Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-08-31 / 4. szám
Melléklet az »Orrost Hetilap« 35. számához. Budapest, 1890. évi augusztus 31. 4. SZ. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHÜLEK VILMOS egyet, tanár. Tartalom. Csapodi István dr. A masszálás a szemészetben. — Pisztóri Géza dr. Az astigmatismus meghatározására való új eszköz. — Neupauer Gusztáv dr. Adatok a kötőhártya alatti cysticercus tokjának szöveti szerkezetéhez két eset kapcsán. — Grósz Emil dr. A trachomáról. —- Szemelvények. A masszálás a szemészetben. Csapodi István dr. szemorvostól. (Folytatás és vége.) VII. A szaruhártya bajai. A szaruhártya, kornea, saját szövetében dús nedvvivő rendszer van, melynek góczai az ú. n. szaruliártyai testecskék, elvivő útjai pedig azok a csatornák, melyekben a szaruhártya idegei haladnak. A szaruhártya elülső fölszinét több rétegű epithelium takarja, belső fölszínét endothelium béleli ki. Mind az epithelium, mind az endothelium alatt egy rétegű iivegszerű határoló lemez van, mely őket a szaruhártya saját szövetétől elválasztja. Az elülső vagy Reichert-féle határoló lemez széleibe behatol a kötőhártya kötőszövete; ez alkotja a szaruhártyának azt a széli övét, melyben összenyiló érkacsokból szövődik a szaruhártya egyedüli érhálózata. Ezek az érkacsok az elülső ciliaris verőerek episklerális ágaiból erednek. Kóros állapotban a szaruhártya közepibb részei is erezettek lehetnek, pl. a parenchymás és a paunusz-os szaruhártya-gyuladásban. A szaruhártya ép állapotában tökéletesen tiszta, átlátszó, csillogó. Ezt az állapotot gyuladások és gyuladásokból származó állandó homályok zavarhatják. A szaruhártya-gyuladás, keratitis, jelei, hogy a szaruhártya csillogását veszti, bágyadt fényű lesz, átlátszósága megromlik, egyszersmind a ciliaris belöveltség von körűié a kötőhártya alól áttiinő rózsaszínű övét az ínhártyára s könnyezés és fénykerülés bántja a szemet. A masszálás javalatai közül ki kell rekesztenünk minden genyedő szaruhártya-gyuladást, fekélyt, tályogot és beszűrődést egyaránt. Továbbá jól meg kell egymástól különböztetni a parenchymás és pannuszos keratitist. A keratitis parenchymatosa a szaruhártyának szétterült vagy felhőszerű elzavarodása, mely soha sem fekélyesedik. Utóbb, ha a gyuladás tetőfokát érte, tinóm párvonalas erecskék nyomulnak felülről és alulról a szaruhártya állományába; ezek az erecskék oly finomak, hogy külön-külön alig láthatók, inkább egyöntetű vörös övnek tetszenek, melyet a szaruhártya fölszínes rétegei fátyolszerűen lepleznek. Ha ez az ereződés teljesen kifejlődött, sőt oszlani kezd, akkor lehet a masszálás javalva. Azonban lehetőleg gyöngéden, óvatosan kell masszálnunk. Sárga kénesőoxydos kenőcsöt ebben az állapotban nem szabad használnunk ; de később, ha már a gyuladás jelei elmúltak s a szaruhártyában maradt homályok eltisztítására hathatósabb orvosláshoz kell fognunk, a masszálás hatását 1 —2%-os sárga kénesőoxydos kenőcscsel növelhetjük. A szaruhártya pannusza, keratitis pannosa, vagy a trachomás szemgyuladás képéhez tartozik vagy pedig hosszadalmas phlyktaenás folyamat. A pannusz úgy fejlődik, hogy a szaruhártya elfajult epitheliuma kocsonyás fölrakódásokat alkot a szaruhártya fölszinén; a fölrakódásokat a kötőhártya ereiből származó telt és kanyargó, dúsan elágazó ereződés hálózza be. A pannuszos felrakodás meghaladhatja a szaruhártya határát és átcsaphat az ínhártyai konjunktivára, mely különben az ilyen szemen mindig nagyon belövelt szokott lenni. A masszálás nincs javalva, ha a pannuszos szaruhártyán fekélyek vagy beszűrődések vannak, vagy a kötőhártyának bő a váladéka. Akkor se masszáljunk, ha akár micsoda szembaj mellett a könnytömlőben genyedség van, vagyis ha blennorrhoea sacci lacrymalis-ii van a betegnek ; mert ennek váladéka fertőzheti a dörzsöléskor lehorzsolódható szaruhártyát s veszedelmes keratitis suppurativát okozhat. A pannusz azok közé a szembajok közé tartozik, melyekben masszálással legszebb eredményre juthatunk. Masszáláshoz 1—2°/0os sárga kéneső-oxydos kenőcsöt használunk, csak arra vigyázzunk, hogy a kenőcstől sikamlós ne legyen a szemhéj bőre, mert az egész művelet bizonytalanná válna. A szaruhártya állandó homályai, melyeket nubecula, macula, cicatrix néven nevezünk, kékes-szürke, sima, csillogó fölszínű homályok, melyekhez semmi izgalom nem szegődik. A szem nem könnyezik, nem bántja a világosság, nincs rajta belöveltség. Eredetileg ilyen állandó homályok ellen ajánlotta Bonders figyelmeztetésére Pagenstecher1 a masszálást. Azonban úgy látszik, hogy a valóban állandó homályok eltisztítására alig ér valamit a masszálás. Ha pl. a parenchymás keratitis után maradt homályokat el tudjuk tisztítani, még nem igen lehet az ilyen homályokat állandó homályoknak tartani. A masszálást a homály helye szerint a felső vagy alsó szemhéj segítségével műveljük, melyre jobb kezünk mutatóvagy hüvelykujját illesztjük, míg a másik szemhéjat balkezünk kel elhúzzuk. Ivét kezünk a homlokon és arezon nyugszik (1. ábra). Nem sokat ér, ha sárga kenőcsöt kenve a szembe csak úgy vaktában dörzsölgetjük a behunyt szemhéjat, azt sem tudva, hol éri a szemet a dörzsölés; alig teszünk így egyebet, mint egyszerűen a kenőcsöt dörzsöljük szét s egészen annak az izgató hatására bízzuk, hogy lendítsen valamit a szaruhártya megtisztulásán. A masszálás csak akkor okszerű, ha tudjuk és látjuk, mit és hogyan dörzsölünk. A másik szem maradjon nyitva, hogy mindig figyelmeztessük a beteget, hová nézzen, 1 Centralb. f. Augenheilk. 1878. 281. 1.
