Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1891-08-30 / 4. szám

38 SZEMÉSZET 1891. 4. sz. follicularen Erkrankung der Bindehaut des Auges. Arch. f. 0. 34, III. p. 65) olyan két esetet észlelt, melyekben a conjunc­tiva typikus trachomas megbetegedést mutatott. Microskoppal vizsgálva a beteg conjunctivát, benne tuberculosis bacillust talált, s hogy meggyőződjék ezek valódiságáról, nyúlnak a szem mellső csarnokjába ilyen bacteriumokat inoculált; és iris­­tuberculosis fejlődött ki. Fuchs bécsi szemorvos tanár is ismer­tet egy esetet: 10 éves fiúnál egész kakastaréjnagyságú csomóképződés volt az átmeneti redőben és ebben tuberculosis bacillusait találta. Az elmondottakból látható, hogy e név „trachoma1' a mai ismereteink alapján már nem diagnosis: egyszerű gyűjtő­név, a mely alatt a conjunct!vának sok betegsége foglaltatik: Már Jacobson (Heber Epithel-Wucherung und Follikelbildung der Conjunctiva mit besonderer Berücksichtigung der Conjunc­tivitis granulosa. A. f. 0. XXY. 2. p. 165) sem tartotta a csomóképződést a conjunctiva egy betegségének a trachomá­nak, a csomóképződést többféle betegség okozhatja. Handelstam (L. c. p. 76) mondja, hogy a csomóképződés semmi módon sem jellegzője a conjunctiva azon betegségének, a melyet vele jelelni kívántak. A csomó gyuladás terméke, mely a conjunctivának sajátos histologiai szerkezete folytán könnyen folliculussá válhatik. De a folliculus cardinalis tünete a tracho­mának, de cardinalis tünete a follicularis catarrhusnak is, tehát semmi sui generis sincs a conjunctiva csomóiban. Azon betegségek, melyeket fentebb mint a trachomás szemgyuladás okozó forrásait felsoroltuk, a mai napon már az egész világon el vannak terjedve; az emberek civilisatiója magával viszi e sötét foltot is. Tehát nem kell csodálkoznunk, hogy a trachomás szemgyuladással már mindenhol találkozunk. A trachomás szemgyuladás ellen nincs senki biztosítva : meg­kapták azt Egyptom papjai és mamelukjai ép úgy mint a szolganépség; megkapja Észak-Amerika négerje, Afrika ős­lakója is, ha a fertőző anyagot a szemébe viszi. Chibret 1884. évben Kopenhágábau az orvosok nemzetközi congressnsán azt mondotta, hogy a magasan fekvő kiima biztosít a trachomás szemgyuladás ellen. Mi magyarok nagyon is meggyőződtünk arról, hogy e vélemény téves: a betegség egész endemia alak­jában dühöng Erdély havasainak lakói között, úgyszintén az elég magasan fekvő Nyitra, Trencsén, Turócz, Árva stb. megyékben. S ha egyes vidékeken mégis ritkában fordul elő, ez csak azt bizonyítja, hogy ott még nincs meg az alkalom a fertőzésre. Napóleonnak Egyptomból visszajött hadserege össze-vissza járta Európát, magával hozott sok trachomás szembeteget; ezek voltak azután a trachomás szemgyuladás forrásai: a katonákat sokszor beszállásolták polgárok házába, a trachomás katona már ezeket is inficiálhatta, a katonák, ha szabad idejük volt, korcsmát és bordélyházakat kerestek fel; mint ismeretes Európában a bordélyházak lakói között kezdett először dühöngeni a trachomás gyuladás, tehát azon helyen, a hol a genitaliákkal dolgoznak. Azonban nagyon tévednek azok, kik azt mondják, hogy a trachomás szemgyuladás keletkezésé­nek hazája Egyptom, s ha Napoleon katonái nem hozták volna azt Európába, trachomás szemgyuladásunk nem is volna. Hogy Napoleon katonái között egész endemia alakjában tört ki a trachomás szemgyuladás, azt nem az egyptomiak okozták, hanem Napoleon katonái maguk, hisz már dühöngött a szem­gyuladás a katonák között, pedig még alig jöttek érintke­zésbe az egyptomiakkal. Nagyon valószínű, hogy Napoleon katonái közül elég soknak uretrai kankója volt, elég sok a, ki onanisált és piszkos kezeivel először saját szemeit fertőzte, beteg szemének váladéka inficiálta bajtársa szemeit és így terjedt a betegség. De mióta az emberiség létezik volt mindig uretrai kankó is, s nagyon valószínű, hogy volt trachomás gyuladás is. A míg a népek isolálva voltak, a betegség nem terjedett, de a mai könnyű közlekedés nagyon lehetővé teszi annak mindenhova hurczolását; hol a hygieniai viszonyok silányak, ott terjed leginkább. A trachomás szemgyuladások epidémiáinál, de későbben is a legkülönfélébb ártalmakat képzelték a szemgyuladás okozójának; így: füst, romlott levegő, rossz és alkalmatlan ruházat, a katonák szűk gallérja, nehéz sisak stb. — hiányos táplálkozás, romlott víz, rossz régi épületek, túlságos világos­ság -— iszakosság, meghűlés, megerőltető munkálkodás, éjjele­­zés, nedves földön alvás, elgyöngült testalkotás, állati kigőzöl­gés, chlorgőzök, büdös árnyékszékek (Stefan Klempa: Wo man am besten dem Umsichgreifen der contagiosen Augen­krankheiten begegnen kann. Wiener med. Presse 1869 Nr. 46), székszorulás, nedves és hideg időjárás, genyedő sebek, némely hajkenőcs, bajuszkenőcsök és bárminemű szeny. Mind­ezek azonban csak elősegítik/ de nem okozzák a bajt. VI. A trachomás szemgyuladás gyógyítása. l. Orvos-egészség ügyi és közigazgatási teendők. Ha egy pillantást vetünk a trachomás szemgyuladás gyógyításának irodalmára, igazán azt kérdezhetjük mit nem ajánlottak még ? Ajánlottak minden kigondolhatót. A kit érde­kelnek az orvoslási módok, azoknak legnagyobb részét meg­találhatja az 1886. évben a „Szemészet“ ben megjelent érte­kezésemben. (A kankói szemgyuladás conservativ gyógyítása.) A trachomás szemgyuladás hazánkban már annyira el van terjedve, hogy nemcsak egyeseket támad meg, hanem endemiák alakjában dühöng. Nagyon fontos ezen kérdés megoldása mit tegyünk, ellene V Mily könnyű lenne azt így szóval eldönteui: semmisítsük meg a forrását és a meglevő beteget gyógyítsuk meg. Az állam látva, hogy a trachomás szemgyuladás köz­­veszélyes betegség, s hogy nagy károkat okoz nemzetgazda­sági szempontból s gyöngíti a véderőt, sok üdvös intézkedést tett: szakértőktől vett utasításokat adott közegeinek (Trachoma­útmutató. Feuer Nathanieltől); nem kiméit költséget sem. S ha a trachoma mégis folyton terjed, annak nem az állam közigazgatósági centruma az oka, hanem a kivitelben van a hiba. És itt sine ira et odio mondhatom : sok hibát követnek el az orvosok. A szembetegségek tanulmányozásával csak az újabb generatio foglalkozik; orvosaink legnagyobb része csak annyit tanul belőle, a mennyi elég a rigorosumra. Ez ellen senkinek sem szabad kifogást tennie ; idejét és tehetségeit az orvostudományok más részében használta fel, ott tud tenni, ott teljesíti kötelességét. Azonban a hatósági orvostól, a ki legelső sorban a köz­egészségnek őre, megkívánjuk, hogy a trachomás szembeteg­séget, mint közveszélyes bajt annak mindennemű stádiumaiban felismerni, gyógyítani és ennek ügyében utasításokat adni tudjon. De ez nincs mindig így; jó példa erre a néhány évvel ezelőtt történt balassa-gyarmati huszárok esete. Sok esetben physikai lehetetlenség, hogy az orvos teljesítse a reá bizott feladatot: képes egy körorvos 10-—20—30 községet ellátni minden orvos-egészségügyi teendőkkel ? Pedig ez nem is az összes teendője, mert ezért kapott 200—500 frt évi fizetésből orvos meg nem élhet; ezt csak mint mellékjövedelmet tekinti, fő a privat praxisa. Igaz az állam azt mondhatná: magadra vállaltad, kötelességed azt teljesíteni. A hatósági orvosokat államosítani kellene, s ha hivatalos teendőit elvégezte, űzzön privat praxist is, a mint privat dolgot végez más hivatalnoka is az államnak ; hány ministeri hivatalnok foglalkozik bankok­ban és más intézeteknél és vállalatoknál. A jól díjazott hatósági orvost lehetne szigorú ellenőrzés alatt tartani. A közegészség­­ügyi felügyelőnek nem az a hivatása, hogy egész városok és faluk szemeit vizsgálja, de semmi szín alatt sem az, hogy cursusokat tartson, neki kiváló nagy a hivatása; ő mint a legfőbb forum a hatósági orvosokat ellenőrizze. Most a trachomás szembetegek nyilvántartása is hiányos ; jegyző vagy biró mon­dásai után történnek sok helyen a jegyzések. Mindig azt halljuk, hogy népünk indolens, nem akarja gyógyíttatni szemét, ezért vakulnak meg sokan. Elhiszem, nekem is volt sokszor alkalmam ezt tapasztalni, de azt is tapasztaltam, hogy a mi józan eszű népünk nagyon is meg tudja becsülni szeme világát. A néppel módjával kell bánni; én magam láttam vidéken, hogy az orvos egy fiatal úri ember­nek mindkét szem conjunctiváját olyan cuprum sulphuricum darabbal kente be, a melyet most hozatott a fűszerkereskedő­től; minden tisztogatás, minden simítás nélkül dörzsölte vele a conjunctivát úgy, mint mikor a mosónő a szennyes ruhát

Next

/
Oldalképek
Tartalom