Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)
1892-04-24 / 2. szám
1892. 2. sz. SZEMESZET 21 sei a sphincter-szárakat átvágtam. — A jobb szemen Issekutz dr. felül széles irisdarabot metszett ki. Szeptember 22-dikén távozott: a jobb szem irisének felső részén széles, szabad szárú coloboma, a lencse zavarossága nem változott; látás: 5/30 — a bal szem irisében alul coloboma, a sphincter szárak szabadok; látás: 5/50. M. = 3 d, v = 5/15. 21. Tann Ferencz, 25 éves, róm. kath., kovács, szül. és lakik Kecskemét, Pestmegye. Klinikára jött 1889. november 15 dikén. Napló 579. Mindkét szeme egy év előtt erősen kidagadt, genyes váladék jött ki, e mellett heves fájdalmai voltak; orvoslásra engedett, de bal szemén semmit, jobb szemével pedig keveset látott. Mostanig orvoslás alatt volt, majd lapis-ecsetelés, majd kékkövezés; látása újabban valamit javult. Most a jobb felső pillának kötőhártyája finoman egyenetlen, belövelt; a corneának belső, alsó negyedében lencsényi, szürkés fehér, ínszemen fénylő heg; az iris a corneális heggel sátorszerűleg nőtt össze; pupilla tojásalakú a heg felé eltolva; látás: 5/30 Hm. 1;75 D., v = b/20. — A bal corneának felső, belső negyedét fénylő, szürke, az iris egész pupilláris szélével összenőtt hegedős pótolja; a heg közepe táján kékes, fénylő, igen vékony hely, kötőhártyai edényekkel; látás: kézmozgást sejt, fényérzés és látótér jó. Diagnosis: cicatrix adhaerens oculi utriusque. A bal szemen a sphincterolysist a 21. esetben felhozott okokból itt is iris-kimetszéssel helyettesítettem. Graefe késsel (november 16.) Neupauer dr. a jobb cornea heges részének külső felén be , belső oldalán kiszúrt az iris benőtt szárainak fellnxrkolásával; a lebeny kimetszésekor az iris-szárakat is átvágta. — A bal szemen ugyanekkor Neupauer dr. az irisből kivlil-alul (legtisztább corneális helynek megfelelőleg) egy darabot kivágott. Utána való 9-dik napon a szemek békések, de a jobb spliincter-szárak újólag behúzódtak. November 28-dikán távozott: a jobb cornea bégjébe az iris sphinctere benőtt; pupilla sztikes és elhúzódott; látás = (?). — A bal irisben kissé kifelé divergáló szárú coloboma; látás: 5/70 üveg nem javít. A jobb iris spbincterének újból kiszabadítását vettem tervbe s néhány hónap eltelte után jelentkezését ajánlottam. 22. Zakar Mari, 20 éves, róm. kath., cseléd, szül. és lakik Jász-Ladány, Szolnok. Klinikára jött 1889. deczember 2-dikán. Napló 611. Jobb szeme a jelen év tavaszán könyezni kezdett, másnapra bedagadt, geny folyt ki, kisugárzó fájdalmai voltak s 3 hónap alatt béktilt meg, azóta látása tetemesen rosszabb. — Bal szeme ugyanakkor betegedett meg; két hónapi bő genyezés után látása nagyon lefogyott. Most a jobb szem kötőhártyája élénk vörös, belövelt, az átmeneti redők duzzadtak, a pillák kötőhártyáján főleg felül számos vöröses-sárga, kocsonyás csomó ; a váladék bő, nyúlós, nyákos; a corneának alsó felében a limbustól a közép felé terjedő, nagy lencsényi, fénylő, sima, ínszerű, kékes-fehér, vastag, gyér edényzetű, átlászatlan heg; az iris alsó része lapjával s a pupilla alsó széli részletével a corneális hegbe nőtt; pupilla középtág, aláfelé elhúzódott; látás r>/,0. Hm. 1 D., v = 5/7 (?) — A bal corneát egészben egy fénylő, egyenetlen felszíná, kékes fehér, ínszerű, tömött, átlászatlan hegszövet pótolja; látás : kézmozgás észrevétele, fényérzés és látótér jó. Diagnosis: blennorrhoea chronica oculi utriusque; cicatrix adhaerens corneae oculi dextri et leucoma totale oculi sinistri. Graefe-késsel (deczember 3.) a jobb cornea alsó felében a heg külső szélén át a heg belső határán szúrtam ki s aláfelé a lebeny készítésekor az irisnek benőtt sphincteri szárait is átmetszettem. Utána következő este a szem békés, az iris-szárak szabadok; deczember 15-dikén a bal corneát pótló hegszövetet tussal megfestettem. Deczember 16-dikán a beteg eltávozott: a csarnok alul mélyebb; a spliincter-szárak szabadok; mindkét szárban 2—3 mm.-nyí bemetszés látható; a pupilla tágabb, szabálytalan, alsó része négyszöghöz hasonló; látás: "’/]0, üveg nem javít. — A bal cornea közepének felszíne érdes, sűrűn álló fekete festékes pontoktól fekete kinézésű; látás - kézmozgás; fényérzés és projectio jó. (Vége következik.) Új fogó a kártyás utóhályog kihúzására. Kovács Sándor dr. (Brassó) szemklinikái gyakornoktól. Nem jelentéktelen azon kérdés, mely a hályogosok operálása után, mint javító eljárás még a legújabb időben is felmerül. Mert bár a szemészek legtöbbje azon irányt követi, hogy a hályogok egyszeri eltávolítása minden további beavatkozást eleve kizárjon, — mi nemcsak az operatio tökéletességének kérdése, de a humanismusé is, hogy azon jóllehet csekély, de sokszor eléggé számba jövő kellemetlenségtől magát a beteget megkíméljük, — mégis gyakran kártyás utóhályog követi a lencsekivonást. Ezért jelentős az utókezelésnek kérdése. Nem a gyakorlat által helyesnek bizonyult eljárásról, hanem csak eszméről szólok, melynek helyes vagy helytelen volta később válik meg, s melyhez egy legutóbb végzett egyszerű vonalas kivonás alkalmával jutottam. G. J.-né jobb szemén két évvel előbb klinikánkon peripherikus lebenyes kivonás történt. Az operatio simán folyt le, kerek pupillával és lapos hegedéssel. Ez évben bal szemének öregkori hályogja miatt operatióra újból jelentkezett, s miután a jobb szemen vastag kártyás utóhályogot találtunk, mint épen nem súlyosbító eljárást a bal szem mellett a jobb szem újból operatióját határoztuk el- Az operatiók sorában ennek végrehajtását én kaptam. Mint legegyszerűbb, illetőleg a legcsekélyebb beavatkozással járó műlétet a hártya széthasítását akartam. Rosas-féle tűvel a szokott módon a selerán keresztül bementem, de a hártya nem hasadt meg, hanem a zonula Zinniiről az alsó külső részt kivéve leszakadt egészben s így tulajdonkép a tűvel kényszerűségből rekliuáltam. A hártya azonban, daczára a kétszeri lesüiyesztésnek, más napra ismét a pupilla területében volt. Egy héttel később a hártya eltávolítására vonalas kivonást végeztem. Sebkészítés után már csekély üvegtest mutatkozott, a mi az előzmény után nem lepett meg, majd Liebreich csípővel mentem be, de a hártyás képletet többszöri kísérlet daczára sem tudtam kihozni, végre tanárom Förster- és Liebreich-csípővel a két kéz felváltó használata mellett olyan nagyságban és alakban, mint az 1. ábra mutatja, hozta ki. Épen ezen eset indított ama gondolatra, hogy minden oly esetben, hol a secundaria elég vastag, lemez- vagy hártyaszerű és redőzhető — mint fenti esetünkben volt — mindjárt eleinte fogót alkalmazzunk. Eleve kizárom a vékony, pókhálószerű utóhályogot, hol a discissiónak, mint kevesebb jelentőségű beavatkozásnak van helye, valamint ott is, hol a hártya deszkaszerű, nem redőzhető s így a fogó esetleg rajta lesiklik, a horgot kéznél tartandónak vélem. Különben ezen eljárásnak részletesebb összehasonlító méltatása a hártyás utóhályog különböző operálási módjaival csak későbbi adatok nyomán tehető meg. Egyelőre leirom az e czélra alkalmasnak gondolt csípőt, a mely nagyjában a tanárom által szerkesztetthez hasonló. Ez utóbbit tanárom részletesen új hályog operatiójának leírásában fogja ismertetni. Csípőm tulajdonképi fogó része — ormány — nyelétől 45° alatt hajlik el és pedig nem lekerekített, hanem az iris zúzásának kikerülése czéljából hegyes sarokkal; 6 mm. hosszú s végigfogazott, a fogak hegyesek és rézsűt állanak a könnyebb belekapaszkodás czéljából, csukásnál az egyik szár fogai az ellenkező szár fogközeibe pontosan illeszkednek, úgy hogy ilyenkor simára ledolgozott ormot representálnak. Hogy az ormányt egész hosszában fogakkal látom el, könnyen érthető, mert így a hártya nagyobb részét foghatom redőbe, 1. ábra. 2. ábra.
