Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1891-02-22 / 1. szám
6 SZEMÉSZET 1891. 1. sz. Az átmeneti redőnek már kevesebb vérere van, mint a szemhéji résznek; színe bálvány rózsaszínű; számos harántul futó redőt mutat, melyek betegségeknél kiválóan kifejeződöttekké lesznek. Az átmeneti redő nagyon gyöngén van rögzítve alapjához, a musculus levator palpebrae supr. inához és a fascia tarso ocularishoz. A rögzítést nagyközű laza kötőszövet eszközli; ezért a conjunctivának e része kiválóan alkalmas duzzadásra, illetőleg beteges anyagok felvételére. A bulbaris rész teljesen átlátszó, csak itt ott látszik benne szabad szemmel egy-egy vérér. Alapjához gyöngén van rögzítve. De minél közelebb jön a cornea széléhez, annál erősebben tapad alapjához, az episclerához. A cornea szélénél már a sclera szövetével összeforrad. A conjunctiva egy kis zsákot képez, ennek a nyílása a szemhéjak széleivel parallel fut; a zsákot a szemgolyó hátulról mellfelé a szemhéjakhoz nyomja. A conjunctiva szövetszerkezete. A conjunctiva függőleges átmetszetén három réteget kell megkülönböztetnünk: 1. az epithel-réteget (stratum epitheliale); 2. a tulajdonképeni conjunctiva szövetét (tunica propria); 3. a conjunctiva alatti réteget (stratum sub mucosum). Már fenntebb említettem, hogy a conjunctiva a szemhéjszél belső ajkától vagy két milliméternyi távolságban kezdődik. Tudniillik e két milliméter széles csík területén, a mely az egész szemhéjszéllel parallel fut, valódi bőrpapillákat találunk, ezek a conjunctiva területén hiányoznak; itt a félhám is többrétegű. A) A szemhéji conjunctivdban a bárom réteg következőképen mutatkozik: Az epithel csak kétrétegű; a legfelsőbb réteg hámsejtjei hengeralakúak ; az ez alatt fekvő sejtek inkább köbalakúak, mintha össze lennének nyomva; azonban ezen alak mellett itt-ott a legkülönfélébb alakú sejteket is találhatni. A fentemlített két milliméter széles csík felhámja úgy folytatódik a valódi conjunctiva felhámjába, hogy annak a Malpighi-féle réteg sejtjei a conjunctiva laposra nyomott sejtrétegébe megy át és a lapos hámsejtek rétege a conjunctiva hengeralakú sejtrétegébe egész észrevétlenül folytatódik. A felső szemhéji conjunctivának azon helyén, mely a kemény kötőszövet orbitalis szélének magasságában van, több igen sekély harántul futó redő van, melynek mélyedéseiben a legkülönfélébb alakú epithel-sejteket láthatni, ép oly módon, mint azt mirigyekben szoktuk találni. E redős helynek valószínűleg nagy szerepe van a conjunctiva váladékának képződésénél. A szemhéji conjunctivának második rétege a tunica propria. Igen finom kötőszövet, a mely sűrű hálót képez; a kötőszövetben kevés ruganyos rost is található; e kötőszövetet meglehetős tömör, hosszú rostú kötőszövet választja el a szemhéj kemény kötőszövetétől s itt a conjuncjtiva harmadik rétegét képviseli. A finom kötőszöveti háló közeit lymphsejtek töltik ki; szerkezete tehát olyan, mint a test más helyein, például a belekben is található adenoid-szövet. Az ember conjunctivájában csak ilyen diffus lymphsejt infiltratio van. Hogy a finom kötőszövet egyik vagy másik közében egy vagy két lymphsejttel több van, mint a szomszédéban, annak jelentősége egyáltalában nincs. A szemhéji conjunctiva ezen rétegében futnak a vérerek és a lymphutak legnagyobb része. A trachomás szemgyuladás fejlődésénél a conjunctiva e rétegének kiválóan fontos szerepe van, azért fejlődéséről is kell néhány szót említenem. Az újszülött ember conjunctivajában e réteg még hiányzik, csak az első év vége felé lehet egyes sejtcsoportokat találni, a melyekből lassan kezd e réteg kifejlődni, de még a második év vége felé is csak igen vékony réteget képez. Később e réteg erősbödik, de egyszersmind mintegy hasadékok illetőleg barázdák képződnek benne. (Stieda barázdái). A barázdák apró részekre osztják a conjunctiva e rétegét; mindegyik kis részbe vékony ütőér fut, a kiemelkedés csúcsán kacsot képez, mely azonban aránylag véve elég vastag visszérbe fut. A kis részek azok, a melyeket Eble után a szemhéji conjunctiva papilláinak nevezünk, tényleg nem olyanok, mint a bőr papillái. A palpebralis conjunctiva harmadik rétegét már előbb említettem. B) Az átmeneti redön is megvan a három réteg. Az epithélnek a legfelsőbb rétegében a sejtek rövid hengeralakúak ; ez alatt 2—3 rétegben a legkülönfélébb alakú sejtek vannak. A második réteg a tunica propria annyiban különbözik a szemhéji rész tunica propriájától, hogy sokkal lazább, vastagabb és mintegy átmenetet képez az alatta fekvő, nagyon laza conjunctiva alatti submucosus réteghez. A harmadik réteg a nagyon laza, de számos ruganyos rostokkal ellátott réteg. C) A szemtékei rész az által különbözik az átmeneti redőtől, hogy több benne a vérér. Ennek szövetében is találunk lymph-, sőt zsírsejteket is. De különösen az jellegzi, hogy adenoid, illetőleg papillaris szövet nincs benne. A subconjunctivai réteg rostjai belehúzódnak az episclerába, sőt a tunica propria kötegei a külső szemizmok inainak rostjaival összefonódnak. A conjunctiva a cornea szélénél kissé megvastagodott; ezt limbus conjunctivae vagy annulus conjunctivae nak nevezik. Itt a sclerából egyes kötőszöveti rostok majdnem függőlegesen húzódnak a conjunctivába, és azt erősen rögzítve tartják. A bulbaris conjunctiva epithel-sejtjei között sokszor találunk nagy nyálkasejteket is. A conjunctivának vérerei. a) A szemhéji conjunctiva ütőerei az arcus társéi superius és inferiusból jönnek oly módon, hogy az arcus ágakat bocsát a szemhéj bőre alá, a szemhéjak izmaiba és a kemény kötőszövetbe. Ez utóbbinak ágai a kemény kötőszövet felső és alsó szélénél mintegy áttörik azt és így felülről és alulról is ágakat bocsátanak a conjunctivába, ezeknek még szabad szemmel látható ágai a szemhéjszéltőí mintegy 2—3 milliméter távolságban találkozni látszanak. A szemhéji conjunctiva ezen ágaiból ismét finom ágak húzódnak a szemhéj kemény kötőszövetébe és legnagyobbrészt parallel futnak a Meibom-féle mirigyekkel ; a vérerek egy másik része a conjunctiva felszínes rétegeibe törekszik jutni, s itt kiválóan a később bővebben említendő szemölcsöket látják el vérerekkel. íme látjuk, hogy a szemhéjak tápláló forrása ugyanaz, mint a szemhéji conjunctivaé s így az egyiknek megbetegedésekor szenved a másik is. A szemhéji conjunctiva vénáinak apró ágai a Meibomféle mirigyek vérereinek ágaival sűrű hálót képeznek és ezekből elég vastag ágak lépnek ki a Meibom-mirigyekkel párirányosan haladva a kemény kötőszövet convex szélénél vastagabb ágakban egyesülnek, a szemhéj arteriosus koszorújának megfelelőleg venosus koszorút képeznek. h) Az átmeneti redőnek vérágai sokkal felszínesebben feküsznek, a hálózat is ritkább, mint a szemhéji conjuuctivában. c) A bulbaris conjunctivában még nagyobb közű a vérerek hálója. A conjunctivának sclerát takaró területében kétféle rendszerű ereződés van. Először. A mélyen fekvő, az úgynevezett episclerai erek a mellső ciliaris erekből származnak. Másodszor. A felszínesebben fekvő erek már a conjunctiva szövetében feküsznek. Ez utóbbiak ismét kétfélék: a) A hátsó felszínes erek eredési forrása ugyanaz, mint a szemhéji conjunctiváé és az átmeneti redőé, az átmeneti redőből lépnek a bulbaris conjunctivába és itt faszerűen ágaznak el; legtöbbször egy artériát két vena kisér; a mélyen fekvő erekkel nem lépnek anastomosisba, csak a cornea szélénél jönnek összeköttetésbe a mellső conjunctivai erekkel. b) A mellső conjunctivai artériák és vénák eredő forrása a mellső ciliaris erek; közönségesen a cornea szélénél vagy nem messze attól keletkeznek és rendesen t/i—J/2 milliméterre a corneáig emelkednek, és mint igen finom erek radiális irányban húzódnak a cornea szélétől az átmeneti redő felé.
