Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)
1892-06-26 / 3. szám
28 S Z E M E S Z E T 1892. 3. sz. gáló módok teljes birtokában lennének és az által lehetőleg korán jönnének azon helyzetbe, hogy a beteg szervezetét kedvező külső viszonyok közé hozzák. Hogy azt bizonyítsam, ismét visszatérek arra, hogy a szemtükör segélyével az érfalak rugalmasságának csökkenését, s az arteriosclerosis kezdetét kórismézhetjük. Az érfal rugalmasságának csökkenése az aneurysmaképződés veszélyét vonja maga után, mely veszedelem az aorta rendszerbeli nagyobbfokú nyomásnövekedés elhárítása által minden esetre csökken. Ámbár aneurysmák csak ritkán jönnek létre, Thoma szerint mégis mindenkit érdekel azon kérdés, mikor kezdődik nála az arteriosclerosis. Leggyakrabban a 35—45. életévre esik ennek kezdete. Ha az arteriosclerosis megkezdődését megállapítottuk, akkor a beteg életmódjának helyes berendezése, kellő klimato- és balneotherapeutikus iu tézkedések által a beteg életét meghosszabbíthatjuk. (Thoma: Arch. f. 0. XXXV. 2. 1—28. 1.) Ugyanez áll a diabetesre nézve is, melyet gyakran szemtükri tünetek tekintetbe vételével már olyankor kórismézhetünk, midőn azt más tünetek még gyanítani sem engedik. Így egy korai presbyopia, egy más okokból megmagyarázhatatlan asthenopia, a látásnak különben erőteljes egyéneknél futólagos el homály osodása, a lencse elzavarosodása, és a szemfenék fátyolozott volta, a vizelet megvizsgálására int, a mikor is a diabetest felismerjük. A mi a diabetest illeti, bizonyos, hogy as életmód szabályozása mellett a legtöbb hatást a balneologikus kezelés mutatja, s hogy a karlsbadi víz hatása máig is felülmúlhatatlan. Az ideggyógyászat a szemészettel igen szoros összefüggésben van, lígy hogy az ideggyógyászat legfinomabb diaguostikus műszereit épen a szemészetből veszi. Miután azonban az ideggyógyászat nem elégedhetik meg a baj felismerésével, hanem azt gyógyítani is akarja, arra van utalva, hogy a balneotherapia bő kincstárából merítsen. Azt hiszem különben, ha a fürdővendégek betegség-csoportok szerinti statistikáját átnézzük, az első helyet, a mi a számot illeti, az idegesek csoportja foglalja el. És ha annyi esetben az elveszett idegerő és egyensúly visszanyerésére irányult törekvések hiábavalóknak bizonyultak is, mégis jellemző, hogy az emberek — ősidőktől fogva — nyomorukban a természet titokzatos erőihez folyamodnak, a melyeket még a legkorlátoltabb is sejt és megcsodál, midőn a tenger hullámverését, a föld mélyéből előtörő hévforrást vagy az Alpesek jégmezőit látja. Azon betegségekhez, melyek az ideggyógyász s a szemorvos szakmájához egyaránt tartoznak, sorozhatjuk a tabes dorsalist és a hozzá legalább a kezdeti időszakban hasonló paralysis progressivát. Tudjuk, hogy úgy a tabes mint paralysis igen korán, néha minden más tünetet megelőző szembeli tünetek alakjában mutatkoznak. A korai tünetek leggyakrabban a szemmozgató izmok s az alkalmazkodás bénulása, mely tünetek néhány általam pontosan észlelt esetben a többi tünetek megjelenését egy évtizeddel megelőzték. Ide tartozik az asthenopia nervosa is, azaz egy oly állapot, mikor az egyén képtelen tartósan a közeibe nézni, ha azt sem hypermetropiából, sem presbyopiából, sem a szem mozgató izmainak paresiséből vagy elégtelenségéből nem magyarázhatjuk, s a melyet tehát sem convex üvegekkel, sem hasábokkal nem gyógyíthatunk. A betegség alapja úgy látszik a szemmunkánál számbajövő érző idegek túlságos érzékenysége, mihez a szernmozgató izmoknak s valószínűleg a retinának könnyebb kifáradása is járul. De mindezen a tabes és a dementia kezdetén megjelenő tüneménynél borzasztóbb egy másik korai tünet, a látóideg sorvadása. Az idegbajok orvoslásának alapos művelése azt mutatta, hogy a tabes első időszakaiban még némi kilátással foghatunk az orvosláshoz. Minden orvos ismer számos esetet, a hol a tabes évek során át megmarad a kezdeti stádiumban, s a betegek aránylag jól érzik magukat. Előhaladott esetekben is a most dívó fájdalomcsillapítók, s a gerinezoszlop nyújtása szép eredményeket ad. Az első stádiumokban azonban legtöbbet várhatunk a fürdőktől, feltéve, hogy az orvos, kinek ilyenkor szigorúan az esethez kell alkalmazkodnia, helyesen jár el. Ilyen esetekkel szemben — fájdalom — nincsenek szoros szabályaink, legtöbbször tengeri fürdők, hidegvíz-gyógyintézetek, esetleg vasas fürdők közt kell választanunk, miután tabicusok, mint tudjuk, a meleg fürdőket nem tűrik. Legrosszabbul áll a beteg dolga akkor, ha az első tünetek, a látóideg sorvadása, a látótér szűkülése s a papilla elhalványulásában nyilatkoznak. Ekkor egy valójában gyógyíthatatlan betegséggel van dolgunk, mely aránylag rövid idő alatt megvakuláshoz vezet. Gyakorlatomból csak néhány esetre emlékszem, melyekben a látóideg-sorvadás kezdődését constatálhattam, de az éveken keresztül változatlan maradt s nem vezetett megvakuláshoz. Azonban a látóideg-sorvadásban szenvedők látóterének pontos felvétele engem egy olyan alak felismerésére vezetett, a hol a kórjóslat, a mi a teljes megvakulást illeti, kedvezőbb, mint a többi esetekben. Néha-néha találunk tabicusoknál olyan látóteret a megfelelő tükörképpel, a hol a látótér hasonló a chronikus mérgezéseknél észlelttel. A látótér peripheriája ugyanis ép, a központ elhomályosodott, a nélkül, hogy a tabes mellett fennálló chronikus mérgezést (alkohol, dohány, ólom, diabetes stb.) felvehetnénk. Ezen esetekben, melyek — fájdalom — az atrophiák között nem épen gyakoriak, vasas fürdők után a látás ideiglenes javulását constatálhattam, mely javulás még növeltctett időről időre alkalmazott strychninbefecskendezések által. Mielőtt fejtegetéseimet befejezném, a következőket hangsúlyozni szükségesnek vélem. A szembajok balneologikus orvoslása nem annyit tesz, hogy a beteg kizárólag ez úton orvosoltassék. A betegség localis kezelése a födolog, annál is inkább, mert sok esetben ettől függ a szem jövője. Természetesen jó volna, ha alkalmas helyeken, pl. hévvizes fürdőkben, zárt és szakemberek vezetése alatt álló intézetek volnának, a hova az orvos betegét szakszerű utókezelés czéljából küldhetné. Fel kívánom említeni, hogy Németország két nagyobb fürdőhelyén, Wicsbadenhzn és Aachenben, kitűnő szemgyógyiutézetek vannak. Mindenesetre tág tér nyílik olyan orvosoknak, kik alapos klinikai ismeretek birtokában, melyekhez a szemészet tökéletes ismerete is szükséges, ezen ismereteikkel a balneotherapiát is tökéletesen felhasználhatják. A közlekedés mai viszonyai közt, a hol a távolság jelentőséggel nem bir, a közbizalom — minden más szemponttól eltekintve — azon fürdőhelyek felé fog fordulni, melyek a természet kincsei mellett kellő képzettségű orvosokkal is el vannak látva, És meg vagyunk győződve, hogy a fürdőhelyeknek emez az emberiség jóvoltát előmozdító versengésében, a magyar fürdőhelyek az orvosok képzettsége tekintetében is az elsőrangúnk sorába fognak emelkedni. Sphincter oly sis anterior, művi eljárás a szembogarat szűkítő izomnak a szarúhát'tyából kiszabadítására. Schulek Vilmos dr., egyetemi ny. r. tanártól. (Vége.) 23. Vértessi (Winter) Károly, 46 éves, r. k., ügyvéd, szül. Zomborban, lakik Budapesten. Klinikára jött 189U. márcz. 21. Napló 148. Jobb szeme 13 év előtt kezdett romlani; 6 év előtt Graefe szerint hályogkivonást végeztek nála; műtét után 4 nappal sebrepesztés, 8 nap múlva a corneának punctiója történt, de a szem ezek után sem békült meg; harmadik héten kórházba jött, hol atropin és langyos borogatásra a gyu* ladás megszűnt. Három hó után a hártyás utóhályog eltávolításakor csekély iivegtestveszteség; egy év előtt újra romlani kezdett látása, cornea borús, szurkált, T = + 2, a cornea hátsó lapján tinóm izzadmány (praecipitatum). — A bal szem évek óta romlik. Most a jobb cornea alsó negyedében 4—5 mm. vízszintes, a limbustól felfelé 10—11 mm. vonalas heg; a cornea alsó fele füstszerűen borús, csillog, gyűjtött fény mellett a cornea hátsó lapján igen finom, pontszerű csapadék; az irisben felül széles, divergáló szárú coloboma ; az iris alsó sphiucteri része a cornea hegéhez fekszik; az üvegtestben néhány
