sem másoknál nem találtam soha; legalább a pterygium alatt nem sikerült átvezetni sem a Pravaz-féle fecskendező tűjének ezüst sodronyát, sem sörtét. Ennek természetes magyarázata abban rejlik, mert valódi pterigiumnál ilyen űrjárat soha sincsen jelen. Éppen oly kevéssé láttam valamely pterygium fejénél a fekélyt vagy hámhiányt, melyre Arit az ő pterygium-elméletét építette. Ez a fekély nem is létezik. És azt hiszem, hogy minden szemorvosnak volt is, lesz is alkalma, hogy egy teljesen nyugodt és izgatástól egészen ment szemben, a pterygium kifejlődését észlelhesse és annak a szaruhártyán való továbbhaladását szemlélhesse, a nélkül, hogy a szaruhártya a pterygium közvetlen szomszédságában, a legpontosabb vizsgálás mellett is, a legcsekélyebb elváltozásokat mutatná. Én tehát saját tapasztalataim alapján, melyek régibb időkből is datálódnak, mint Fuchs jeles munkáját nekem elküldötte, ezen szerző mellett foglalok állást és vele egyértelműen azt állítom, hogy a valódi pterygium mindig a szemrésfoltból, a pingueculából fejlődik. Ezen körülményből magyarázható azután fesztelen módon az is, hogy miért fekszik a pterygium vagy a szem belső, vagy annak külső quadransában, de sohasem fent vagy lent, vagy valamely ferde délidben, a hol nincsen pinguecula. Hogy micsoda befolyás adja az impulsust arra, hogy a pinguecula ilymódú elváltozásokat szenvedjen, arról biztosat mondani egyelőre nem lehet. Valószínű, hogy valamely közelebbről nem ismert inzultus okozza azt, 2. ábra. mely kívülről is hathat, de talán magában a szemben — talán a kötőhártyában (trachoma, chronikus hurut stb.) — keresendő. A pterygiumok morpliologiájára nézve érdekes a mellékelt ábrán (l. 2. ábra) lerajzolt pterygium, mely állítólag már évek óta változatlanul áll fen n Takács Mihály a 38. számú gyalogezred legényének jobb szemén és a látási élességet a rendesnek Ve'ára csökkenti. A sklerán vastag küllemű és tömör consistentiájú, dúsan edényzett pterygium, a cornea belső szélén arra áthajlik, és itt az ábrából kitetsző sajátszerű alakká^ szélesedik ki. A pterygium nyakát a szaruhártya szélén, a melylyel szorosan össze van nőve, csípővel meg lehet fogni, míg a képletnek a szaruhártyán fekvő része igen vékony és csípővel nem ragadható meg. A szemnek cocainnal való érzéstelenítése után a pterygiumnak a corneán fekvő részét conicus sonda segítségével ránezokba lehet tolni. Miután a beteg operativ beavatkozásra reáállani nem akart, ezen pterygium szöveti alkotásával nem számolhatok be; annyi azonban kétségtelen, hogy ezen pterygium külleme és alakja nem szól a mellett, hogy az corneális fekély közvetítésével fejlődött volna.1 Néhány újabb antiseptikus szer értékéről a szemészetben. Közli: Neupauer dr., tanársegéd. Az antisepsisnek megbecsülhetlen értékét most már nem vonja kétségbe senkisem. Kétségtelen, hogy a sebészi téren elért szinte csodaszerű eredményeket épen az antisepsisnek és a vele karöltve járú asepsisnek köszönhetjük. Ismeretes, hogy az infectiósus bajok, de különö sen az epidémiák alakjában terjedő fertőző bajok leküzdésében az antiseptikus szerek mily fontos szerepet játszanak. Az antisepsisnek e tág tere már magában véve is eléggé okadatolná azon igyekezetei minél több, minél megbízhatóbb hatású és minél olcsóbb antiseptikus szereket előállítani. De a műtétek számtalanjaiból tudjuk, hogy a különböző antiseptikus szereknek egyes műtéteknél való alkalmazása mennyi körülménytől függ, tehát az egyes szerek alkalmazása, részint azoknak az organismusra gyakorolt mérges hatásuk miatt, részint relative csekély bacteriumölő képességük miatt sokszor igen korlátozott. Míg pl. a 2%-os cárból oldat, l°/00-es sublimat-oldat végtag amputatióknál, álképlet kiirtásnál és ehhez hasonló műtéteknél nyugodtan alkalmazhatók, addig a szemészetben a cárból egyáltalán nem használható, a sublimat pedig csak 1 :4000 vagy még gyengébb oldatban. A szemen általában igen kevés antiseptikus szer alkalmazható jó sikerrel; a szem t. i. igen érzékeny a vegyi ingerekre és igy a bacterimokat ölő szerekre is. Minthogy pedig az antiseptikus szerek csak bizonyos töménységű oldatban ölik meg a bacteriumokat, a mely oldat a szemet rendszerint túlságosan izgatja, azért kénytelenek vagyunk vagy oly antiseptikus szert alkalmazni, mely a szemet izgatja, vagy a szert annyira kell hígítanunk, hogy annak bacterium ölő-képessége kétessé válik. Hogy azonban mégis mily szüksége van a szemésznek 1 A szerző úr érdekes czikkét változatlanul közlöm, csak hozzáteszem, hogy a röphártya mechanikai viszonyaira vonatkozó egy fejtegetés tőlem az ..Orvosi Hetilap“ 1877. évi 1059—1061. lapjain olvasható, és hogy a lobos folyamat Johann Widmark „Beiträge zur Ophthalmologie“ 1891. Leipzig, Veit et Co. XVI. számú értekezése (Ueber den Einfluss des Lichtes auf die vorderen Medien des Auges) által jobban megérthetővé lett. Schulek.
