Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1891-12-20 / 6. szám

1891. 6. sz. SZEMÉSZE T 67 mely gyógyíthatatlan cornealis zavarodást okoz; 4. ne ron­csolja el a eorneát. Ezen szempontokból tekintve, a jelenleg szokásos eljárások egyike sem kielégítő. A higanysók rosszul diffundálnak a szöveteken különösen a corneán át; csak a felü­letes rétegre szorítkozik hatásuk s ott kitűnőek, de nem kielégítők, ha a fekélyesedés a mélyebb rétegeket érte el. A pyoctanin antiseptikus hatása megbízhatatlan; egyszer kitűnő az ered­­mény, másszor semmi. A tüzes vassal való érintés kitűnő, de ez a kórossal együtt az épet is elroncsolja. Mindezek ellenében a tinctura jodi antiseptikus hatása feltétlen biztosságé, jól diffundálódik, nem roncsolja el a cornea szövetét. Akképpen használja, hogy naponként vagy másodnaponként gyengéden érinti a fekélyt jodtincturába mártott vattával. Az antiseptikus hatáson kívül még egy más igen fontos hatását is tapasztalta s ez a cornea szöveteire gyakorolt plastikus hatás, égy hogy igen mély s elterjedt fekélyek is staphyloma-complicatio nélkül hegesedtek, sőt azt is vette észre, hogy az ily kezelés által elért hegesedés átlátszóbb, nem oly sűrű, mint a más éton létrejött. (Rec. d’Ophth. IX. 1891.) — Cornealis homályok kezelése és gyógyítása. Malgat. (Nizza.) A cornealis homályokmár eleitől fogva fel­hívták az orvosok ügyeimét, kiváltképen a szemorvosokét; a gyógyítás eredményére következtethetünk azonban a szám­talan régi időkben s újabban használt szerekből, melyek mind­egyikét az egyik dicséri, a másik nem kielégítőnek tartja. Három irányban haladva törekedtek az elveszett látást vissza­szerezni. Az egyik irány követői lobos izgalmat törekszenek előidézni, hogy felszívódásra hívják a cornea lemezei közé lerakott plastikus izzadmányt. Ezen czélból majd szemvizeket, majd kenőcsöket, majd porokat, majd pálezikával való edzést használnak. Ezen szerek közül valók az argent, nitricum, lapis divinus, zincum sulfuricum, cupr. sulf., alumen, morfin, suit'., cadmim sulf., dióolaj, csukamájolaj, creosot, calomelpor, vörös praccipitat kenőcs stb. stb. A másik tábor mechanikus éton akarja eltávolítani a homályokat, igénybe véve a porrá tört üveget, szént. Harmadsorban operativ beavatkozzássul akartak segíteni a bajon ; cauterizáltak, scarificáltak, abrasiót végeztek ; műleges pupillát készítettek; műleges strabismust hoztak létre; átoltot­tak nyél- és tyék-corneát, végre tussal befestették, így akar­ván cosmetikus javulást elérni ott, hol látás tekintetében nem segíthettek. Mindezen számtalan módszer azonban igen gyakran cserben hagy; a mily tetszetős a theoriában, oly kevés sikerű sok esetben a gyakorlatban. Malgat a másságéban vél találni oly módszert, mely jobb eredménynyel kecsegtet. Eljárása a következő: Bowman-sondával a beteg szem palpebrái közé vitt lanolin és higany aa partibus készített antiseptikus kenőcs­­csel a zárt szemhéjakon keresztül a hüvelykujjal naponként egy perczig gyengéd körkörös másságét végez s utána 3°/0-os bórsavoldattal vagy methylviolettel mossa ki a conjunctiva­­tasakot. A dörzsöléseknek igen enyhéknek kell lenniök, nehogy a lencsét érje s ez elhomályosodjék. Az ezen működés által feltisztulást csak oly homályok­nál lehet elérni, melyeknél plastikus s organizálódott izzad­­mány foglal helyet a cornea lemezei közt, de ezen esetekben biztos a siker; mig ott, hol a homályt újonnan képzett heg­szövet képzi, segítség nincs, mert nincs eljárás, mely ezen megváltozott szövetből átlátszó eorneát képezzen. Contraindi­­catiója a másságénak a cornea vagy a környező égy felületes mint mély szövetek akár acut, akár chrouikus lobosodása. Természetesen a kezelésnek igen soká, sőt hónapokon keresztül kell tartani. (Rec. d’Ophth. IX. 1891.) —tn. — Ablatio membranae hyaloideae. Reboud. Egy 66 éves férfi jobb szemét faragás közben repülő fadarab meg­ütötte, mire látását annyira elvesztette, hogy fényt sem tudott megkülönböztetni. Körülbelül 3—4 hónap múlva állítólag a lámpa fényét kezdte észrevenni; a sérült szemben egy mozgó fehéres golyó látszott; s lassanként látása mindinkább javult. Reboud az egyént a sérülés után 5 évvel látta s következő jelenállapotot constatált: A szemteke nagysága, a tensio, a szemmozgások, conjunc­livák s cornea normálisak. Az iris egész belső fele a corpus ciliareről leszakadva, szabadon libeg a mellső csarnokban égy, hogy a pupilla a belső zúg felé néző félholdat képez; az iris külső fele sértetlen, de atrophiás, világosabb színű mint az ép szemé. E mögött bellii alul egy körülbelül 6—7 mm. át­mérőjű majdnem gömbölyű, teljesen sima, fénylő felületű golyó­­alaké képlet van, mely tisztán kivehetőleg két részből áll. A hátsó rész az egésznek mintegy három negyede, fehér, gyöngyházfényű; a mellső negyed szürkés, zöldes; körülbelül oly formán ül az előbbire mint a cornea a szem tekén. Ezen képlet a szem minden mozgásánál élénken változtatja helyét minden irányban, kivéve hát felé; de mindig elfoglalja mintegy visszatartva egy minden vizsgálat daczára láthatatlan kötelék által régi helyét belül alul. A beteg érzi bár ezen tömeg moz­gását, de az nem okoz fájdalmat neki. Az iris libegő része ezen golyó mellső felületével érintkezik, de nincs hozzá nőve. A keratoskopikus vizsgálat nagy hypermetropiát mutat. Visítsa elég jó, -f- 12 D-val v = V2 s 15 H-val közelről olvassa Snellen-táblán a Nr. 0'8-t. Szemtükörrel a szembeli folyadék­ban nagyon finom lebegő szemcsék láthatók ; szemfenék telje­sen normális, csak a jól határolt papilla belső alsó részén (fordított képben) van egy kis jól körülírt cliorioiditikus plaque. Retinaleválásnak legcsekélyebb nyoma sincs-Ezen állapotokat következőleg magyarázza, illetve com­­mentálja a közlő. Az iris a külső trauma behatása és részben saját erős összehúzódása által a processus ciliaris azon részé­ben szakadt le, mely az üvegtesttel érintkezik, mi által a vér a membrana hyaloidea s retina közé nyomulva amazt erről leválasztotta; mivel a többször említett fehér mozgó képlet nem egyéb mint a membrana hyaloidea által körülvett scle­­rotizált üvegtest magába foglalva a lencsét tokostól együtt ; s hogy az üveghártya szintén levált, bizonyítja a felület sima, fénylő volta s a sértetlen lencse jelenléte a mellső felületén. A vérnek, később ennek felszívódása után a helyét elfoglaló csarnokvíz nyomása egyrészt, másrészt az üvegtest- s lencsé­nek megváltozott tápláló nedvkeringése okozta, hogy e kettő a leírt képletté változott át. Valentin, Henle, Ivanoff ugyan a hyaloideát a retina belső határhártyájához számítja, míg a huvárok nagyobb része Lieberkulm s Schwalbe után a corpus vitreummal szorosan összefüggőnek s ehhez tartozónak állítja; a mint Schwalbe ezt alkoholban áztatott szemeken kimutatta; jelen esetben a maceráló alkohol szerepét a csarnokvíz s vér vette át. Tehát Huschke szerint felvehető, hogy a membrana hyaloidea, a zonula zinnii s a mellső lencsetok egy és ugyan­azon hártya, mely két törő közeget, lencsét s iivegtestet magába zár. Más szempontból is igen kiváló fontosságé ezen eset Wecker nyomán a retinaleválás okául általánosan az üveg­test retractióját veszik. Jelen esetben az ablatio retinae összes kedvező körülményei jelen voltak: nagy trauma, 5 éven fenn­álló teljes retractiója az Uvegtestnek s -hártyának s retina­leválás még sem jött létre. Reboud hiszi, hogy az ablatio retinae causalis oka valamely chorioidea báutalom, az üveg­­test elváltozása csak praedisponáló. Érdekes, hogy a hyper­­metropia 12—13 D.; ha felvesszük, hogy ezen a szemen is 2 D H volt, mint az épen van, égy a H-többlet tökéletesen megfelel az aphakia által okozottnak s így a csarnokvíz s üvegtest törési kitevője ugyanaz volna. Megczáfolja továbbá ezen eset azon theoriát, mely a nutritiv nedvkeringés forrását egyedül a corpus ciliareben s az irisben keresi. Itt az iris majdnem teljesen athrophiás; olyannak kell lenniök a processus ciliaresnek is, miután itt 5 éve nincs alkalmazkodás s a nem működő szervek atrophi­­zálnak. Pedig a sértett szem tensiója normális. Egy régibb nézet ezen nutritiv forrást a chorioideába, Panas a retinába helyezi, mely szerinte nemcsak érző, hanem tápláló szerv is. (Archives d’ophthalm. XI. 1.) Baumgarten dr. — A retinaleválás gyógykezeléséhez. Hirschberg Ji-tól. 1889 augusztusban egy mindig rövidlátó kisasszony kereste fel azon panaszszal, hogy 4 hét óta egy fekete félholdat vesz észre a jobb szem látóterében. Mk. sz. Sn 1J/2 5"-ben, — 4V2

Next

/
Oldalképek
Tartalom