Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)

1892-02-28 / 1. szám

1892. 1. sz.

S Z E M E S Z E rl

esetben a tuberkulosus kötőhártyabántalom javult. Sattler szerint a tuberkulin befecskendések gyengítik a tuberkulosus folyamatot.

Leberv előadást tart a szem tuberkulosisának egy gyengült alakjáról. 0 9 esetben finom vörösös csomócskákat látott az iris szövetében, melyek idővel eltűntek. Horner, ki hasonnemű eseteket írt le, leukaemias folyamatnak tartotta ezen elváltozást, míg Leber jelenleg tuberkulosus folyamátnak mondja azt, főleg azért, mert 9 esete közül 8 esetben idővel általános tuberkulosis állott elő. Gyengült tuberkulosisnak pedig azért nevezi, mert a csomók magától visszafejlődnek. Az alkalmazott iridektomia minden esetben jó eredménynyel járt, míg a tuberkulin-injectióknak csak ideiglenes jó hatása volt.

Wagenmann szól chorioiditis tuberkulosáról. Szerinte az érbártya tuberkulosus gyuladása vagy diffus vagy circumscript. Előbbinél az egész érhártya megvastagodik, utóbbinál egy daganat mutatkozik. Az átterjedés vagy az ellágyult sclerán át vagy a nervus optikuson át történik. Mindkét bajt jellemzi, hogy erősebb gyuladás tüneteivel kezdődnek. Epen ezen erős gyuladás megkülönbözteti a tuberkulosus chorioiditist a g-liomától.

A következett discussióban említi Pflüger, hogy a tuberkulin-injectióktól jó hatást nem látott. Müller látott már scleralis tuberkulosist magától gyógyulni.

Knies glaucoma simplex egy esetét górcsövileg vizsgálta, de a látóideg sorvadásán és excavatióján kivül semmi pathologikus folyamatot nem talált. A „glaucoma simplex“ elnevezést különben helytelennek tartja.

Ulrich tengeri nyulakon előidézett mesterséges glancoméról szól; 11 tengeri nyúlnak a szarúhártyáját egészen eltávolította. Gondos utókezelés miatt lapos hegedés maradt vissza. Azután két esetben ideghártyaleválás, három esetben a belszemnyomás növekedett, két esetben ezen tensio emelkedés kismérvű volt, négy esetben tensio-emelkedés nem mutatkozott. A belszemnyomás emelkedésével járó esetekben a górcsövi vizsgálat kimutatta, hogy az iris és az üvegtest rostonyásan elváltozott, a processus ciliaresben pedig bő hyperaemia és az edények falában festenyzettség volt jelen. r

Hippel a trachoma kezeléséről szól. Óvja a szemorvosokat az átmeneti redőknek túlságos kivágásától. Inkább ajánlja a beteg conjunetivát 1 : 1000 sublimat-oldatba mártott vattával erősen megdörzsölni. Minél vérszegényebb a conjunctiva és minél nagyobbak a csomók, annál erősebben kell dörzsölni. Ha csomók nincsenek, akkor e dörzsölést ne alkalmazzuk, mert akkor a pannus nem javul. Minél frissebb a trachoma, annál gyorsabban gyógyul ezen gyógykezelésre.

Sattler a csomók kinyomogatását ajánlja (a szemklinikán gyakran alkalmazzuk és mindig szép eredményt láttunk tőle. lí.).

Schmidt-Rimpler a Sympathikus szemgyuladás két esetét adja elő.

Első esetben az egyik szem fadarab által sérült, phthisikus lett. Két hónapra reá fájdalmas lett, öt hónapra a sérülés után a szerző neurotomia optico-ciliarist végzett rajta. l'/2 év múlva a másik szemen Sympathikus gyuladás állott elő, mely phthisikus szem enucleatiója és kenő-cura alkalmazására anynyira gyógyult, hogy a látás v = '/» lett. Az enucleált bulbusban baktériumokat nem lehetett találni.

Második esetében egy 12 éves fiú szeme sérült, prolapsus iridis állott elő, ezt Sch.-R levágta, de már a sérülés után hatod napra Sympathikus iritis serosa mutatkozott a másik szemen. A visus kenő-kura után 1/e'1'a javult. Schmidt-Rimpler szerint e két eset az átvándorlási theor.'a ellen szól.

Pflüger, Meyer, Kuhnt és Wagenmann sem tudtak baktériumokat találni az enucleált bulbusokban.

Snellen azután fejtegeti, hogy oldaltnézósnél az alkalmaz kodási képesség gyengébb.

Schubert ajánlja a meredek írást.

Horstmann szól az ablatio retinae lefolyásáról.

Bull fejtegeti a viszonyt, a mely a musculus ciliaris részleges összehúzódásai és az astigmatismus között rejlik.

Peters a kötőhártyának minden idült gyuladásánál a felhám között serlegszerű sejteket talált. A serlegalakú sejtek mellett rendszerint jelenvoltak az ú. n. eosinophil-szemcsék is, jeléül annak, hogy a kötőhártya hurutos megbetegedése hasonló az orr és a légcső catarrhalis elváltozásaihoz.

Wilbrand szól a nervosus (nem neurastheniás) asthenopiáról.

Pflüger egy esetét adja elő, melyben idült croupos conjunctivitis mellett trigeminus neuralgia s a könnyek hypersecretiója állott fenn.

A könnymirigynek kiirtása után a beteg teljesen meggyógyult.

Fiele a tengeri nyúl szemfenekének fotografálásáról szól.

Sattler egy panophthalmitis esetében kór-ok gyanánt baciHúsokat talált.

Knies az ophthalmo-blennorrhea gyógykezelésére a copaivabalzsamot ajánlja.

Kuhnt minden chronikus könytömlő-bántalomnál a könnytömlő kiirtását ajánlja.

Eversbusch bemutat egy különben egészséges asszonyt, a kinek egyik szemében ő már 8 hónap óta valami élő élősdit figyel meg. Leuckardt azt hiszi, hogy ez egy fiatal filiaria vagy strongylus-féle.

f Brücke Ernő.

1819-1892,

Nagy tudósok vesztén nemcsak az árván maradt tudományszak kesereg, megérzik a veszteséget a tudomány más rokon ágai is, melyekre az ő működésük termékenyítő erővel hatott.

Nem is olyan régen a physiologus Bonders elliunytával a szemorvosi tudománynak egyik oszlopa dűlt ki. Brüche elvesztése szintén nemcsak a physiologia gyásza, az ő tudománya a szemészet fejlődésében is olyan világító fáklya volt, melynek kialvását e helyütt is méltatnunk kell.

A szemészet fejlődése azóta lett igazán tudományos irányú, mióta a klinikai megfigyeléseket physiologiai és physikai igazságok egészítették ki. Graefe lángeszéhez és Arit tudásához Donders és Helmholtz géniusza kellett, hogy megteremtsék a mai szemorvosi tudományt.

Ehhez a teremtő működéshez jelentékeny munkával járult Brüche is. Ki tudja, meddig késett volna nélküle az épület betetőzése, nem maradt volna-e sokáig csonka?

Méltatlanság volna, ha a szemtükör feltalálásában legkevésbbé is kisebbítené valaki Helmholtz halhatatlan érdemét; de az is méltatlanság volna, ha arról feledkeznénk meg, hogy Brücke optikai munkái vetették meg a szemtükör feltalálásának ágyát. Hiszen Helmholtz maga is megvallja szemtükrének leírásában, hogy ő a szem megvilágításának azt a módját alkalmazta, melyet Brüche közölt, Erlach véletlen megfigyelése alapján.

E megfigyelést Brüche optikai módon magyarázta s fel is használta, hogy a pupillát vörös fényben világoltassa s így emberi szemen is előidézze azt a tüneményt, melyet régi idők óta láttak a sötétben levő házi állatok szemén, de a mely tünemény mindenféle furfangos magyarázat mellett is addig megfejteden maradt.

A szem belsejének megvilágítása ma már egészen természetes dolognak látszik. Szinte megfeledkezünk, hogy az Erlach szemüvegén tükröző lámpafény, mely egy ismerősének pupilláját megvilágította, volt mintegy az első szikra, melylyel Brüche az élő szem belseje örökre felderíthetetlennek hitt sötétségét eloszlatta, s a szemtükör halhatatlan feltalálójának elméjét megtermékenyítette.

Brüche ezenkívül is tett szolgálatokat a szemorvosi tudománynak. Vizsgálatai nagyfontosságúak voltak a szem alkotásának megállapítására. Az ő nevéhez is fűződik a szem alkalmazkodásának kiderítése. Az ő vizsgálataiból tudjuk, hogy a friss ideghártya teljesen átlátszó.

A szem optikájának teljes felépítéséhez járult az emberi szem aszimetriás sugártörésének leírásával. Következtetéseket