Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1891-02-22 / 1. szám

8

S ZEMESZET

1891. 1. sz.

Rählman (A. f. 0. Bd. 29. I. Pag. 78) véleménye, hogy a folliculusok az ember és állat conjunctivájában mindig, pathologiai képződmények.

Nem akarom tovább folytatni a tudósok véleményének felsorolását, csak még azoknak nevét említem, kik kiválóan foglalkoztak e tárgygyal: Köllicker, Billroth, Weber, Brücke, Donders, Virchow, Leydig, Frey, Horner, Merkel, Stöhr. Ezek ])hysiologiai képződménynek tartják a conjunctivában talált folliculusokat.

Ha a tudósok véleményét szemügyre vesszük, látjuk, hogy azok inkább az állatok conjunctivájával foglalkoznak. Ennek oka az, hogy az ember egészséges conjunctivájában csak kivételesen lehet folliculusokat találni. A tudósok tehát az állatok conjunctivájának folliculusaiból azon következtetést akarták levonni, hogy ha azok ember conjunctivájában nem is találhatók, per analogiam, mert meg vannak az állatoknál, az embernél is meg kell lenniük, bármilyen elrejtett, vagy esetleg kifejezett alakban. Én még assistens koromban sokat kerestem, de egészséges conjunctivában embernél soha sem találtam azokat.

A tudósok, kik a folliculusokat mindig betegség következményeinek tartják, elég erős bizonyítékokat hoznak fel állításuk igazolására. A folliculusok nem mindig találhatók a conjunctivában s ha előjönnek, elhelyezésükben semmi rendet nem mutatnak. (Stromeyer, Henle, Krause, Kleinschmidt, Blumberg állításai.) Ha folliculusok vannak a conjunctivában, a conjunctiva is izgatott, pl. hyperaemia. (Henle.) A folliculusok által elfoglalt conjunctivai terület nagysága az egyének szerint változó. (Blumberg, Huguenin.) Mindig lehet valami betegséget előidéző okot is találni. A follicularis betegség lényegét vesicularis grauulatiókkal egyenlőnek tartják; ez pedig az emberi szem conjunctiva trachomás megbetegedésének kezdődése. (Stromeyer.) Azért nevezte ezeket Henle trachoma-mirigyeknek; Blumberg trachoma-folliculusoknak. A folliculusok alakja nagyon változó. (Blumberg.) A folliculusok a szomszéd szövetektől nincsenek élesen határolva, edényei szabály nélkül vannak elhelyezve.

II. A trachomás szemgyuladás pathologiája.

1. A közönséges patholog-anatómiai rész.

Egységes leírást nagyon nehéz adni. A trachomá- szcmgyuladás pathologiai képe nagyon változó : a kisérő tünetek oly nagy mértékben léphetnek előtérbe, hogy maga a trachomabetegség egészen háttérbe szorul. De lényege mindig egy marad: a kisérő gyuladás és elváltozások legkülönfélébb fokai mellett a conjunctiva adenoid rétegében apró, az úgynevezett lymphoid sejtek nagy számmal telepednek le; a letelepedés kiválóan egyes csoportokban történik és e sejtcsoportok csomókat képeznek; ezek az úgynevezett trachoma csomók. A pathologiai képet nagyon változtatja az, hogy a csomók egyesével vagy tömegesen képződtek ? milyenek a kisérő gyuladás tünetei? milyen stádiumban volt a betegség, melyben vizsgálat alá került? Es mennyire haladt már a másodlagos elváltozások sora?

Ha a trachoma-csomók csak egyesével képződnek, úgy ezeket mint különálló göböket találjuk a conjunctivában. Az egyes csomók között fekvő conjunctiva vagy egészen épnek látszik, vagy talán csak kissé hyperaemiás. Találunk eseteket, melyekben a csomók képződését alig számba vehető gyuladás kiséri: a conjunctiva a normálisnál valamivel vörösebb, kissé duzzadt és csak a trachoma-csomók által okozott egyenlőtlen felszín jelenti a veszedelmes betegséget.

Más esetekben a kisérő gyuladás a legnagyobb fokot éri el: a bús vörös, conjunctiva nagyon duzzadt, chemoticus; a duzzadás a szemhéjaknak egész terjedelmére átmegy. Ezen esetekben a váladék is sok, sőt mint geny folyik ki a szemrésből. Ilyen esetekben a nagyon is duzzadt conjunctiva szövete eltakarja vagy jobban mondva elrejti a trachoma-csomókat, csak a conjunctiva duzzadásának elmúltával kezdenek azok láthatókká lenni. A nagyfokú gyuladásnak idejében a conjunctivának úgy lapmentes vagy függélyes irányú

metszésén a csomókat észrevenni nem lehet. A mikor a hevenygyuladás elmúlt és a conjunctivát vagy felszínével párirányosan vagy azzal függélyes irányban átmetszettük, úgy hogy a metszés irányában trachoma-csomó is volt, azt mint a környező szövettől elváló — halványabb színben láthatjuk. Ez a kisérő gyuladás két végső határa, ezek között számlálhatatlan átmenő fokozat van, s így az átmenő fokozat nagysága szerint is változni fog a pathologiai kép.

Különösen változtatják a pathologiai képet a másodlagos elváltozások. Ezek között első helyen áll a kötőszövet túlcrős képződése, mely valóságos hegedő szövetté lesz. Itt is a kötőszövet lehet csak vékony szálalakú, de lehet olyan is, hogy az egé'Z conjunctiva kemény, valóságos heget képező szövetté változik. Közönséges alakja a kötőszövetnek az, hogy vékonyabb vagy vastagabb burkot képez a trachoma-csomó körül, azt a szomszéd szövetektől mintegy isolálja, sőt valóságosan összenyomja, összepréseli. Ilyen esetekben a trachoma-csomó a visszafejlődés és bomlás tüneteit mutatja: a csomó tartalma mázos, kissé tapadó tömeggé lesz, mint a kocsonya, színe halavány vagy legfeljebb a Müller féle folyadék színéhez hasonló sárga lehet; ujjaiuk közé szorítva az ily csomót, annak tartalmát mint a comedót kinyomhatjuk. De önmagától, vagy talán szemhéjak nyomása folytán is megrepedhet, a tartalma kiürül, az űrnek csupán felszíne valóságos sebgranulatiót mutathat.

A trachoma-csomó körül meglevő, vagy az újonnan képződött kötőszövet egyes szálas gerendezeteket bocsát magába a csomóba is, azt mintegy átszövi; ilyenkor a trachomacsomó tartalma besürűsödik, nagyon megfogy; ilyen csomó tartalmát már kinyomni nem lehet, ez lassan szétesik, detritussá lesz és a felszívható részek felszívódnak, esetleg az egész csomó tartalma is; a többi pedig a hegedő szövet között marad. Nagyon, de nagyon kivételesek azon esetek, melyekben a trachoma-csomót környező szövetek geny esen beszűrődnek; maga a trachoma-csomó tartalma sohasem genyed el. Ezek azon esetek, melyekben a genynyel beszűrődött szövetekkel együtt a trachoma-csomó is szétbomlik. A hegedő szövet semmi különöset nem mutat. A trachoma-csomók oly nagy számmal képződhetnek, hogy azokat egymástól elkülöníteni nem lehet; az egész adenoid-réteg, de kiválóan az átmeneti redő egész kiterjedésébeu oly képet mutat, mintha halavány kocsonyaszerű anyaggal volna beszűrődve, ezt nevezték trachoma diffusumnak. 11a ilyen beszűrődött conjunctivát ujjaiuk közé véve összenyomunk, úgy abból egész darabok esnek ki, vagy a szomszédságban mély repedések támadnak, melyekből közönségesen bőven ömlik a vér. A trachoma-csomók egyesével vagy csoportokban lehetnek elhelyezve, számuk is lehet egy-kettő, de tele lehet az egész átmeneti redő és a szemhéji conjunctiva is; a bulbaris rész csak másodlagosan betegszik meg. A csomók lehetnek aprók, de nagyon közönséges a kendermag nagyságú is. A csomók színe azok korától és a bennük végbement másodlagos változástól függ: a fiatal csomó közönségesen áttetsző, mintha valami zavaros folyadékkal lenne kitöltve; minél régibb a csomó, annál átlátszatlanabb és színe is sárgább; ha már kötőszöveti gerendezet is átszövi, olyan lesz mint a környező szövet: halvány hússzínű. A csomó vörös színét befolyásolja a környező conjunctiva vérmennyisége, mert ettől függ, hogy esetleg mennyi vért kap a csomó is: anaemiásoknál, pl. a chlorotikus leányoknál, nagyon halaványak a csomók is; erős hyperaemiánál a csomók színe is vörösebb.

A trachomás betegség átterjed a szemhéj szöveteire is: a kemény kötőszövet, kiválóan a Meiborn-féle mirigyek mentén lymphoid-testecsekkel erősen beszűrődik, megduzzad, elpuhul, szóval valóságos tarsitis támad. A gyuladásnak a foka lehet alig észrevehető csekély, de lehet elég nagy is. A szemhéj szövetében is erősen szaporodik a kötőszövet, a mely később erősen zsugorodik és a szemhéjat minden méretének irányában rövidíti; így keletkezik a trachománál már régi idő óta ismert teknőszerű görbülése a szemhéjnak. A kötőszövet zsugorodása, vele a szemhéj rövidülése, és a szemhéj széle mentén, azon keskeny csík területen, a hol még a conjunctiva olyan ele-