Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)

1892-10-30 / 5. szám

46 SZEMÉSZET 1892. 5. sz.

neuritis retrobulbaris periphericára ? — Az előadás végén Samelsohn a tabes azon eseteit is említi, a melyekben a látótér tökéletesen hasonlít a chronikus intoxicationál (amblyopia centralis) rendesen előforduló bittereihez, mely esetek quoad visum jobb prognosist nyújtanak, mind azok, a hol a látótér a környezetről beszegelő hiányok által szűkült. E betegség kóroktana megegyez az amblyopia centráliséval, legtöbbször idült mérgezés, az esetek többségében ólommérgezés.

Az ezen tárgy feletti eszmecserében Leber, Uhthoff és (}oldzieher vesznek részt. Goldzieher említi, hogy a Samelsohnféle nézetét, a mennyiben a tabes következtében beálló látóidegsorvadásban kétféle és a látótér alakjából diagnostisálható csoport léteznék, teljesen osztja és hogy ezt a tényt már a II. magyar balneologikus congressuson tartott előadásában közölte. Felhozza, hogy igen sok ilyen esetben jellegzetes tükörlelet constatálható: csekély atrophikus és szélein pigmentált choroidikus sarló a látóideg külső hatása mellett.

3. Wübrand (Hamburg) a látóidegrendszer megbetegedéseiről (Systemerkrankungen) szól.

4. Meyer (Páris) Leber és Wagenmannal ellentétben a bulbus endogen genyes infectióját kísérleti és klinikus bizonyítékok alapján lehetségesnek tartja. Miután azonban az ectogen fertőzés gyakoribb, azt ajánlja, hogy az előesett irist a conjunctiva transplantatiója által fedjük.

5. Schweigger (Berlin) a fiatal egyének legnagyobb fokú rövidlátóságának először Fukala által ajánlott gyógyításáról szól. Eseteiben — bár tartózkodóan nyilatkozik — csak kedvező eredményeket látott.

6. E tárgyról még kedvezőbben nyilatkozik Pflüger berni tanár. Öt betegnél, kik legnagyobb fokban rövidlátók voltak, távolította el az átlátszó lencsét. E betegek közül kettő 40 éven felül volt, a többiek 15—30 közt. Az eseteket 1 '/2 év óta észleli s azt állítja, hogy a látóélesség tetemesen fokozódott.

Épen ily kedvező eredményeket láttak Wicherlciewicz (Posen), Thier (Aachen) és Valude (Páris); Landolt, Michel és Samelsohn ellenben csupán elméleti okokból ellenzik a műtétet, attól félvén, hogy bár az operatiónak momentán látási eredménye volna, később azonban reczehártya-leválás jöhetne létre. Több oldalról azonban ezek az aggodalmak alapnélkülieknek declaráltatnak. III.

III. nap.

1. Ohibret (Clermond-Ferrand). Mindkét oldali alkalmazkodási félhüdésről szól. A megbetegedés aránylag gyakran, legtöbbször fiatal nőknél fordúl elő, igen hosszadalmas baj, mely négy évig is eltart. A látóélesség e mellett rendes maradhat, de más ideges tünetek vannak jelen. A kezelés alkalmas convextivegek s általános erősítő orvoslásban áll.

2. Wagenmann (Heidelberg) a retinitis haemorrhagica egy tökéletes vaksággal járó esetéről szól. Eredetileg a látóideg központi vivőerében volt thrombosis, majd számos retinalis érben embóliák léptek fel. A betegség mint glaucoma haemorhrhagicum végződött.

3. Hess (Lipcse) a hályogkihúzás után fellépő csíkos szarúhártyalobról (kér. striata) szól. Azt állítja, hogy a csíkok nem a cornea táplálkozási zavarai folytán, sem a Descemethártya elváltozása folytán, hanem a cornea redőződése következtében jönnek létre.

4. Samelsohn (Köln) a Symblepharon műtevéséről. Ha pl. ha a felső szemhéj Symblepharon anteriusa van jelen, azt gondosan leválasztja, az alsó szemhéj bőréből egy megfelelő lebenyt készít ki, mely csak a szemhéjszélnél függ össze, e lebenyt áthajtja, úgy hogy sebes felülete a felső szemhéj felsebzett részét fedje s varrásokkal odaerősíti. 4 — 5 nap múlva a lebeny szárát átmetszi.

5. Sattler (Lipcse) a panophthalmitis bacillusairól.

6. Ilaab (Zürich) az elektromágnes alkalmazásáról a szemtekébe jutott vasszilánkok kihúzására. Előadó egy Ruhtnkorff-féle készüléket használ, mely egy 7 accumulatorból álló battéria által erősíttetik; ez összeállítás igen erős áramot ad- !

E készülékkel sikerült egy olyan vasszilánkot eltávolítania, mely már három hét óta volt a szemtekében. A vasszilánkokat nem szükséges a szemtekében felkeresni, azok ugyanazon úton, melyen behatoltak, térnek vissza az elektromágneshez az elülső csarnokba.

7. Derloff (Göttingen) az iskolai rövidlátásról szól. A rövidlátók statistikája azt mutatja, hogy a közeli szemmunka különösen azoknál szerepel a rövidlátás oka gyanánt, kik szemeiket különböző irányban mozgatni kénytelenek, mint pl. írás olvasásnál; a szem mozdulatlansága melletti közelnézés, mint pl. órásoknál, nem ártalmas. Fel kell tehát tenni, hogy a myopia keletkezésénél az oldalsó szemmozgató izmok folytonos összehúzódása fontos szerepet játszik.

Az előadó állításait Sattler, Stilling, Fick részben tagadják.

8. Crenizeanu (Bukarest) szól a trachoma állásáról a román hadseregben.

Landolt a cataracta operálásáról.

Grósz Emil dr.-tóí.

Az Archives d’ophtalmologie ez évi 7., 8. és 9. füzete Landolt tollából igen értékes czikksorozatot közöl, mely magában foglalja a legtöbb szemorvos nézetét a szürke hályogoperálásának módjáról. A következőkben bővebb kivonatban ismertetjük a közlés tartalmát.

Természetesnek találja, hogy a cataracta operálására olyan nagy súlyt fektettek s hogy olyan sokan foglalkoznak e tárgygyal.

A czél nemes volta, a kivitel finomsága mindenkorra biztosítja a sebész érdeklődését. Egy idő óta azonban nyugtalanító ellentmondásokkal és téves állításokkal találkozunk, mely utóbbiak a tapasztalatlanokat könnyen félrevezetik. Ezért czélczerűnek tartja tisztázni az eszméket, kimagyarázni a kiváló mesterek nézeteltéréseit s visszautasítani a káros ajánlatokat. Az időpont is alkalmas e czél megvalósítására, mert egyszersmind az antisepsis és cocain befolyásávál is foglalkozhatik.

A pártatlanság legkisebb árnyának elkerülésére s a közlés eredményességének emelésére igen számos szemorvos véleményét közvetlenül megkérdezte, Annál is inkább szükség volt erre, mert a sajtóban s tudós társaságokban rendesen nem azok viszik a szót, a kiket legérdemesebb volna meghallgatni, mert a nagy mesterek, kiknek legtöbb a tapasztalatuk, nem is szólalnak fel.

Ha nem is fordulhatott minden szemorvoshoz felvilágosításért, mégis reménvli, hogy e dolgozat valamennyinek véleményét egyesíti magában.

Azt hinné az ember, hogy az extractióra nézve, melynek tökéletesítésén Daviel óta annyian fáradtak s melylyel kizárólagosan foglalkozik e czikk, megegyeztek, hogy melyik a legjobb mód. De épen ellenkezőleg áll a dolog. A véleményeltérés igen nagy.

Már az indicatio felállításában is igen nagy a különbség. Gayet és Sprague kerülik az éretlen hályogok operálását, míg Fuchs, Hirschberg, Schweigger épen olyan sikerrel extrahálják mint az éretteket.

A mi magát az eljárást illeti, annak minden egyes momentuma ellentmondásra szolgáltat alapot. Legfeljebb abban egyeznek, hogy a sebzésnek nagyobbnak kell lenni mint a hályognak, s hogy a legalkalmasabb hely a limbus. (Ez is még kérdés. Ref.) De ezenkívül teljesen ellentmondó nézetekkel találkozunk.

Hogyan lehetséges ez, midőn egyenlőkép tapasztalt, őszinte s hozzáértő férfiakról van szó ? Az következik-e ebből, hogy még nem lehet szó egységes eljárásról s hogy a jó sikerhez különböző utak vezetnek s ez utak egyenlők-e vagy egy kivételével mind kerülőket képeznek ?

Az ellentmondások közül azonban soknak megvan a természetes magyarázata- Mindenekelőtt bizonyos definitiók