Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1891-12-20 / 6. szám
62 SZEMESZET 1891. 6. sz. vig-yázati intézkedések bírálatának egyik eszközét. Látjuk ezekből azt is, hogy —- mint a gyuladásos jelenségek fellépésének ideje bizonyítja — 2 esetben a fertőzés utólagosan történt, valószínűleg a betegek nem elég tiszta kezei által. Ez okból utóbbi időben ismét használom a szemre tett vattát leszorító ragasztót, melyet egy időben már elhagytam, továbbá még gondosabban tisztíttatom az operálandók kezeit s a nyugtalanabbak alkarjait éjjelre egy derekuk alatt keresztülvont szalaggal lazán összeköttetem. Szigorúan véve a dolgot, egy 6 dik esetet is olyannak kellene tekintenem, hol a műtét veszteséggel végződött. Ugyanis V. F.-né, 51 éves makói lakosnál, kinek műtété 1890. augusztus 1-jén történt, de a kit igen sok klimakterikus izgalom nyugtalanított, rendes műtét után, sok vér maradt a csarnokban s bár a 12-dik napon ezt kibocsátottam, a szem csak több hét múlva halványodott el s a láta elzáródott. Minthogy azonban a szem nyugodt volt, fényérzete s keménysége rendes, tehát a látás iridotomia által helyreállítható: ezt sebészi értelemben elveszettnek nem tartom, bár utóműtétre nem jelenhetett meg, mivel súlyos betegség érte. Nem hallgathatom el ezen pontnál azt a meggyőződésemet, hogy a sebből kiinduló súlyos fertőzéseket sok esetben mérsékelni lehet gyakori desinficiáló öblögetések által. Tapasztalataim azt bizonyítják, hogy ily módon néha meg lehet a szemet menteni az elpusztulástól. Ennek illustrálására röviden közlöm a legsúlyosabb gyuladáson átment szem történetét. Cs. J. 66 éves szentesi lakosnak (1891. 88. sz.) Catar. matúra miatt operáltam jobb szemét május 25-dikén. Az ember igen sápadt, gyenge, hurutos tiidejű, kötőhártyája halvány, de mégis secernál. Műtét menete rendes. Május 26-dikán conj. halvány, láta tág, fekete; sebtáj szürke. Május 27-dikén iritis; sebtáj duzzadt. Napjában háromszor bórsavas kiöblítés ; atropin. Május 28-dikán chemosis; láta szürke, szaru, csarnokvíz kissé zavaros. Fájdalom kevés. Bő váladék. Meleg bórsavas öblítés minden órában egyszer; kötőhártya váladéka miatt a kötés elmarad s egy a szem előtt függő vászondarab által pótoltatik. Ez azután így történt egy hétig; a chemosis csak junius 5-dikén múlt el, mire a seb jól beforrt; az iris még sokáig zöld volt s a látában finom lobos secundaria keletkezett. Ez lassanként megritkult, úgy hogy távoztakor (junius 25-dikén) + %-del %0-ot látott. Ugyanezen eljárást minden olyan esetben gyakorlom, mikor szaruseb vagy szarufekély mellett a kötőhártya sok váladékot produkál s mivel az ápolónő az irrigátort kezelni vagy teleitatott vattacsomóból a kötőhártyát kiöblíteni jól megtanulta, nincs okom tőle félni. E czélra nehány hónap óta bórax-borsavoldatot használok, mely borax és bórsav egyenlő mennyiségének s ugyanannyi destillált víznek felforralásával készül; kihűlés után az oldat majdnem egészen tiszta marad s igen szelíd, de mégis igen hasznos tisztító és sebgyógyító szernek bizonyul. Megemlítem azt is, hogy műtétkor a csarnokban maradt s onnan nem mozduló vér több esetben tartott fenn hosszasabb, 8—10 napos izgatottságot, mely azonnal megszűnt, a mint a vért kibocsátottam. Végül röviden közlöm azt, hogy miként bánok az operálni való betegekkel, a sebészi eredmény biztosítása végett. Minden hályogosnak műtét előtt 1—2 napig szappannal és sublim átos vízzel mosatom meg, egyszer vagy kétszer naponta, arczát, kezeit, különös gonddal homlokát, szemei táját; hasonlóul fejét is. A szennyesebbeket fürdőbe küldöm, kórházi fehérneművel látom el. Naponta három ízben egy-egy órai sublimátos (1 : 10,000) vízzel való borogatást s kiöblítéseket kap az operálandó szem; ha az első ily borogatás a szemet megpirosítja, akkor bórsavas víz szolgál borogatásra; ha a szem hurutos, kétszer napjában sósvízzel, irrigatorból, kiöblíttetem s utána borax-bórsavoldatöt öntetek be, vagy gyenge lapisoldattal (egyszer egy nap) megkenem, A műtét előtt közvetlenül a segédkező kartárs cocainoz, 2°/0-os oldatból, magam a műszereket tisztítom, bemártva sublimátos vízbe s egy tiszta (zárt ládában, a kötözővattával együtt oltalmazott) rongygyal gondosan megtörülve. Azután a kis asztalra tett üveglapra rakom sorba a műszereket és leborítom egy üvegfedővel vagy tiszta rongygyal. A mint a szem eléggé érzéstelen, egy előbb sublimáttal kimosott csészébe töltök sublimátos vagy bórsavas vizet s ebbe mártott vattából az egész kötőhártyát bőven kiöblítem, azután a szempillák szélét, a szemöldököt s a szem tájékát megdörzsölöm. Mikor a műtét be van fejezve, végül hasonlóul kiöblítem a kötőhártya egész területét, jól szétvonva a szempillákat; azután száraz mull és vatta felett legtöbbször (ha nincs kötőhártyai secretio) megkeményedő organtin-kötést teszek fel. Kezeimet egyszerű szappanos mosással tisztítom meg, mivel ujjam úgy sem érintkezik a műtét helyével s legfeljebb a kiöblítéskor közölhetne vele fertőző anyagot. Megemlítem, hogy soha hályogkivételek után a sublimát sokszor említett rossz hatását a corneára nem tapasztaltam. Az utólagos elbánás abból áll, hogy naponta egyszer leveszem a kötést, a szemet megnézem, s ha minden rendben van, bekötöm a régi módi mouoculussal Az első napokban egészen sötét szobában vannak az operáltak, később fokozatosan világosabban, hogy az elbocsátás idején már a sötét szemüveg által tompított közönséges világosság ne legyen szokatlan. II. A látás mennyisége, melyet a hályogkivétel által adunk operáltjainknak, munkánk sikerének legigazibb mértéke. Igaz, hogy annak, ki előbb vak volt, nagy jótétemény a korlátozott látóképesség is; de ideális czélunk mégis az volna, hogy egészen használható, a normálistól nem igen különböző látása legyen a hályogosnak műtét után. Ezt a czélt mai eszközeinkkel még nem tudjuk elérni; ennek a feladatnak szolgálatában legdurvábbak, legkevésbbé pontosak a használt eszközök, úgy hogy az én felfogásom szerint hályogműtétbeli eljárásaink tökéletesítését ma már nem annyira a metszés alakjának változtatásában, általában nem a — majdnem újíthatatlan — nyílás készítésében, mint inkább a lencsetok lehetőleg tökéletes kitisztításában kellene keresnünk. Tudom hogy erre nézve is történnek kísérletezések; én is megvettem a Wicherkievicz „undine“-ját, de sohasem használtam ; rajtam is uralkodott az az érzés, mely a legtöbb szemorvost visszatartja ennek vagy Panas fecskendőjének használásától; a csarnok kiöblítésétől való irtódzás. Nem is tapasztaljuk, hogy az irodalom ezt az eljárást sikeresnek bizonyítaná. De ha ez nem, akkor más eszköz mégis hatalmunkba fogja adni egykor azt, a mi most több körülménytől függ, melyek viszont a mi jó szándékunktól nem függenek, t. i. a pupilla tisztaságát. Mint a tábla mutatja, az. 5 veszteség mellett 10 esetben (5%) lett II- osztályú az eredmény, vagyis V 10-nél csekélyebb a látás; azt is mutatja, hogy ezek közül 3 komplikált hályog volt; a látást tompító ok ezen esetekben szaruhegekből s trachomás szarufoltokból állott. Volt azonban több olyan eset, hol a tömegesebb hályogmaradványok nem szívódhattak még fel a vizsgálás és eltávozás napjára (rendesen a műtét utáni 14-dik nap), minélfogva azt hiszem, hogy ezek közt vannak olyanok, kiknél a látás később I. osztályúvá lett. Az operáltak 92'5%-ának lett I. o. látása. Visszagondolva azon eljárásra, melyet az operált szemek látásának megállapításában követek, határozottan állíthatom, hogy a látóképességet pontosan jegyeztem fel és semmiféle mesterkedéssel a valóságnál nagyobbnak nem igyekeztem feltüntetni, ennélfogva az eredménynyel ezen a ponton meg lehetek elégedve, bár nem éri el ez a szám Knapp 3-ik száz egyszerű kivonásának eredményét, kinek 100 operált] a közül a végleges (utóműtét utáni) látás 96-nál volt ao/200, vagy több. De nálam az utóműtétek száma csak 30 (tehát 15 °/0), míg Knappnál 53% ; az ő (látásuk jóságára többet adó) paciensei aránylag jó látóképességgel is visszamentek javítás végett, az enyémek kevéssel is beérik, vagy legalább kétszer nem akarják magukat operáltatni. Igen sajátságosnak tartom, hogy Schweigger és tanítványainak közléseiben 1. o. („teljes“) látásnak csak az % vagy több látóképesség van elfogadva, s így csak azok tekintetnek teljes sikerrel operáltaknak, kik olvasni tudnak; ez egészen önkényes és az olvasó képességet nem kívánó alsó néposztálynál, hol '/s—’/io látás mellett az illető megkeres
