Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1891-08-30 / 4. szám
42 SZEMÉSZET 1891. 4. sz. ez az eljárás nem tudott általános elismerést szerezni magáuak. Intem, Mackenzie, Fano, de kiválóan Pilz az egyes trachomacsomókat vagdosták ki. A csoportokban álló csomókat tömegesen vagdosta ki Stellwag, de csak a felszínes rétegekig mert metszeni; Meyer ily csomókat már mélyreható metszésekkel távolított el. A csomók abrasióját ajánlotta Galezovsky. Az egyes trachoma-csomókat comedó módjára kinyomni Mandelstam ajánlotta először, Cuignett és nagyon sokan, például Korwetzky körmei közé veszi a csomót és úgy nyomja ki. Graefe Albrecht és Wecker a trachoma operatív orvoslását említésre sem méltatták. Mindezekből látható, hogy a trachomás szemgyuladás operativ orvoslása olyan régi, mint maga a trachoma és ha valami kiváló jó eredményt lehetett volna vele elérni, már régen elfogadtuk volna mint általános orvoslást. Újabb időben ismét nagyon lábra kapott az operativ eljárás. Iíeich (Galvanokaustik bei conjunctivitis follicularis. Klin. Mbl. f. Augenheilk. 1888 p. 56) finom galvanokauterrel a magánosán álló csomókat csak szurkálja, a nagyobb terjedelmű csomócsoportot pont vagy sziget alakjában égeti ki. Yignes L. (Présentation dime malade atteinte de granulations et guérie par le massage. Societé frang. d'Ophth. YI. session, Arch. d’Ophth. VIII. pag. 279.) acidum boricum finom porát hintve a conjunctivára és így massage-álta azt.Abadie (Traitement des formes graves de la couj unctivite granuleuse. Annál, d’oculistique T. XCVIII. p. 178.) nagyon súlyos és makacs esetekben erősen scarificiálta a conjunctivát mindennap és ez után cuprum sulfuricumos glycerinnel (1:8-hoz) bekente. Schjepbin (K. letscbenjü trachomi Wratsch 1886) a trachomás conjunctiva alá desinficiáló orvosságokat fecskendezett, hogy megölje a trachomát okozó baktériumokat, s hogy meggyógyítsa a trachomát. Az operativ orvoslással elért legszebb eredményeket a königsbergi iskola hirdeti. Jakobson, de kiválóan Heisrath kimetszi az egész átmeneti redőt, de nem kíméli a beteg tarsust sem, sőt esetleg ezt is egészen kiirtja. Vossius 1886-ban a szemorvosok heidelbergi congressusán előadást tartott a trachoma operativ orvoslásáról : ő kiirtja az egész átmeneti redőt, ha az beteg, de a szemhéji conjunctivát is, sőt az egész beteg tarsust is, csak a szemhéj szélénél hagy belőle egy keskeny csíkot. Schneller (Ueber operative Behandlung des Trachoms, Arch. f. 0. Bd. 33 III. p. 113). A trachomás conjunctivából 3—8 milliméter széles csíkot vág ki. Az előadók mind nagyon dicsérik az eredményeket: a cornea betegsége (pannus vagy genyedés) javul, sőt meg is gyógyul; kiválóan, ha utána rendszeresen ecsetelünk; azok, a kik a conjunctivából csak egy darabot vágnak ki, azt állítják, hogy a visszahagyott darabban a csomók rohamosan eltűnnek. Azok, a kik az egész conjunctivát kiirtják, úgy vélik elérni czéJukat, hogy meg kell gyógyulni a trachomás szemgyuladásnak, mert nem hagytak talajt, a hova a betegség befészkelődhetnék. Azok, a kik még az egész tarsust is kiirtják, azt állítják, hogy a szemhéj nem veszti el működési képességét, sőt jobban záródik mint az operálás előtt; a szemhéj megmaradt része nem zsugorodik össze. Hotz (Die Behandlung des Trachoms durch Auspressung der Körner im Gegensatz zur Excision der Uebergangsfalte, Arch. f. Augenheilk. XVI. p. 412). Nagyon megtámadja azokat, kik a conjunctiva-kivagdosással kívánják a trachomát gyógyítani. Szomorú példákat hoz fel, hol a szemhéjak összezsugorodtak. 0 a csomók kinyomását ajánlotta. Cecchini (Nuovo methodo di cura chirurgica déllé granulazioni conjunctivale Gaz. d’Ospit. VI. p. 100) a granulatiókat éles kanállal kikaparta és azok helyét lapis-pálczávaí kiégette. Végre még egy operatiót kell említenem, a mely már meglehetősen régi és a melylyel a rosszul gyógyuló pannust akarták gyógyítani, ez a peritomia. A cornea szélénél köröskörül 1—2 milliméter széles csíkot vágunk ki a conjunctivából, vagy ilyen csíkot kiégetünk (peritomia ignea), sőt lapispálczával is tették ezt. Az operatióval a pannust tápláló vérerek szétroncsolása a czélunk. Kevés a haszna. Én még assistens koromban massage-val próbáltam a I chronikus trachomát orvosolni, kiválóan olyan eseteket, hol a kocsonyás csomók nagyok voltak és nem lehetett őket kinyomni. A massage-t a következőleg végeztem: cocainnal érzéstelenítettem a szemet és a szemhéj alá a Jaeger-féle spatula keskenyebb végét toltam, az illető szemhéjra rátettem hüvelykujjamat és a spatulával majd perpendicularis, majd circularis irányú mozgásokkal dörzsöltem a conjunctivát. Az átmeneti redő massage-ánál a spatulát jól feltoltam (az alsónál persze lefelé), hogy annak széle rátámaszkodjék az átmeneti redőre, kívülről a szemhéjre téve ujjamat, mintegy ellennyomást eszközöltem a spatula szélére. így mozgatva ide-oda a spatulát, szétdörzsöltem a trachoma-csomókat. A massage után sokszor egész tömege a kocsonyás anyagnak jött a szemrésbe. Hetenkint csak kétszer szoktam massage-t végezni, a többi napokon ecseteltem. A másságét a betegek jól tűrték és mondhatom, elég jó eredményt értem el. Ezek volnának tanulmányaimnak eredményei; nagy megnyugtatásomra fog szolgálni, ha velük a közjónak csak egy parányit is használtam. A berlini orvoseqyesűlet 1891. évi ápril 29-dihi gyűléséből. Silex „a bőr- és nyálkahártya-átültetés a szemészetben“ czímű előadásában kifejti, hogy a bőrt pótolhatjuk: 1. az epidermis átültetése által; 2. az epidermis és a Malpighi-réteg által Eversbusch módja szerint; 3. a Reverdiu-féle transplantatióval, melynél epidermis, Malpighi-réteg és a szemölcstest felső részét ültetjük át; 4. a Thiersch-féle transplantatióval és 5. bőrdarabok átültetése által. Ezen esetek mindegyikében az átültetett bőr odatapadását leginkább a Malpighi-réteg sejtjei eszközük, a mint ezt számos kisérlet bizonyítja. Thiersch szerint az odatapadás egy ragasztó-anyag képzése által jön létre, míg a vér tovavezetése a két felület között képződött sejtközti űrökben történik. A szerző öt év lefolyása alatt mind az ötféle transplautatiót megkísértette és legjobbnak találta a Stellwag és a Wolffe-féle módszert. Silex a transplantatiónál ekképen járt el, hogy egyoldali mindkét szemhéj ectropiamánál először az egyiket s később a másikat operálta. A kifordult szemhéjszélt annyira felpraeparálta, hogy ez jóval a másik szemhéj fölé helyezhető legyen, illetőleg az arczou vagy a homlokon alkalmazott varratok által odaerősíthető legyen. A szemhéjszél felszabadítása után pontos vérzéscsillapítás okvetlen szükséges. A lebenyt legjobb a felkarból venni, mely műveletnél a lebeny széleinek csípővel való zúzódása lehetőleg kerülendő; szintúgy kerülendő a lebenynek desinficiáló folyadékkal való érintkezése. A lebenyből az összes bőralatti kötőszövetet eltávolítja s a sebre fekteti. A lebenyt vagy varrat nélkül, vagy 3—4 varrattal oda erősíti, vagy pedig a lebeny széleit a seb bőre alá tolja. Erre staniol-lemezt és aseptikus kötést alkalmaz, melyet 5—6 naponként változtat. S. ezen eljárást dicséri s egyúttal bemutat két ezen módon operált beteget. Az egyik betegnél a jobb arczon égés következtében úgy a felső, mint az alsó szemhéjbőre teljesen elhegedvén, a szemhéjszélek teljesen kifordultak oly annyira, hogy a hátramaradt pillaszőrök részint a szemöldök alatt, részint az infraorbitalis szélen voltak. Úgy a felső, valamint az alsó felpraeparált szemhéjszél helyére a felkarból vett bőrlebenyt helyezett, melyet 30 selyemfonál-varrattal odaerősített. Az alsó szemhéjszél rövid idő múlva újból kifordult, de ismételt transplantatio után szépen gyógyult. Silex említ továbbá egy esetet, melyben a pupilla közepéig terjedő synblepharont nyúl-kötőhártya átültetéssel meggyógyított. Nézete szerint különben legalkalmasabbak erre a czélra a nyeles bőrlebenyek, melyek a szemtekével érintkező felületükön a felhámot elvesztve nyákhártyaszerű felszint nyernek. A szerző azonban beismeri, hogy a műtét után a zsugorodás ismét nagymérvű szokott lenni. Hirschberg nézete szerint a nyúl-kötőhártyának átültetése keveset ér; ő szép eredményeket ért el emberi száj-nyálkahártya és nyeleden bőrlebenyek átültetése által. (Centralblatt I für. Augenheilkunde 1891. máj. fűz.) Neupauer dr.
