Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-04-30 / 2. szám
22 SZEMÉSZE T 1893. 2. sz. A vázolt leleteken áttekintve, felötlőnek mondható ama körülmény, hogy az egyes retinafelek felől csakis a legkörnyibb szél felől kapunk tiszta hemicontracturát, míg akár a temporalis, akár a nasalis retinafelek medialisabb részeinek izgatására túloldali hemicontracturát is nyerünk. Feltűnőnek e lelet azért mondható, mert a felsorolt reflexviszonyokat az optikns semidecussatiójával magyarázva, utaltunk ama analógiára, mely e jelenségeket a klinice oly élesen körvonalzott bilat. homonyon hemiopiához köti. Már pedig a hemiopiánál a látó és a vak retinafelek közti választóvonal a fixáló ponton verticaliter vonul át, s így élesen különíti el egy szem két retinafelét. Közelebbről szemügyre véve a dolgot, a következőkép alakul. Mindenekelőtt ne feledkezzünk meg arról, hogy leleteimben csak reflex contracturákról van szó — látás e reflexek létrejötténél legkevésbé sem szerepel. Hiszen a contracturák oly retinarészek ingerlésére kaphatók, melyek még normalis viszonyok közt sem szerepelnek mint látó pontok a perimetrikus vizsgálatnál, annál kevésbé a jelen esetben, hol mint ismeretes igen jelentékeny jobboldali concentrikus látótérszűkület is van jelen, sőt a bal szem teljesen vak. Ezek szerint a retina részéről — mint ezt Hőgyes tanár legelőször tévé — a tisztára reflexmozgást keltő részeit a retinának meg kell különböztetnünk a fényérzést keltő részektől. Nem úgy értem ezt, mintha ebben a retinának egy különös functióját látnám, hanem ezzel csak a következő ténynek adok kifejezést. Ismeretes, hogy a retina legkörnyibb részei látás tekintetében nem oly érzékenyek, mint a centralisak. A retina fényérző képessége tehát a környék felé csökken. A látóhártyának legszélibb részei felől, melyek látásra már nem szolgálhatnak, fényingerre reflexcontracturákat lehet kapni. Ebből nyilván következik, hogy az opticus reflex létrejöttéhez kevésbé érzékeny retinarészek is teljesen elégségesek. Viszont utóbbiból azt is lehet következtetni, hogy az egyes opticusnyaláhok ú. n. áthajló rostjai, illetve ezek végkészülékei nem eléggé érzékenyek ahhoz, hogy fényérzést költsenek, de elégségesek ahhoz, hogy reflexmozgást ébreszszenek. E felfogás egybevág azzal, hogy a bilateralis homonym hemiopiánál a mediansíktól eltérő, a túloldalra átterjedő látóteret nem találunk. Hivatkozom egyébként Heddausra, a ki szerint a sze mek reflexérzékenysége nyilván különös, a látás működését teljesítő rostokkal nem azonos idegrostokhoz van kötve. Ezen állítás helyessége kitűnik a jelen esetben is; a bal szem ugyanis, mint azt a stereoskopikus vizsgálat kiderítette, fényérzéssel nem rendelkezik, de azért részéről az összes retinareflexek mégis kaphatók. Mindent összefoglalva, szabadjon nézetemet a következőkben formulázni: A jobb látóideg keresztezetlen kötege a jobb szem temporalis retinafelét fényérzést s egyúttal reflexmozgást keltő, nasalis retinafelét. csakis reflexmozgást keltő rostokkal látja el; a jobb látóideg keresztezetlen kötege a jobb szem nasalis retinafelére fényérzést és r'eflexmozgást keltő, temporalis félére csakis reflexmozgást keltő rostokkal terjeszkedik ki. Ugyanez illik bal szem homonym látóhártya-területekre is. II. A suggestio behatása a látóhártya-reflexekre. Az előző fejezetben tárgyalt látóhártyareflexekre érdekes fényt derít a suggestio, sőt mondhatom, hogy a jelzett reflexek felől táplált nézetemet épen a suggestio nyújtotta meglepő eredmények erősítették meg. Mielőtt azonban e leletekre áttérnék, szabadjon nehány bevezető és magyarázó szóval általánosságban élnem a suggestiós kísérletek felett. Általam legelőször észlelt kísérleti tény (1. fentebbi akadémiai értekezésemet), hogy a jelen dolgozat bevezetőjében kiemelt összes érzékszervi (optikus-, acustikus , tactilis-, nyelv- és olfactorius-) reflexek az ú. n. kirekesztő suggestio (negatív hallucinatio) alkalmazására kimaradnak. Ez alatt azt kell értenünk, hogy vakságot, süketséget, anaeAhesiát, ageusiát avagy anosmiát uni- vagy bilaterálisán suggerálva, a megfelelő sensoriális reflexek egy- vagy kétoldalilag, daczára az alkalmazott környi ingernek, nem jelennek meg. Concret esetben : ha a jobb süketséget suggerálok, akkor még oly erősen búgó hangvillát perczeken át tarthatom a jobb, suggestive síiket fül mellé, jobb hemicontracturát nem nyerek, míg a suggestio által nem illetett bal fül mellett már néhány másodpercznyi zöngés behatására prompt bal hemicontractura támad. Bilateralis süketséget suggerálva, sem a jobb, sem a bal fül felől contractura nem idézhető elő. Továbbá szintén saját kísérleteim derítették ki azt az érdekes tényt, hogy positiv hallucinatiók suggestio útján létesítve, ugyanazon reflexeket eredményezik, mintha reális környéki ingert alkalmaztunk volna. Azaz, azt suggerálva a hypnotizáltnak, hogy jobb füle mellett hangvilla húg, hogy bal orrlyukába eczet szaga hatol be, a nélkül, hogy hangvillát, avagy eczetet tartanánk a megfelelő érzékszerv elé, jobb illetve bal hemicontractura támad. Tehát hallucinatorius képzetbeállítás ugyanolyan hatású, mint a valóságos környéki inger. Végül ugyancsak saját vizsgálataim mutatták ki azt a körülményt, hogy egy adott érzékszervre vonatkozó kirekesztő suggestio egy más érzékszerv felől kiváltható reflexet befolyásolja oly_ értelemben, hogy az késik, illetve teljesen ki is marad. így pl. jobb anosmiát suggerálva, nem csupán a jobb orrlyuk felől marad ki az olfactorius reflex, hanem egyúttal a jobb fül felől létesíthető acustikus contractura, bár nem marad ki teljesen, de tetemesen késik kifejlődésében. Legérdekesebb és bennünket ez alkalommal leginkább is érdekel a látóhártyareflexre kifejtett hatása ily heteronym suggestiónak. Anosmia, ageusia az optikus reflexek kifejlődését határozottan késlelteti illetve megnehezíti; a süketség suggestiója azonban határozott törvények szerint, melyeket alább szándékom megismertetni, kirekeszti a retinareflexeket. Fentjelzett suggestiók hatásának tanulmányozásánál első sorban tisztába kell jönnünk ama kérdésekkel, hogy 1. miben áll a suggestio ; 2. a központi idegrendszer mely részére terjed ki a suggestio? Anélkül, hogy bővebb fejtegetésekbe bocsátkoznék — ezeknek jelen értekezés keretén belül helyük nincs — a feleleteket csak jelzem. Midőn azt suggerálom, hogy a hypnotizált bal fülére süket, úgy nem szenved kétséget, hogy a centrális projectiónál fogva (az acusticus központi pályája kereszteződik) a jobboldali corticalis hallómezőre (1. 2. ábrát) hatottam be, s itt nyilván olyan elváltozást idéztem elő, mely az acusíicus-ingereknek tudatos perceptióját megakasztja. Ha továbbá azt suggerálom, hogy a bal fül előtt bangvilla búg, akkor pedig nyilván a jobb corticalis hallómezőbe egy hallucinatorius színezetű képzetet iktattam be, más sióval ugyanazon centrális idegelemeknek izgalmi állapotát idéztem elő suggestio útján, mint a melyek egyébként reális környéki ingerrel hozatnak ingerületbe. — S végül, midőn bal süketséget suggerálva, a bal orrlyuk felől olfactorius-contracturát kiváltani nem tudok, akkor azt kell felvennem, hogy ama suggestio útján a jobb corticalis hallómezőben létesített dynamikus elváltozás mint ilyen átterjedt a jobb centrális szagló mezőre, ezt ingerfogékonysága tekintetében annyira alászállítja, hogy á bal orrlyuk felől beható eczet contracturát kiváltani képtelen. —- E példából látjuk tehát, hogy egy adott érzékszervre vonatkozó kirekesztő suggestio hatása nem marad lokalizálva a megfelelő érzékszerv centralis corticalis területére, hanem átterjed a szomszédos területekre is. Vájjon egy adott positiv vagy negativ (kirekesztő) hallucinatio melyik oldali centrális területre vonatkozik, azt csakis abból dönthetjük el, hogy melyik oldali reflex állott elő, illetve maradt ki. Ha pl. jobb fülre hangvilla-búgást suggerálok és előáll jobb hemicontractura, vagy ha jobb fülre süketséget suggerálok és daczára a jobb fül mellé alkalmazott búgó hangvillának a jobb testfél petyhüdt marad, úgy nyilvánvaló, hogy mivel az acusticusnak centrális pályája egészben kereszteződik, a centrális hangprojectióknak a túloldali, tehát a bal félteke hallómezejéhez kell viszonyulniok, s így a jobb fülre akár kirekesztést végzek, akár positiv ballucinatiót állítok eléje, úgy az egyik mint a másik esetben a baloldali coticalis hallómezőben létesítek valamelyes dynarui-0
